Legyen kötelező a Galaxis útikalauz és a Szent Johanna gimi is?
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.03.17. 11:55 | Frissítve: 2013.03.18. 08:32
Debrecen – Kinek a bűne, ha utál olvasni a gyerek? Mégse húzzuk le Jókait és Gárdonyit? Viszont jöjjön Varró Dániel és Bosnyák Viktória is? Folytatódik a vita a kötelezőkről.
Olvasásszociológusok évek óta foglalkoznak a fiatalok olvasási szokásaival, azzal, miként válnak rendszeres olvasóvá, rendszeres könyvtárhasználóvá – vagy éppen miért nem válnak azzá. Nagy érdeklődés követte a Dehiren is azt a vitát, miért nem szeretik a fiatalok a kötelező olvasmányokat. Azzal van inkább bajuk, hogy ezek klasszikus művek, vagy azzal, hogy kötelező olvasni őket.
A kötelező olvasmányok listája alig változott a nyolcvanas évek óta. Ez nem segíti elő, hogy a fiatalok kedvet kapjanak az olvasáshoz, sőt épp ellenkezőleg. Ami kötelező, az egyben nyűg, eluralkodhat egy gyerekben ilyenkor a dac, hogy csak azért sem olvasom el, mert kötelező. Persze ez egy drasztikus példa – szólt hozzá a kérdéshez Tomasovszki Anita informatikus könyvtáros. Szerinte olvasóvá nem a tananyag és nem a kötelező olvasmányok nevelnek, hanem a szülő, a pedagógus, és sok esetben akár a könyvtárosok is, ha már a fiatal bejutott a könyvtárba.
Kellenének a kortárs sikerkönyvek
Elsősorban a szülőé a felelősség, mondja, hiszen a gyerek abból tanul, amit otthon lát. Az esti mese olvasásától egészen addig, hogy nemcsak modern technikai eszközöket vásárolnak meg a szülők, hanem sok esetben egy szép, tartalmas könyv is lehet ajándék. Még mielőtt belép a gyermek az iskolába meg kell vele szerettetni a könyvet – állítja a szakember, hozzátéve, így amikor megtanul olvasni a gyerek, könnyen olvasóvá válhat. Ekkor viszont már fontos szerepet kap a pedagógus és a tananyag.
Nem maga a tananyag a fontos, ami néha olyan kötött, hogy a pedagógusnak alig enged szabad mozgásteret, hanem a pedagógus, a magyar tanár hozzáállása a változó olvasási szokásokhoz, a fiatalok igényeihez.
Nem lenne szabad ragaszkodni annyira a kötelező olvasmányokhoz, mert amit nem ért meg a gyerek, azt átlapozza, azt negatívumként raktározza el és kudarcként éli meg. Olyan olvasmányokat kell választani, ami sikerélményt okoz. Sok esetben az is jó lenne, ha mást olvasnának a lányok és mást a fiúk.
30-40 évvel ezelőtt még szórakoztatta a fiúkat a Pál utcai fiúk, vagy a Tüskevár, de mivel a mai fiatalok már egy teljesen más világban nőnek fel (főleg a városi gyerekek!) sokan talán elképzelni sem tudják azt a világot.
„Ezzel nem azt akarom mondani, hogy teljesen változtassuk meg a kötelező olvasmányok listáját, hiszen az általános műveltséghez hozzátartozik, hogy olvassunk nagy magyar íróinktól, költőinktől, a világirodalom nagyjaitól. Csak épp a pedagóguson múlik, hogy ezt a tananyagban miképpen adja át a mai diákoknak. A kötelező olvasmányokon annyit kéne változtatni, hogy mindenképpen kerüljenek bele mai kortárs sikerkönyvek, amelyek felkeltik a diákok, tanulók érdeklődést, amiket szívesen elolvasnak. Ilyen a Harry Potter, amit sikeresen a kötelező olvasmányok közé sorolhatunk. Változtatni lehetne azon is, hogy mit melyik osztályban kérnek számon. Például Jókai Mór Az arany ember című művét én hamarabb elolvastatnám, mint A kőszívű ember fiait. Alsó tagozatban Nógrádi Gábor több művét is (Segítség, ember!, Hogyan neveljünk….?, A pénz nem a fákon nő!) be lehetne venni a tananyagba, mert azt nagyon szeretik a kicsik – veti fel a könyvtáros. De ilyen Francesca Simon Rosszcsont Peti című könyve is. Lányoknak Leiner Laura: A Szent Johanna gimi sorozat. Vagy Geronimo Stilton könyvei is, amit fiúk lányok egyaránt kedvelnek. Ezekkel el lehet érni, hogy a gyerek megszeresse az olvasást, és utána könnyebben el fogja olvasni a többi kötelezőt, főleg, ha azt a pedagógus megfelelően tálalja.”
Van, aki azért jár könyvtárba, mert látta a DTV-ben
Kérdésünkre, mi a tapasztalat, mennyire keresik a fiatalok a „muszáj-könyveket” megtudtuk, hogy tavaly nyáron a kötelező olvasmányok elfogytak a polcokról. Hiány volt majdnem minden kötelezőből, de főleg Victor Hugo: Nyomorultak című könyvét keresték és Tatay Sándor: Kinizsi Pál művét. Néha sokkal tovább vannak kint, mint a lejárati idő, olykor többször is hosszabbítani kell ezeket a könyveket. Előfordul az is, hogy a szülő veszi ki a gyereknek a kötelező olvasmányt, hogy olvassa el otthon. Ami nem baj, hiszen a szülő, a tanár tud a gyerekre hatással lenni, ami a rendszeres olvasást illeti.
Több gyerek tér be úgy a könyvtárba, hogy konkrét elképzelése van, hogy mit akar olvasni, gyakorlott könyvtárba járók segítséget sem kérnek. Általában könnyű „kiszúrni” a ritkán könyvtárba betérőket, ők bizonytalanok, ténferegnek a polcok között. Ők azok, akik a kötelezőkért jönnek, nekik lehet ajánlani valami mást is a kötelező mellé, hogy nagyobb kedvük legyen visszajönni. „Ilyenkor felteszünk pár kérdést, mi az, ami érdekli, mit szeret, mi a hobbija és akár ehhez kapcsolódóan ajánlhatunk valamit. Általában nem utasítják vissza, vagy mert szégyellik, vagy mert örülnek a lehetőségnek. Tény viszont, hogy azt ma már nehezebb leellenőrizni, hogy el is olvasta a gyerek könyvet, és milyen hatással volt rá, hiszen egy nagyobb könyvtárban nehéz odafigyelni minden gyerekre, ifjú olvasóra, de azért igyekszünk.”
A szakemberek úgy látják, hogy az óvodás és általános iskolásokat könnyebb még olvasásra nevelni, rendszeres gyerekfoglalkozásainknak pont ez a célja. Minél gyakrabban visznek könyvtárba egy-egy csoportot a pedagógusok, a gyerekek annál jobban hozzászoknak a könyvekhez, a könyvtári légkörhöz. A játékos foglalkozások, egy mese, egy kötelező olvasmány játékos feldolgozása sikerélményt ad és legközelebb már a szüleivel, vagy akár egyedül jön a könyvtárba.
Zárásul Tomasovszki Anita felelevenít egy kedves történetet. „Egy kisfiú látta a Debrecen Televízióban a könyvtárunkról, a Benedek Elekről készített híradást, ahol épp egy gyerekfoglalkozást mutattak be. Azóta jár könyvtárba, mert látta a szomszéd kisfiút is a tévében, és azóta mindig kérdezi, ha nincs benn a gyerekkönyvtáros, hogy hol van Juli néni, aki a TV-ben volt, mert a szomszéd kisfiúnak tartott gyerekfoglalkozást és az annyira tetszett neki.
Alternatív lista a kötelezőkről
A kötelezőkön túl érdekes listát kaptunk Czeglédi Erikától, aki már korábban is kifejtette merész, de igen logikus és elgondolkodtató véleményét a kötelezőkről és az olvasásról. Ő úgy látja, hogy az ókori irodalmat, Shakespeare-t leginkább szemelvényekben olvastatná. „Gárdonyinál, Jókainál megajánlanám a lehetőséget az átdolgozottra (Nógrádi), mert jó. (Bár nyilván üzleti érdekeket sért.) Mikszáth, Móricz, Kosztolányi, Krúdy jelen kellene, hogy legyen egy-egy novella erejéig. Felső tagozatban behoznám Bosnyák Viktória, Böszörményi Gyula, Szabó Magda, Anthony Horovitz, Agatha Christie műveit, valamint a Harry Potter-regényeket és A kis herceget. A középiskolában jöhetne Karinthy (Tanár úr kérem), Örkény (Rózsakiállítás, Egypercesek), Grecsó (Tánciskola), Varró Dániel, Asimov (Alapítvány), Orwell (1984, Állatfarm), Merle (Védett férfiak, Mesterségem a halál), Golding: A legyek ura, Salinger: Zabhegyező, Todd Strasser: A hullám, Bulgakov: A Mester és Margarita, Coelho (pl. Az alkimista).” Czeglédi Erika nem tartana szentségtörésnek egy Wodehouse-t (Jeeves bármely története) vagy Douglas Adams-t (Galaxis útikalauz) sem, de akár Anna Gavalda: 35 kiló reményétt vagy Jeffrey Archer műveit is jó szívvel ajánlanám.
A választék tehát óriási. Kérdés, mit vesznek észre ezekből a változásokból azok, akiken a tanterveket és a kötelezőket állítják össze.
Ön mit látna szívesen ebben a listában? Mit adna szívesen gyerekei és unokái kezébe? Vagy Te, ifjú olvasó mit szeretnél feldolgozni a tanórákon? Szóljon hozzá cikkünkhöz, szívesen veszünk minden véleményt!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)