Lúdúsztató a Honvéd utcánál: az élet a Libakertben – fotókkal
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.09.05. 08:25 | Frissítve: 2016.09.05. 17:15
Debrecen – Virágzó bolgárkertészet, üvegházas primőrgazdálkodás jellemezte a régi Libakertet, amire 1957-ben mégis kimondták a halálos ítéletet az Új élet park javára.
A II. világháború utáni évtized közepéig még falusi levegőt árasztott a Libakert a leírások szerint. Az egykori idők és veteményeskertek emlékét őrzik a Libekert, Szekfű és Viola nevű utcák is. A régi Libakert a város egyik legkisebb (mintegy 38 holdas) kertsége volt, ám a gazdasága alapján annál nagyobb jelentőséggel bírt. Sőt, itt volt a Liba-tó is! Kováts György geometra az 1822-es térképén ezt még berajzolta a mai Honvéd és Dózsa György utcák sarkára – nem messze a korábbi Pap-tavától.
A tó helyén ma már emeletes lakóházak tornyosulnak. A korszakoknak megfelelően az építőanyagaik is változóak, akárcsak a stílusaik. Figyelmesen nézegetve ezeket, például a kilencemeletes épületek formavilága is különlegesnek mondható, miként az Egyetem sugárút felőli sor némelyik tagja is. Kedvező ugyanakkor az is, hogy sok növény és játszótér (meg persze üzletek, patika, vendéglő és iskolák) is szolgálják az itt lakók jólétét.
Anno ebben az övezetben terült el a libalegelő és a libaúsztató is, így nem nehéz kitalálni, hogy miről kapta a nevét a városrész. A városi tanács jegyzőkönyvei először 1664-ben említették ilyen néven a környéket. A kertség déli része szőlővel volt beültetve, majd a hajléktalanok nyomására a városi tanács 1657-ben házhelyeknek osztotta ki, így 1752-ben már 172 gazdának lehetett itt apró parcellája. Ügyességüknek köszönhetően az 1900-as évek elejére itt is éreztette a hatását szakszerűbb művelés, a trágyázás, a gépesítés és a jobb növényfajták elterjedése.
A Mester, Dózsa György, Csemete és Bethlen utcák, valamint a Füredi út és az Egyetem sugárút által határolt Libakert az előző látogatásunkkor óta is sokat változott. Lebontották például a háziipari szövetkezet romjait, és immár az Arany János park fekszik ott, rajta a költő mellszobrával. Kiépült a kettes villamosvonal, és a városrészt kerékpárút veszi körbe. Ezekkel kapcsolatban sajnos azt is láthattuk, hogy a parkba vitt kutyák piszkait egyes gazdák nem szedik össze, valamint, hogy a Füredi-sarki medencénél sok bringás a kiépített út ellenére is a járdán, tilosban teker.
Az övezet történelmének az is érdekes fejezete, hogy a XIX. század közepén a kertgazdákat felváltották a bérlők és a napszámosok, akik konyhakerti földműveléssel foglalkoztak. A Libakert első számú terménye a torma lett, majd igen jó minőségű nyári és téli salátát, káposztát, spenótot, galambbegyet stb. is termesztettek itt. Ezek többségét a nyíregyházi és a nagyváradi piacokon értékesítették, Debrecenben pedig a városháza előtt volt külön standjuk a kiváltságos libakertieknek.
A XX. század elején bevezették a melegágyi művelést, amellyel a primőr árukra tértek át. A II. világháborút megelőző időktől pedig, 1957-ig virágzó bolgárkertészet volt az egész terület. Akkor viszont elkezdték építeni „a modern nagyváros követelményeinek megfelelő, Debrecen legszebb és legnagyobb lakótelepét” – fogalmaz az 1972-es helytörténeti dolgozatában Korompai Gáborné. A régi Libakertet teljes mértékben lerombolták, s talán egyedül a könyvtár épülete hirdeti a múltat. Az Új élet park lakói hamar megszerették a lakótelepet, ami nem mellékesen a város első nagykolóniája.
Napjainkban zajlanak az épületrekonstrukciók, és néhol a játszóterek is felújításra szorulnak. Láttunk az egyik házközben olyan pilléreket is, amiken nehéz légkondicionálók sorakoznak, ám mégis olyan táblák vannak az oszlopaikon, melyek szerint omlásveszély miatt átmenni tilos alattuk. És beszéltünk olyan emberrel is, aki a gyógyszertár előtti medence rendbetételét hiányolja, és a szobor visszaállítását is örömmel fogadná. Feladat tehát mindig van, az viszont tény: 2017-ben már a hatvanadik évfordulós koszorú emlékeztethet a régi Libakertre.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)