„Lebokszoltak” hatvan évet: 1953-ban végzett a Csokonai gimi egyik első osztálya
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.05.18. 14:33 | Frissítve: 2013.05.19. 09:18
Debrecen – Orvos, katonatiszt, gépész- és agrármérnök, pedagógus, valamint zenetanár is lett azokból az egykori diákokból, akik éppen 60 éve végeztek a Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium egyik első osztályaként.
Alma materüket, az 1903-ban alapított piarista gimnáziumot a II. világháború után államosították, s amikor 1949-ben elkezdték ott a középiskolai tanulmányaikat, már a Révai Miklós nevet viselte az intézmény. Aztán újabb névváltoztatás következett, s mire 1953-ban érettségiztek, akkor már az Állami Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium végzőseiként ballagtak el az iskolájukból.
A Jarobin Zoltánné osztályfőnök vezette 4/d. osztály 32 tanulóval kezdte meg az első évét, s végül 28-an tettek sikeres érettségit. Mára tizennyolcan élnek közülük – mondta el a Dehir.hu érdeklődésére a szombati találkozón Jacsmenik Gyula, egykori osztálytitkár. Az ő csoportjukat még kizárólag fiúk alkották, ám a többi osztályok között már koedukáltak is voltak.
- Nagyon jó szellemű osztály volt a miénk. Humán gimnazistákként latint is tanultunk az orosz mellett, így nem véletlen, hogy sokunk szerzett diplomát is – fogalmazott Jacsmenik Gyula. Egyik tanárom azt mondta, hogy a humán műveltségű ember mindenhol megállja a helyét, s igaza is lett, hiszen például én is reál területen tevékenykedtem, gépészmérnökként és vízügyi főtanácsosként.
A társaság tagjai közül Györkő Kornél érkezett a legmesszebbről, ő Torontóból látogatott haza. Élt Ausztriában, Olaszországban és Ausztráliában is, Kanadában pedig 1963-ban találta meg az új otthonát.
- Csak akasztott ember nem voltam – mosolyodott el a fiatalos úriember –, hiszen dolgoztam többek között hűtőgépszerelőként, bútorgyári munkásként és transzformátor-összeállítóként is. Ma pedig már én is nyugdíjas vagyok – hallhattuk Kornél bácsitól.
A jubileumi találkozóra Vass György egy kis költeményével is meglepte a barátait. A „Csak” hatvan év című versikéjében egyebek mellett így vall: „Lebokszoltuk a hatvan évet, találtunk néha jót és szépet; szétszóródtunk a nagyvilágban, Európában, Kanadában.” Az érettségi találkozó résztvevői délelőtt bebarangolták egykori iskolájukat, a mai Szent József Gimnáziumot, majd pedig egy nagyerdei vendéglőben költöttek el egy közös, nosztalgikus ebédet.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)