Közlekedünk Debrecenben - macskázás a buszváróban
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.11.15. 13:29 | Frissítve: 2011.11.15. 13:44
Debrecen – Az építkezések ellenére pontosan közlekednek a helyi buszok, az automata utastájékoztató azonban nincs szinkronban a valósággal.
Kíváncsiak voltunk, a 2-es villamosvonal építése miatt mennyire tudják tartani a menetrendjüket a DKV buszai. Kirándulásunk starthelyének Debrecen egyik legforgalmasabb csomópontját, a Nagyállomás térségét választottuk. Négy megállóból csaknem 30 járat indul innen, a 10-estől a 48-asig, köztük a villamospótló és a bevásárlóközponti buszok. A távolság alapján is a maximumra törekedtünk, ezért úgy döntöttünk, hogy Alsójózsára gurulunk egy 36-os autóbusszal.
Ezt a tervünket azonban nem tudtuk megvalósítani, mivel a kiszemelt jármű éppen az orrunk előtt ment el. Némi töprengés után úgy döntöttünk, hogy akkor kiutazunk 31-essel vagy 32-essel a Doberdó utcai végállomásukig, s ott várjuk be az alsójózsai kocsit. Lecövekeltünk a várakozók között a Nagyállomás előtti járdára, aminek a közepe egyébként éppen be van szakadva.
A DKV-s menetrend tanulmányozása közben megütötte a fülünket két hölgy beszélgetése, amely szerint a szemközti pénztárban kell venni a jegyet, mivel ott 270 forint, ha viszont a sofőrtől vásároljuk, akkor 350. Követtük a példájukat, aztán hamarosan be is futott egy 32-es busz. A mi óránk szerint egy percet késett a megadotthoz képest; 12.47 volt ekkor.
Ez a járat a Kistemplomig ugyanúgy megy, mint a 31-es; ott balra fordul, a társa pedig a Kossuth utcára. (Útjaik majd a Mester utcán találkoznak ismét.) A Széchenyi utcára kanyarodván, feltűnt, hogy még a nyári időszámítás szerint járt a „Csonka” órája. Utunk ezután eseménytelenül telt a Hatvan és a Bethlen utcák érintésével – mígnem megérkeztünk a Dózsa Györgyre, ahol a sínépítés már az addigiaknál sokkal figyelmesebb manőverezést és lassabb haladást követel a sofőröktől.
Közben folyamatosan hallgathattuk azt a két férfit is, akik – nem biztos, hogy mindenki örömére - a futballvilág híreit is hangosan megtárgyalták („A Vasas rendbe jön, most már stabil”, „Bajzát Pécsen van, jól játszik”), és próbáltuk követni az utastájékoztatást is. Az automata ugyanis nem volt szinkronban a valósággal: például a Kölcsey Központ helyett is már Csemete utcát mondott. Vélhetően a kacskaringók miatt zavarodott meg.
De ezt már csak a Dózsa György utca végén feltételezhettük, amikor is nem egyenesen, a Végh Dezső utcában haladtunk tovább (az ottani közműépítés miatt), hanem lefordultunk jobbra, a Füredi útra. Ezt egy Bolyai utcai etap követte, s csak ezeket magunk mögött hagyva tértünk rá a megszokott – Mikszáth utcai - „hadiösvényre”.
Csuklós Volvónkról 13 óra 19 perckor szálltunk le a Doberdó utcai végállomáson. Könnyed, hatperces sétával értünk ki a Böszörményi útra, ahol a 36-osra akartunk átülni. Ismét hoppon maradtunk azonban, mivel ekkor is pont már csak a hátulját láthattuk az éppen távozó járműnek. Andalgás helyett tehát hasznosabb lett volna felkötnünk a nyúlcipőt, hogy átérjünk!
Félórás toporgásunk során elismerően állapítottuk meg, hogy a menetrend tábláján nem az szerepel, hogy a kiindulási helyről (esetünkben a Nagyállomásról) mikor jönnek a buszok, hanem az, hogy az adott megállóban mikor vannak. A miénk a megadottnál egy perccel előbb futott be, de addig is jót játszottunk a padon sütkérező macskával.
Az ötféle távolsági buszt is fogadó várót elhagyva átadtuk magunkat az utastájékoztató képernyő információinak. Azon ugyanis nemcsak reklámok villódznak, hanem igen hasznos információk is. Megtudtuk például, hogy várhatóan 18-án kinyit, és aznap díjtalan lesz az Oláh Gábor utcai műjégpálya. Értesülhettünk arról is, hogy 22-én a közösségi közlekedésről kezdődik ingyenes, interaktív kiállítás a Kölcsey Központban.
Az Alsójózsa utcai végállomásra 14 óra 9 perckor futott be a buszunk; a visszaindulásig épp csak annyi időnk maradt, hogy megcsodáljuk az ottani Kerekerdő Óvoda kedves „cégérét”. A kocsivezetőtől megtudtuk, hogy egy jeggyel el lehet utazni a Nagyállomásig, úgyhogy visszafelé – ésszerű módon - mégiscsak kipróbálhattuk a teljes utat. És milyen jól tettük!
Az odaút ugyanis - a két buszjegy, az átszállás és a várakozás miatt - 540 forintba került, és csaknem másfél óráig tartott. Ezzel szemben hazafelé nemcsak megúsztuk egy jeggyel (270 Ft), hanem mindössze 40 perc is elég volt a célba éréshez – lévén, hogy a Böszörményi út, Pásti utca, Segner tér, Széchenyi és Piac utcák érintésével érkeztünk meg a Petőfi térre.
Következésképp az lett volna a legcélravezetőbb, hogyha az alsójózsai buszt rögtön az elején is a Nagyállomásnál várjuk meg, nem pedig a városhatárban. De legalább a tanulópénzt megfizettük…
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)