Híres debreceni nők nyomába eredtünk – fotókkal
Szerző: Mikula Szilvia | mikula.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2019.03.10. 11:05 | Frissítve: 2019.03.12. 13:26
Debrecen - Tudják, ki volt Zsuzsi, akiről kisvasutat neveztek el? És hogy Júliának mi köze volt a cívisvároshoz? Vagy mi a közös Schell Juditban és Honthy Hannában? Tartsanak velünk, eláruljuk!
Kik azok, akik a sokáig férfiak uralta világban nőként érvényesültek Debrecenben? Mikor, ki és hogyan tudott tenni nőként a városért? Asszonyok férjek árnyékában, fiatal lányok költők bűvöletében, színésznők a nemzet szolgálatában, író- és költőnők a művészeti életben: Debrecenben (egykor) élő, vagy a városhoz köthető híres és kevésbé ismert nők nyomába eredhettek azok, akik részt vettek szombat délután az Explore Debrecen által szervezett sétán.
Bár az útvonal viszonylag rövid volt, mégis sok állomást érintettünk, ahol Debrecen női alakjai elevenedtek meg túravezetőnk, Erdei Nóra szavai által. A megyeházától a Déri térig tartott a séta: olyan pontokat érintettünk, mint a Szent Anna Főplébánia, a Svetits-iskola, Szabó Magda gyermekkori otthona, a Csokonai Színház, a Piac utca, a Rickl-ház, Szabó Lőrinc főtéri szobra, a Kálvin tér, vagy az Emlékkert.
Szinte nap mint nap elsétálunk Debrecen ezen pontjain, a nagy rohanásban pedig fel sem tűnnek az emléktáblák, sokszor nem is tudjuk, kiknek a történetét rejti egy-egy épület. (Ebbe a cikkbe nem is fér bele minden részlet, amiről hallhattunk a program során, a legizgalmasabbakat szeretnénk megosztani az olvasókkal.)
A megyeházánál tartott rövid bevezetőben megtudtuk: nem csak élő nőkről hallhatunk majd a sétán.
Az első ilyen debreceni „hölgyet” nagyon sokan ismerik, immár 137 éves és a Csere-erdő környékén, illetve az Erdőspusztákon szokott keresztül haladni.
Nem másról van szó, mint a Zsuzsi Erdei Vasútról, aki a nevét egy mozdonyvezetőtől kapta. A férfi annyira szerette a mozdonyt, hogy kedveséről nevezte el; minden reggel megsimogatta, és azt mondta neki: „Gyere Zsuzsi, induljunk!”.
A kedves történet után mi is útnak indultunk, az első állomás pedig a Szent Anna Főplébánia volt, ahol Szendrey Júliáról mesélt a túravezetőnk. Petőfi Sándor özvegye ugyan nem Debrecenben született és halt meg, de sokszor megfordult a városban férjével együtt. Fiuk, Zoltán viszont itt született és a Szent Anna Főplébánián jegyezték be a megkeresztelését.
Innen továbbhaladva a Svetits-iskolához értünk, amely Svetits Mihály kereskedő, a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara első elnöke és felesége, Kojanitz Anna nevéhez köthető. A házaspár három gyermekét is elvesztette, ezután döntöttek úgy, hogy támogatják egy leányiskola létrejöttét. Férje halála után Kojanitz Anna végrendeletében minden vagyonát az iskola alapítására hagyta, ahová öt apácát hívtak meg Temesvárról tanítani. Az intézményben 2012-ben indult meg a koedukált oktatás, és ma már nem csak középiskolaként, hanem általános iskolaként és óvodaként is működik.
Debrecen szinte minden négyzetméterére jut valamilyen érdekesség: pár lépést tettünk csak, és Szabó Magda gyermekkori lakóhelye előtt álltunk
– amely akkor nem a mai formájában létezett. Túravezetőnk szerint a debreceni írónő egy külön sétát is megérdemelne, annyi mindent lehetne mesélni róla. Ezen a ponton az Ókút című művéből hallhattunk részletet, melyből Szabó Magda gyermekkorát és otthonát is megismerhetjük.
A Batthyány utca 11. számhoz érve egy emléktáblát láthattunk, melyen az áll, hogy ezen a helyen állt egykor az a színház, „amelyben Arany János és később Petőfi Sándor is fellépett”. Petőfi már ismert költőként látogatott Debrecenbe 1846. november 17-én, és a debreceni színház egyik ünnepelt színésznője elbűvölte őt. Prielle Kornélia az előadás végén a betétdal helyett a költő egyik versét énekelte el, Petőfi pedig beleszeretett. Annak ellenére, hogy Szendrey Júliát ekkor már ismerte, az előadás másnapján megkérte a színésznő kezét, Prielle Kornélia azonban nem fogadta el a házassági ajánlatot. Petőfi végül Szendrey Júliát vette feleségül, Prielle Kornélia szívét pedig egy színész, Szerdahelyi Kálmán rabolta el.
A következő állomás a Csokonai Színház volt, ahol szó esett a kortárs színésznőkről, akik Debrecenben kezdték a pályafutásukat. A színház mögötti Ady-gimnáziumban tanult például Schell Judit, Gubás Gabi és Tenki Réka – mind olyan nevek, akikről sokat hallottunk már. Erdei Nóra főként olyan nőkről mesélt, akikről kevesen tudják, hogy megfordultak Debrecenben. Ilyen Déryné Széppataki Róza, akiről egy kedves történetet is hallhattunk. A színésznőnek volt egy 14 év körüli székely szolgálólánya, akit egy színdarab előtt hazaküldött a zsebkendőjéért, mire azonban a lány visszatért, már elkezdődött az előadás. Úgy gondolta, hogy ha erre kérte az úrnője, neki kötelessége teljesíteni. Egy vizes jelenet zajlott éppen, ezért a lány levette a cipőjét, megemelte a szoknyáját, és – mint ha ő is a darab része lenne – odaadta Dérynének a zsebkendőt. A közönség nevetésben tört ki, hatalmas sikert aratott a jelenet.
Déryné mellett Laborfalvi Róza, Honthy Hanna, Jászai Mari és Sulyok Mária szintén rövidebb-hosszabb ideig megfordult Debrecenben, de hogy „helyben maradjunk”, mindenképp meg kell említeni Ráckevei Annát. A Jászai-díjas, Érdemes művészt elsősorban színésznőként ismerjük, de ő volt a Csokonai Színház történetének első női direktora: 2013-tól 2018-ig irányította a teátrum munkáját és a mai napig a társulat tagja.
A színházat magunk mögött hagyva indultunk tovább a Kossuth és Piac utca szögletén található hatalmas, rózsaszín épülethez. Ahol most a Belvárosi Közösségi Ház, különböző üzletek, drogériák működnek és magánlakások vannak, eredetileg a Debreceni Első Takarékpénztár háromemeletes szecessziós székháza volt. A banki palota falait kívülről gyönyörű domborművek díszítik, az egyik üzlet bejáratánál pedig két női alakot figyelhetünk meg.
A Teichner Ádám, illetve a berlini Heinicke cég készítette domborművek nem csak művészeti alkotásokként értékesek, hanem megőrzik, tovább örökítik a debreceni női népi viselet is.
A Piac utca túloldalára sétálva a Rickl-házhoz értünk, melyről Szabó Magda Régimódi történetében is olvashatunk. Az írónő kapcsán túravezetőnk megemlítette: kevesen tudják, hogy Szabó Magda költőként kezdte pályafutását. A költészethez kapcsolódva így három debreceni költőnőt ismerhettünk meg: Várkonyi Anikót, Pinczés Juditot és Stetka Évát – utóbbira néhányan talán még emlékeznek, ahogy rótta Debrecen utcáit.
Utunk során megálltunk a Simonffy utca sarkánál: ezen az útvonalon juthatunk el a debreceni zsidó negyedbe. Ezen a ponton egy debreceni holokauszttúlélőről, Fahidi Éváról hallhattunk. Zsidó családba született, ő azonban nem gyakorolta vallását – ráadásul a katolikus fenntartású Svetitsbe járt. Fiatal lány volt, amikor elhurcolták, de túlélte, és csak 2003-ban, deportálása után 59 évvel mert visszalátogatni Auschwitzba. Ennek hatására írta meg A dolgok lelke című könyvében azokat az élményeit, amelyekről addig hallgatott, s amelyek ismertetését azóta feladatának tekinti.
A főtéri állomásokon olyan női alakokról is szó esett, mint Kossuth Zsuzsanna, az első magyar főápolónő, a debreceni pereckészítő asszonyok, Szabó Lőrinc első szerelme, Dienes Kató, vagy Hegyi Mihályné Józsa Eufrozina, aki az Emlékkertben található Gályarabok emlékoszlopát állíttatta.
A nőnapi városnéző séta egyik legérdekesebb pontja a Kálvin téri üzletközpont volt. Az ott található emléktábla mellett sokan elsétáltunk már, s nem is tudtuk: „A mai Vár, Csapó és Piac utca határolta területen állt a középkorban az a megerősített kastély, amelyet a Hunyadi család is birtokolt”.
Itt élt családjával Szilágyi Erzsébet – a feljegyzések alapján ő az első ismert hölgy, aki köthető Debrecenhez.
Szilágyi Erzsébet kemény nő volt, egyes írások szerint „egy valódi reneszánsz amazon”, aki ugyan sokáig siratta elhunyt férjét, mégis mindent megmozgatott azért, hogy fia, Mátyás a trónra kerüljön. A kastélyt 1565-ben lerombolták, csak az emléke maradt fenn. A Kálvin téri üzletházat pedig emiatt tervezte ilyen kastélyszerűre Kertai László építész 1988-ban.
A séta a Déri téren zárult, ahol szintén nem élő debreceni hölgyekkel találkozhattunk. A szobrok alkotója legfőképpen a debreceni születésű Kossuth-díjas szobrászművész, Medgyessy Ferenc. A Déri Múzeum előtti lépcsőnél található négy Allegorikus akt a múzeum szellemi tartalmának szimbolikus megtestesítői. Kettő közülük női alak: az erős idomú, kezében kis szobrot tartó nő a Művészet, a kőbaltafejet fogó, gyönyörű, ernyedt testtartású nőalak pedig a Régészet képviselője. A tér túloldalán lévő lépcsőnél szintén két nőalak fogad minket: egyik oldalon a haját igazgató, teltebb alakú Debreceni Vénusz, a másik oldalon pedig a kecsesen, kendővel lépkedő Táncosnő. Medgyessy születésének 100. évfordulója alkalmából helyezték ki a két szobrot a térre. Egy szintén női alak, a Debreczeny Tivadar által alkotott Merengő szobor is gazdagítja a Déri tér hangulatos parkját. Az ülő leányalak a női bájt, a finomságot és a törékenységet testesíti meg.
A túra zárásaként Erdei Nóra elmondta, a nőnapi sétán elhangzottak korántsem fedik le a teljes képet azokról a debreceni nőkről, akiknek valamilyen módon közük van a városhoz. Igyekezett bemutatni néhányukat hol rövidebben, hol hosszabban – de érdemes bővebben is utánajárni Debrecen női alakjainak.
Aki szeretne hasonló, jó hangulatú szervezett túrán részt venni, a következő hetekben több alkalommal is megteheti: tavaszköszöntő nagyerdei sétára, óvárosi helytörténeti túrára, belvárosi és városökológiai sétára is várják az érdeklődőket.
- Március 24., vasárnap 14 óra: Tavaszköszöntő nagyerdei séta az erdők világnapja alkalmából március 24., vasárnap 14 óra
- Március 30., szombat 15 óra: Séta Szentlászlófalván – helytörténeti-fotós túra az óvárosban
- Április 13., szombat 15 óra: Belvárosi séta Debrecen város napja alkalmából
- Május 4., szombat 15 óra: Városökológiai séta
A sétákról bővebb információt az exploredebrecen@gmail.com e-mail címen, vagy Erdei Nórától, a +36 30 455 4655-ös telefonszámon kérhetnek.
HOZZÁSZÓLÁSOK (4)
Gémesi Gábor
Megérdemelne egy utca vagy térnevet, továbbmegyek szobrot Debrecen utolsó tanácselnöke is. Nemrég hunyt el. A város egyik felét Ő építette fel, a másikat pedig Kósa Lajos és Papp László. Igen, Kósa! Nemcsak rosszat tett. "Ács Istvánt 1966-ban választották meg a városi tanács elnökévé, a tisztséget 1989. december 31-ig – saját kérésére történt nyugdíjazásáig – töltötte be. A Wikipédia szerint tanácselnöksége alatt épült több mint húszezer lakás, néhány áruház és a vásárcsarnok Debrecenben. Csakúgy, mint a Zeneművészeti Főiskola, a Kölcsey Művelődési Központ, az Újkerti Nevelési Központ és a Medgyessy Múzeum. Szintén ebben az időszakban épültek az első iskolai uszodák, a sportcsarnok és az új gyógyfürdő. Elkészült a homokkerti felüljáró, elindult az első trolibusz. 1989-ben választották Debrecen díszpolgárának. A polgármesteri hivatal közleménye szerint Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata kegyelettel osztozik a család gyászában." Minden pártban, mozgalomban voltak jó magyarok és jó debreceniek.
Gémesi Gábor
Szabó Magdáról tényleg kellene egy utca! Jó és kreatív ötlet a nőnapi városnézés. Beszélni kell a hölgyekről. A debreceni nők nagy harcosok és csinosak eszesek. Férjeik és barátaik támaszai. Sokszor irányítói :)
Debreceni Polgár
Nőkról szobrokat alig látni, nemhogy utcát elnevezni.
Sir Ralph
Legalább lehetne kiről utcákat elnevezni, ha már a kecskerágóról vagy a varjútövisről sikerült, Szabó Magdáról pedig nem.