Jantyik Zsolt: kapsz néhány négyzetmétert, amiért te felelsz!
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.11.05. 08:01 | Frissítve: 2012.11.06. 08:17
Debrecen – A templom, az utca és a közösségi kert is lehet kulturális tér – nyilatkozza Jantyik Zsolt. A DMK új igazgatója a hagyományra építene. Interjú.
Zenész, politikus – nem utolsósorban pedig közművelődési szakember. Októbertől a Debreceni Művelődési Központ munkáját irányítja Jantyik Zsolt. Hogyan változik a művelődési intézmények struktúrája, milyen folyamatok előtt áll a kultúra, a közösség- és vidékfejlesztés? – erről beszélgettünk az új igazgatóval.
Dehir.hu: Nemrég nevezték ki a Debreceni Művelődési Központ élére. Mivel nyitott?
Jantyik Zsolt: Ezt a töredékévet arra használom, hogy elindítsak bizonyos átszervezési folyamatokat. Ugyan még csak október elsejétől vagyok itt, mint igazgató, de látom a bizakodást és a jóindulatú figyelmet házon belül és kívül is. Én úgy látom: építenünk kell mindenre, ami autentikus, ami a hagyományhoz kötődik. Ahhoz az iskolához tartozom ugyanis, melyet olyan nevek fémjeleznek, mint Makovecz Imre vagy Beke Pál, akik sajnos már nincsenek köztünk. Velük vallom én is, hogy a kulturális tér nem csak maga az intézmény, hanem az egész, ami körülvesz bennünket. A régi elképzelés szerint egy templom például nem lehetett közösségi tér. Szerintünk nemhogy a templom lehet az, de az utca is, ahol kirakodóvásár van, vagy a közösségi kert is, amit a gyerekekkel együtt rehabilitálnak a szülők a mi segítségünkkel. Ne legyen ismeretlen a gyereknek a növények világa, vagy a termőföld sem...
Dehir.hu: A debreceni lakótelepen élők azért ebben a tekintetben nehezebb helyzetben vannak...
Jantyik Zsolt: Ez igaz, ugyanakkor a világ nagyvárosaiban kezd terjedni a közösségi kertek létrehozása ott, ahol van rá, lehetőség. Ez már világtendencia, nagy divat, közösségi szakemberek indították el. Nincs kerted? Nem baj, kapsz mondjuk 2-3-4 négyzetméter területet, amiért te felelsz. Megtervezed, mit ültetsz el, gondozod, és ha jól csinálod, akkor jövőre is megkapod a lehetőséget. Ez egyre nagyobb sláger Budapesten, és Debrecenben is van már példa rá a Vezér utcai lakótelepen, mi pedig szeretnénk még több városrészben folytatni, tovább terjeszteni ezt a folyamatot. Tanulja meg a városi gyerek, miből lesz a paradicsom, hogy néz ki a búzakalász...
Dehir.hu: Mindeközben csatlakozniuk kell a közművelődés átalakulásának országos folyamataihoz is. Mi lesz a legnagyobb változás?
Jantyik Zsolt: November 8-án lesz egy szakmai konferenciánk, ahol a Magyar Művelődési Intézet igazgatója, Závogyán Magdolna beszél majd a közművelődés terén januártól várható változásokról. Azért is lesz izgalmas ez a tanácskozás, mert hosszú évek óta először találkoznak a városi és a megyei kulturális intézmények, valamint a meghatározó kulturális civil szervezetek képviselői. S mivel az a terv, hogy megyei művelődési és közösségi művelődési központokat hozzanak létre, elképzelhető, hogy a megyei feladatok többsége átjön a megyei jogú város intézményeihez. Ez hasonlóan megy majd végbe, mint a könyvtáraknál vagy a múzeumoknál, és a gyakorlatban azt fogja jelenteni, hogy a DMK-hoz kerül ez a munka.
Dehir.hu: Ez nem visszalépés? Hiszen korábban éppen arra való hivatkozással szűntek meg a megyei művelődési központok, hogy korszerűtlenek.
Jantyik Zsolt: A világ nagyot változott tíz év alatt, és most sem visszalépésről van szó. Az új megyei intézményeket nem mamutszervezetként kell elképzelni: szakmai intézmények lesznek, segítő szervezetek 4-5-6 munkatárssal. A régi Kölcsey egy módszertani központ volt. Mivel annak idején egy kisvárosi művelődési ház igazgatója voltam, konkrétan Derecskén dolgoztam, nyugodtan elmondhatom, hogy mi gyakorlatilag semmit nem láttunk a működéséből, nem éreztük a hasznát. Ez a mostani elképzelés viszont arról szól, hogy a módszertani munka mellé a fejlesztői szerepet is tegyük be, gondolván az uniós pályázatokra, meg arra, hogy az integrációs funkciót is megerősítsük az ágazatok között.
Dehir.hu: Hogyan jön össze a közösség és a vidék fejlesztése?
Jantyik Zsolt: A vidékfejlesztés klasszikus értelmezésben a vidéki népesség helyben tartását jelenti életminőségének javításán keresztül. Ez sok szálon kapcsolódik a közösségfejlesztéshez, a kultúrához, a művelődés- és ifjúságfejlesztéshez is. Az a település ugyanis nem marad életben középtávon sem, ahonnan a fiatalok elmenekülnek. Közösen, közös programokkal tudunk cselekedni. A megyei települések és Debrecen pedig együtt jóval nagyobb erőt tudnak képviselni – akár a pályázatok felől közelítve is.
Dehir.hu: Ezt hogyan kell elképzelni?
Jantyik Zsolt: A közművelődés nemzeti intézménye a szakmai fejlesztést és a forráshoz jutást biztosítja a megyei intézményeknek, melyek új feladatokat is kapnak. Például azt, hogy a periférián található, általában 2000 fő alatti településeken élő közösségeket segítsék a kultúra sajátos eszközeivel. Magyarországon ilyen település 700 van. Tulajdonképpen egyfajta társadalmi rehabilitációt próbálunk megkísérelni a többi ágazattal (szociális terület, vidékfejlesztés, oktatás) együttműködve, hogy ezeket visszahúzzuk a szakadék széléről, ahova az elmúlt 22 évben belekerültek. Olyan települések ezek, ahonnan szép lassan elment az értelmiség, nincs munka, a legnagyobb munkáltató a polgármesteri hivatal, vagy egy-két szociális intézmény, ami véletlenül ottmaradt... Ez a szomorú valóság – miközben nagyon sok érték van ezeken a településeken. Ezeket meg kell mutatni az ott élő egyházi, oktatási, civil kisközösségeknek illetve szervezeteknek, és részben preventív, részben közösségfejlesztő felfogásban lehetőségekhez kell juttatni őket – önmagukon keresztül.
Dehir.hu: Könnyebb így pályázni, ha egyszerre gondolkodnak mondjuk ingatlanfelújításban és kulturális programokban?
Jantyik Zsolt: A dolgok, ha összetartoznak, működjenek együtt. Számomra ez evidencia, szoktam is mondani, hogy vagy együtt, vagy sehogy. A pályázatok szempontjából különösen fontos ez, hogy forráshoz tudjuk juttatni magunkat. Amikor Debrecen pályázott Európa kulturális fővárosának címére, részt vehettem a Falvak, Városok Szövetsége program kidolgozásában, ami később a kulturális főváros projekttől függetlenül is működött. Annak keretében sokfelé megfordultam. Azt tapasztaltam, ha távolabbra mentem Debrecentől, akkor is nagy szeretettel fogadtak, csak azért, mert volt egy megbízó levelem a várostól. Ha kimondtam Debrecen nevét, olyan volt, mintha csengő aranyakkal fizetnék. Debrecennek hallatlan kisugárzó ereje van, különösen, ha pozitív dolgok történnek. Lesz olyan korszak, amikor majd végre eljutunk oda, hogy azt érezzük, nem egyre rosszabb lesz, hanem jobb... A magyar ember persze olyan, hogy el kell hinnie, lehet jobb, és ha ezt elhiszi, akkor valóban jobb lesz az élete. A kulturális közösségfejlesztés ebben kulcsfontosságú. Amikor egy közösség felfedezi és megtanulja a saját értékeit, s elkezdi használni, akkor onnantól hihetetlenül megugrik az eredményessége azoknak az embereknek, akik ezekben a közösségekben dolgoznak. Még a magánéletben is, tehetem hozzá, hiszen egy nyugdíjasklubban, egy táncházban nagy élet folyik, barátságok, vagy akár szerelmek is szövődnek.
Dehir.hu: Ahogy a kistelepülések művelődési intézményei a saját környezetükben élőkre, úgy a DMK is nagyban épít a városban lakókra.
Jantyik Zsolt: Természetesen, hiszen Debrecenben a debreceniekkel kell foglalkozni. Ha egy pozitív folyamat beindult, ha újjászervezzük, vagy megerősítjük azokat a tényezőket, melyek egy közösség életére hatnak – akár a Csapókertben, Józsán, Kismacson vagy a Homokkertben –, akkor ez példaerejű lehet, és nem csak Debrecen, hanem a megye kulturális életét is katalizálhatja. Hatása a Kárpát-medencének arra a területére is kiterjedhet, ahonnan figyelnek Debrecenre. Ezért szoktam azt mondani, hogy debreceninek lenni és Debrecenért dolgozni nagyon nagy felelősség. Lehet, hogy a hétköznapokban erre nem is gondolunk, amikor végigmegyünk az utcán, mégis így van. Ez a jó értelemben vett lokálpatriotizmus, ami a cívisvárosban van hatalmas erő, amire a kultúrában támaszkodni lehet.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)