Hogyan készülnek az egyházak a húsvétra Debrecenben? – videóval
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.03.26. 09:16 | Frissítve: 2016.03.26. 09:17
Debrecen – Hogyan lehet ma hinni Jézusban? Isten fia vállalná-e értünk is a kereszthalált? Kérdések és válaszok húsvét előtt.
Húsvét az egyik legszebb ünnepünk. Hogyan készülnek rá az egyházak, és hogyan kell készülnünk nekünk, hívőknek és nem hívőknek? Mit tegyünk a szkeptikusokkal, hogyan legyen hitünk a jelen borzalmai, terrortámadásai közepette? Mi történne Jézus Krisztussal ma? Erről beszélt a Debrecen Televízió Közügy című műsorában Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője és Krakomperger Zoltán teológiatanár, római katolikus plébános.
- Nem véletlenül nevezték el már korábban a húsvétot az ünnepek ünnepének – mondta bevezetésképpen Derencsényi István. – Az ünnep mondanivalója ugyanis alapvetően határozza meg a keresztyén üzenet lényegét, tartalmát: azt, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból és számunkra bűnbocsánatot, megigazolást és örök életet szerzett. Ez a mi Krisztus-hitünknek a legsajátosabb vonása, a feltámadás-hit. A feltámadás alaposan próbára teszi az emberek hitét, hiszen olyan igazságot hirdet meg, ami alapvetően ellentmond az emberi, mindennapi megtapasztalásnak. A húsvét mondanivalója a keresztyén tanítás lényegét hordozza magában. Nem véletlen, hogy az első keresztyének a hét első napját az Úr napjaként ünnepelték, megemlékezvén újra és újra Jézus Krisztus halálból való dicsőséges feltámadására.
- A húsvéti hit az Istenbe és Krisztusba vetett hitünk összegzése – mutatott rá Krakomperger Zoltán. – Mindent meghatároz, összetart és célra irányít az a hitigazság, hogy Jézus Krisztus szenvedett értünk, meghalt a kereszten és feltámadt mindnyájunkért. Ezáltal üdvösséget szerzett az egész világnak, ettől elválaszthatatlanul megdicsőítette a Mennyei Atyát. Az Istenbe és Krisztusba vetett hitünknek a feltámadásba vetett hit nem a járuléka, hanem az értelmi középpontja.
- A feltámadás megmagyarázhatatlan történés – folytatta Derencsényi István –, hiszen minden megtapasztalásnak és addigi ismeretnek ellentmond. Az egyház, amikor prédikál, tulajdonképpen a megmagyarázhatatlant hozza közelebb az emberi értelemhez. A feltámadás analógia nélküli esemény. Nincs hasonmása, példázata a mi világunkban. Analógiája a teremtés lehet, hiszen annak sem volt emberi tanúja. A teremtés az Isten információja az ember számára, hogy a világ nem önmagától lett, hanem Isten hatalma, bölcsessége és szeretete következtében állt elő a létező a semmiből. Hogy a feltámadás miként zajlott a síron belül, az Isten és Jézus titka, de a feltámadásnak vannak tényszerű, egzakt bizonyosságai.
- A jóakaratú és jóindulatú „Isten-keresők” számára én abból indulnék ki, hogy ismeri-e az ember egyáltalán önmagát. A feltámadás hihetővé tételének egyik kiindulópontja a helyes önismeret – hangsúlyozta Krakomperger Zoltán. – A filozófiai antropológia meghatározása szerint az ember, a létező, aki akarásán, megismerésén és szeretésén keresztül a végtelenbe irányul és csak a végtelenben nyugszik meg. A szkeptikusok számára szükséges a helyes Isten-ismeret hangoztatása. Isten nem az élet ellensége, nem megkötözője, megcsonkítója, hanem az élet teljességét kínálja fel kivétel nélkül minden embernek, hívőnek és nem hívőnek egyaránt. S ha valaki „megengedi azt”, hogy Isten az élet barátja, akkor a feltámadás jó hírének a középpontjában megadhatjuk Isten szenvedélyes életszeretetét. Ha az ember élni akar, ne zárja el maga elől azt a végtelen távlatot, amelyet mi, hívő emberek nem egyszerűen csak azonosítunk, mert ez nekünk nem elég. A Krisztusba vetett hitünk nagyszerűsége az, hogy amire mi törekszünk akarásunkon, megismerésünkön és szeretésünkön keresztül, az személyes valóság, a teljes Szentháromság. Mert a húsvéti hit, Jézus Krisztus feltámadásába vetett hitünk igazsága Istent feltárja előttünk. Hinni Jézus-Krisztus feltámadásában azt is magában foglalja: hiszek abban, hogy az életnek van teljessége, amely mentes minden korlátozottságtól.
- A „tamáskodók” magatartásának van a létjogosultsága – mondta el a kételkedőkre utalva Derencsényi István. - Hiszen maga Tamás sem azt szögezte le: soha nem fogja elhinni, hogy Jézus Krisztus föltámadt. Hanem egyszer megvallotta: abban a pillanatban nem képes arra, hogy tényként ezt elfogadja. Tehát lehet, szabad kételkedni, ha nem nevetségessé akarjuk tenni Jézus Krisztust a viselkedésünkkel. Kételkedni úgy lehet, hogy azt mondjuk: még nem vagyok abban a helyzetben, hogy hinni tudjak. Aki becsületesen kételkedik és komolyan akar hinni, annak jelt ad az Isten. Tamás számára is eljött egy hét múlva a feltámadott, találkozott vele. Akkor pedig már nem volt szükség az érzékelésre, leborult előtte és magasztalta őt. Aki nem hisz a feltámadásban, halálpárti, aki a halált látja végállomásként, annak megfelelően is viselkedik. Isten életpárti, ezt megmutatta a feltámadás eseményében. A világháborúkért, a terrorcselekményekért nem Isten a felelős, az mind az ember bűne.
- Az az ember, aki az élettől elfordul, elzárkózik az élet bősége és ajándéka elől, pusztít és rombol – tette hozzá Krakomperger Zoltán. – Az ember eredendően arra hivatott, hogy szeretetben éljen, Isten, ember és önmaga iránt. Aki életét nem teszi fel a szeretetre, elkezd félni, a szeretetnélküliség pedig mindig pusztító félelmet szül. Aki a szeretet elől elzárkózik, úgy gondolkodik: az életemet kézben kell tartanom, ehhez pedig minden eszköz megengedett – a terror, az erőszak is. A gonoszság mögött mindig félelemtől tönkretett emberek állnak, ők másokat is tönkretesznek.
- Az Istentől elidegenedett ember nem képes másra – folytatta Derencsényi István. – Mi, mint ember, megvalljuk azt, hogy Jézus Krisztus halálában bűnrészesek vagyunk. Ugyanez történne ma is Jézus Krisztussal, mint annak idején, csak esetleg más helyszínen, más körülmények között, más eszközökkel. De ő, mint feltámadott, folyamatosan szembe jön velünk. Ez a mi reménységünk.
- Ha arra a „teológiátlan” felvetésre akarnánk választ keresni, mi lenne Jézus Krisztussal ma, érdemes megvizsgálni ezt az ő szemszögéből – hangsúlyozta Krakomperger Zoltán. – Biztos vagyok benne, hogy mondanivalóján semmit nem változtatna, az ugyanis örök érvényű. Az emberekkel való bánásmódjába sem vonna be semmilyen új elemet. Értünk, „posztmodern” emberekért újra vállalná a kereszthalált...
A teljes beszélgetést megnézheti itt:
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)