Komolyan veszik a zene szeretetét ebben a debreceni iskolában

---

Debrecen – Itt azok a gyerekek is lehetőséget kapnak a tanulásra, akiket a szülők nem tudnak külön zeneiskolába hordani.

---

Az intézmény története egy hiánypótló kezdeményezéssel indult. Az 1990-es évek közepéig az akkori Simonffy Emil Zeneiskola – ma már Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium – jelentette az egyetlen zenetanulási lehetőséget Debrecenben. Ám ide csak szigorú felvételi után lehetett bekerülni. Ezért is hozta létre 1995-ben Papp Lászlóné Fekete Ildikó a Muzsikáló Egészség Alapítványt, amelynek köszönhetően létrejöhetett a MEA Zeneiskola. Az intézmény fő profilja eredetileg a komolyzenei oktatás volt, ám 2005-ben a képzőművészettel bővült a képzési paletta. Ma már több mint két tucat tanárt foglalkoztat az iskola, 250 diákkal, akik többféle hangszeres, grafika és festészet tanszakot is választhatnak.

Figyelembe veszik az egyéni képességeket

A MEA egyedülálló abban, hogy a tanáraik kimennek az iskolákba és ott tartják meg az órákat. Így azok a gyerekek is lehetőséget kapnak a tanulásra, akiket a szülők nem tudnak külön zeneiskolába hordani. Ez összesen 14 helyszínt jelent.

– Figyelembe vesszük az egyéni képességeket, lehetőségeket, legtöbbször már beiratkozásnál is – mondja Molnár Károly Dániel, az iskola igazgatója. – Szeretnénk többet adni a gyerekeknek egyszerű tanulásnál. Éppen ezért órán kívüli programokat is szervezünk, például kirándulásokat vagy táborokat. 2007-ben a MEA tanárai és diákjai együttműködve színpadra vittek egy mesét. A jelmezeket a képzőművészeti tanulók varrták, míg a zenei aláfestést, amelyet iskolánk három tanára írt, a hangszeres diákok biztosították.

Felmerülhet a kérdés, hogy a mai világban vajon igénylik-e a gyermekek a komolyzenei oktatást a kötelező énekórán kívül. Molnár Károly Dániel szerint ha erre nem lenne szükség, az iskola sem maradt volna fenn.

– Ha a tanuló szeretné, természetesen bevezetjük a könnyűzene világába is, de a hangsúly nem azon van – magyarázza.

A MEA fő célja nem az, hogy profi zenészeket neveljenek, hanem, hogy elmélyítsék a zene szeretetét, hozzáadjanak valamit a gyerekek életéhez. Ám több olyan növendék is került már ki az iskolából, akik ezen a pályán maradtak későbbi tanulmányaik során. Pindzsuja Bence évekkel ezelőtt szintén "meás" diáknak mondhatta magát, ma már viszont a tanári kart erősíti.

– Hét évig tanultam a MEA-ban, az ottani tanáromnak, Mihály Katalinnak köszönhető, hogy ma már én is gitárt oktatok. 2016-ban kaptam lehetőséget arra, hogy újra „meás” lehessek, de ekkor már az asztal másik oldalán. Kicsit tartottam tőle, hogy a volt oktatóim tudnak-e kollégaként tekinteni rám, de feleslegesnek bizonyult az aggodalmam – emlékezett vissza. – Ami legjobban tetszik az iskolában, az a szellemiség.

A vezetőség mindig nyitott az ötletekre, tanárként megkapom a maximális szabadságot, hogy saját módszereimet alkalmazzam, nem vagyok sablonok közé szorítva. Ez meglátszik a növendékeken is.

A MEA ilyen szempontból semmit sem változott, hiszen mikor ide jártam, akkor is élt ez a mentalitás, amit máig sikerült fenntartania az iskolának.

Az intézmény tavaly ünnepi hangversenyt tartott az évforduló tiszteletére, valamint egy könyvet is kiadtak, amelyben összefoglalták az elmúlt két évtized történéseit, a kezdetektől napjainkig. A bő két évtized során nagyon sok minden történt az iskolával, de a jövő is kihívásokat tartogat. A vezetőség célja közé tartozik, hogy saját épületet vásároljanak az iskolának a mostani helyett, amit csak bérelnek. A másik pedig természetesen az, hogy a következő tanévben még több gyermeknek adhassák át a művészet szeretetét.