Könyvajánló: önéletírás, melyben Debrecen is főszereplő
Szerző: Árvay Sándor | info@dehir.hu Közzétéve: 2022.03.28. 06:30 | Frissítve: 2022.03.28. 06:30
Debrecen – Kedden délután a Méliusz-könyvtárban Kálnoki Kis Sándor mutatja be család-, hivatás- és várostörténeti kötetét. A Lokiról, a fiákerekről, a 2-es villamosról egyaránt szót ejt.
A família székelyudvarhelyi kötődése, a debreceni születésű Kálnoki Kis Sándor gazdag életútja, a család szövevényes ágazata, politika- és gazdaságtörténelem, várostervezés és sport, hivatástudat egyaránt kiolvasható a 400 oldalas, több mint nyolcszáz archív fotót, illusztrációt tartalmazó önéletírásból.
Bódi Ádám köszönti a drukkert, aki 1943 óta szurkol a Lokinak - Fotó: dehir
A könyv bemutatóját március 29-én, kedden délután négy órakor tartják a Bem téri Méliusz-könyvtárban az intézmény és a Közlekedéstudományi Egyesület megyei szervezete rendezésében.
A debreceni várostörténet szempontjából fontos adatokat, tudományos szintű lábjegyzéket is tartalmazó kiadvány születéséről számolt be a Dehirnek a 85 esztendős szerző. Színes történeteiből megtudhatjuk,
mi is volt a Háromszögelő Hivatal, miről volt híres a DEMKE épülete, hol üzemelt annak idején a Zsibogó, de azt is, hogy 1941. július 6-án tért át Magyarország a jelenleg is érvényes jobb oldali közlekedésre.
– Loki meccsen leginkább a B-középhez kötődő, fanatikus futballdrukkerek szoktak kezdőrúgáshoz jutni, nem pedig a fővárosban élő nyugdíjas gazdasági vezetők.
– Az, hogy Budapesten élek, nem zárja ki a klubhoz, a városhoz való szoros kötődésemet. Mint olyan sok családban, apáról fiúra szállt a hagyomány nálunk is. A meccsre járás rendszeres volt. Kezdetben édesapámmal mentem mindig, de mivel ő csak a jobbnak ígérkező találkozókra jött ki, egyedül kezdtem kilátogatni a Vágóhíd utcai pályára. „Hajrá vasutas!” – ment a biztatás. Néhány név is beugrik: Szabó I. (Bandi bácsi), Szabó II., Sidlik, Komlóssy. És persze Szilágyi I., aki később a Vasasban folytatta. A földhányásos állóhelyre mentem mindig, a tribünnel szembe. Egy zacskó „szotyi” a bejárat melletti árustól. A szotyi zacskóját újságpapírból tekerte az árus, hosszú hegyes formára, mint a csákó, kicsiben. Néha sikerült megspórolni a jegy árát, valamelyik felnőtt árnyékában besodródva a bejáratnál. Akkor már némi rendszeres zsebpénzt kaptam, ami azonban nem lehetett sok.
1943 óta vagyok Loki drukker.
Akkor került fel a „vasutas” az NB I-be. DVSC-Elektromos 2-1. A balszélső Sidlik két beadásából Szilágyi egyenlített és szerezte meg a győzelmet, az utolsó öt percben. 1949-ben kiestünk az NB I-ből, de az NB II-es meccsekre ugyanúgy jártam. Ekkor már Debreceni Lokomotív lett a csapat neve „Hajrá Loki!” a biztatás. Hetvenöt évvel az első meccs után, 2018 decemberében voltam kezdőrugó egy DVSC – Honvéd meccsen.
A székelyföldi család a harmincas évek közepén költözött Debrecenbe, a Rakovszky utcai „városi házban” kaptak bérlakást. Édesapját előbb geodétaként alkalmazták a furcsa nevű (a földmérői munkára utaló) Háromszögelő Hivatalnál, s 1941-től húsz éven át volt a város közlekedési főmérnöke.
– Abban az időben Debrecenben a taxik szerepét a fiákerek, lóval vontatott négykerekű kocsik töltötték be.
Az akkori Piac utca közepét a kétirányú úttest foglalta el, mindkét oldalán mellette fasor, zöld sávval, sétány, majd újra fasor, ismét zöld sávval. Ezt követte mindkét oldalon a villamos, mellette egyirányú kiszolgáló út és a járda.
A könyvből az is kiderül, milyen volt a negyvenes évek végén a május elsejei felvonulás, s hogy mire emlékszik közel nyolc évtized távlatából az Arany Bika dísztermében tartott ünnepi koncertre a fellépők között szerepet kapó kisdiák.
– Egyre gyakoribbak lettek az iskolai kórussal a szereplések. Számomra az „énekesi csúcs” 1948 decemberében jött el. Debrecen akkori első számú hangversenytermében, a Bika Szállóban rendezték meg a Sztálin 70. születésnapi köszöntését. A műsor záró számaként egy nagy létszámú, összevont énekkar adta elő Alexandrov – zeneileg sikerdarabnak komponált – Sztálin-kantátáját a MÁV Filharmonikus Zenekar kíséretével, Rubányi Vilmos vezénylésével. A karmester, több megelőző próbát tartott. Végül az előadáson a három versszakot szólistaként a Csokonai színház egy tenoristája, egy szoprán és én, mint gyermekszoprán, énekeltük.
A debreceni alma mater, a Fazekas Mihály Gimnázium fontos barátságokat, életre szóló kapcsolatokat hozott számára.
Ugyanebben az évben végzett a konzervatórium zongora szakán, hiszen hétéves korától zongorázott.
Az érettségi utáni évek viszont már a fővárosban, s nem a Zeneakadémián, hanem a Műszaki Egyetemen teltek. Végzés után a mérnöki feladatai számos ponton vissza-visszahozták szülővárosába.
Az 1966-69 közötti időszakban három éven át Debrecen közlekedési fejlesztési tervének kidolgozásával foglalkozott, ekkor készültek a Kiskörút, a Hunyadi és a Nyugati utca útkiviteli tervek, később, az ezredfordulón pedig a 2-es villamos vonalának megvalósulásában játszott szerepet.
Olvashatunk az életrajzi összefoglalóban a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet (VÁTI) igazgatói munkájáról, miniszter-, majd államtitkár-helyettesi feladatairól, később a MÁV elnökként megtapasztalt nehéz döntéshelyzetekről.
Természetesen szó van a könyvben szerelemről, családról, gyermekekről, unokákról, immár dédunokákról, az életünket meghatározó Erdélyről, a csodás hargitai kirándulásokról, és egy másik szenvedélyről, a sportról is. Szó esik világbajnok fia nyomán megszeretett öttusázásban „kitanult” nemzetközi bírói munkájáról, szövetségi elnöki teendőiről, mesél számos személyesen átélt gigaprojektről, többek közt a Forma-1 Magyarországra hozatalának igaz történetéről is.
Túl a nyolcvanon aztán nekivágott a személyes gigaprojekthez – böngészett, kutatott könyvtárakban, régi iratok között, kereste őseit a Magyar Unitárius Egyház levéltárában, lapozta, szortírozta saját dokumentumait, emlékeit. Az elmúlt három, pandémiával nehezített évet aztán arra szánta, hogy nekiült, és számítógépen megszerkesztette élete történetét.
Ajánlott, mondhatnánk kötelező olvasmány a múltunk, városunk története iránt érdeklődőknek.
Kálnoki Kis Sándor: Kereszteződések. Család és hivatás.
Könyvbemutató beszélgetés a szerzővel: március 29., kedd 16 óra, Debrecen, Méliusz-könyvtár, Bem tér.