Kevés olyan utca van Debrecenben, ahol ne lenne egy-két fasor – videóval
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2023.05.07. 10:15 | Frissítve: 2023.05.07. 10:15
Debrecen – Ismét jelentkezett a Nagyváros. A podcast vendége ezúttal a Természettár vezetője, Váradi Zoltán.
Újabb epizóddal jelentkezett a Nagyváros. Ezúttal mint természetközeli nagyvárost igyekszik bemutatni Debrecent, és arról is szó esik benne, mennyire fontos egy ilyen hely életében a környezeti nevelés. A gondolatébresztőnek szánt műsor vendége ezúttal Váradi Zoltán, a Természettár megálmodója és vezetője.
Ahogy a műsorvezető, Bulik Péter felidézte, ő maga tulajdonképpen felnőtt fejjel fedezte fel, mennyire zöld város Debrecen. Mint sorolta, a Nagyerdő mellett a nagy zöld területekkel tarkított lakótelepek, vagy éppen a kertvárosias részek, a kertségek és az Erdőspuszta miatt is kifejezetten természetközeli nagyvárosnak látja Debrecent.
Váradi Zoltán felidézte, hogy a Nagyerdő az ország első természetvédelmi területe, 1939 óta védett.
- Zöldnek mondhatjuk Debrecent – jegyezte meg. – Ha belegondolunk, hol nincsenek fák,
akkor kevés olyan utcát tudunk megnevezni, ahol ne lenne egy-két fasor.
Ilyen például a Rakovszky utca, de a többinél vagy az egyik, vagy mindkét oldalon van. Az utóbbi évben nagyon sok új fát telepítettek – tette hozzá.
Váradi Zoltán mindenkinek ajánlotta a Nagyerdő felfedezését, ami egyébként élőhely is, ahogy fogalmazott.
- Ha kint vagyunk a természetben, használjuk az érzékszerveinket, ne csak lássunk, hanem nyissuk ki a fülünket és akár tapinthatunk is. Nagyon sok inger van, amit be tudunk fogadni: az erdő most például zeng a madárdaltól.
Mint mondta, a Pallagi úton a reggeli első futók mindig fognak őzekkel találkozni – ők zavarják fel ezeket az állatokat ugyanis. Mókusok, sünök, madarak is laknak az erdőben – ahhoz, hogy észrevegyük őket, kicsit természetbúvárnak kell lenni a szakember szerint, aki hozzátette, hogy akkor azért meglepődünk, amikor a városba betéved egy-egy vaddisznó.
- Meg lehet figyelni, hogy ahol az erdő lakott övezetekkel találkozik, ott bizonyos emberek kerti hulladékot, élelmiszert visznek ki, ami aztán odacsalja a vaddisznók mellett a rókákat is.
Ha megfelelő módon akarunk együtt élni a természettel, át kell gondolni ezt a viszonyt, mert nem mi voltunk itt előbb
– jegyezte meg a szakember.
Előkerült a műsorban a közösségi kertek világa is – ami egy nagyon sikeres kezdeményezés Debrecenben –, és általuk a szemléletformálás lehetősége is. A vénkerti közösségi kert például már országos szinten is nagyon sok díjat besöpört, és ez részben nyitott is: előzetes bejelentkezés alapján óvodás és iskolás csoportok is látogathatják.
- Itt van egy olyan lehetőség is, hogy akik a hatodik vagy a kilencedik emeleten laknak, nem csak kiélhetik a kertészkedési iránti szenvedélyüket, de nagyon sok új információt is szerezhetnek, amit a későbbiekben majd kamatoztathatnak. Másképpen néznek majd a világra, és nem csak azért, mert megtermelnek maguknak némi paprikát, paradicsomot, répát, hanem mert megtanulhatják azt is, hogy lehet vegyszermentesen is gazdálkodni, megismerkedhetnek a komposztálással, a körforgásos gazdálkodással.
Ezeknek a kerteknek az életét a közösségi médiában is lehet követni. Látványban sem utolsó, ahogy ezek kinéznek. Elmondása szerint amikor arra jár és a „kerttulajdonososokkal” beszélget, látja, hogy kívülről milyen nagy érdeklődéssel néznek be az arra sétálók. Megállnak, fényképezkednek, tetszik nekik ez, fogalmazott Váradi Zoltán.
A műsorban szó esett a Természettárról is, ami idén már 11 éves lesz, bár ahogy Váradi Zoltán felidézte, van mögötte még 42 év gyűjtőmunka is.
Mint elhangzott, nem négy fal között működik a debreceni Természettár, amit az oktatás szolgálatába lehet állítani: a gyűjtemény az alap, de mellette nagyon sok programot szerveznek, többek között vándorló kiállításokat is. A napokban a Borsos-villában nyílt meg a tiszavirágok életét bemutató tárlat, a Méliuszban látható egy kiállítás a virágokról, emellett Józsára készülnek még, de mint Váradi Zoltán megjegyezte, szerte az országban többfelé „turnéznak” tárlataik.
A természetszeretethez séták is vezethetnek, melyek során megtudhatják a gyerekek, hogyan néz ki a széncinege, milyen a kocsányos tölgy – hangzott el a Nagyvárosban, ahol szó volt a mindenki által látogatható sétáikról, melyek során megnézhetjük azt is, amit nap mint nap láthatunk – csak rendszerint lehet, hogy észre sem veszünk.
Nyitott szemmel és nyitott füllel kell járni – idézte fel a szakember, a Future of Debrecen mozgalommal közösen átadott madárlakóparkok milyen élményt kínálnak azoknak, akik szeretnének közelebb kerülni a természethez.
„Hiszek az élethosszig tartó tanulásban, ami nem csak a gyerekeknek szól.”
Arra a kérdésre, miért is csatlakozott ehhez a zöld és fenntartható városfejlődésért dolgozó mozgalomhoz, Váradi Zoltán úgy fogalmazott, őt a környezeti nevelésre fókuszáló programok vonzzák elsősorban.
Felidézte, hogy az első „év fája” nevezés 2020-ban indult, akkor a Déri téri kocsányos tölgy elhozta a különdíjat, majd a csüngő japánakácok nyertek, a tavalyi év kimaradt, és most megint készül a város a következő alkalomra. Hogy mivel, az most még titkos, de napokon belül kiderül – ígérte Váradi Zoltán, aki szerint fontos, hogy az emberek felfigyelnek ezekre a fákra.
- Nagyon sok értéke van Debrecennek, ezeket szeretnénk megmutatni – mondta.
A szakember szerint nyitottak a debreceniek a természetre, ezt az is bizonyítja, hogy egyre többen jelentkeznek az ismeretterjesztő sétáikra, ahol igyekeznek megmutatni az összefüggéseket.
- Ha most például kimegyünk a parkerdőbe, van ott egy térdig érő növény, a zamatos turbolya, amit egyébként szinte észre sem veszünk.
Szép élénkzöld, s ha megszagoljuk, megtapasztaljuk, milyen jó illata van. Biztatok mindenkit, próbálja ki, csippentsen le belőle egy darabot, s vizsgálja meg. Amikor gyerekek tépik le, azt szokták mondani: Negró szaga van… Azaz ánizsillata.
Váradi Zoltán szinte maga sem tudta megmondani, mikor szerelmesedett bele a természetbe, de ahogy felidézte, már óvodás korában is természetbúvár volt, és így lett belőle természetvédelmi mérnök és természetpedagógus is
- Mindig azon dolgozunk a kollégáimmal, hogy ki tudjunk találni valami újat, valami meglepőt.
Nincsenek sokan, bár sok önkéntes csatlakozik hozzájuk. A terveikkel – bár még csak május van – már októberben járnak. Készülnek a nagy júliusi tárlatukra, aztán itt lesznek a táboraik is – sorolta. Ezekben a szaktáborokban általános iskolásokkal dolgoznak együtt – fogalmazott Váradi Zoltán. – Itt minden a biológia és környezetismeret körül forog. Nagyon élvezem ezeket a táborokat, de mire véget érnek, a kollégáimmal „kegyetlenül” elfáradunk, de ebben az a legjobb, hogy élményt nyújtunk: és nemcsak a gyereknek, hanem a szülőnek is azáltal, hogy amikor a gyerek hazaérkezik, lelkesen meséli, mit látott, hallott, tapasztalt.
A teljes beszélgetést itt hallgathatja meg: