Három hónap, ami legfeljebb hat hétig tart
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.08.13. 08:44 | Frissítve: 2012.08.14. 08:07
Debrecen – A nagy magyar tévhitek egyike, hogy milyen jó is a pedagógusoknak, mivel nekik ott az egész nyár, van három hónap szabadságuk. Hány hónap is valójában ez a három? S valóban felhőtlen láblógázással telik számukra ez az időszak? Három általános iskolai pedagógus fejtette ki véleményét a nyárról és a szünetről a Dehir.hu kérdéseire.
Év közben egy környékbeli településre jár ki tanítani Debrecenből P. György. A nyár számára nem kifejezetten a lazítás időszaka, ugyanis a szünet alatt dolgozik. A nyári szünet egy pedagógus számára közel sem annyi, mint egy diáknak, mondja, mert ők már rég a vakációt élvezik, míg a tanár még javában az adminisztráció-zónában tartózkodik. S ennek akár még örülni is lehet P. György szerint.
„Nyáron egy raktárban dolgozom”
- Ez ugyanis azt jelenti, hogy van munkája, az iskolák egy része ugyanis meglepő, de korántsem mulatságos taktikát alkalmaz, hogy a tanári létet a vakációra átmenetileg egy sötét fiókba zárja. Mivel nyáron nincs tanítás, a pedagógusok szerződését nyárra nem feltétlenül hosszabbítják meg. Ez főleg a pályakezdőkre érvényes. Szeptembertől viszont újra meghirdetik azt a státuszt, amit tanév végén megszüntettek, így a fenntartó ezt spórolásként könyvelheti el. Mit tehet addig a szerencsétlenül járt érintett? Munkát keres nyárra. A sárga csekkek nem ismernek kegyelmet a legmelegebb évszakban sem. Élni meg kell valamiből. Így aztán a diplomás értelmiségi elindul, hogy a tűző napon a legfárasztóbb mezőgazdasági, legbüdösebb gyári, vagy éppen a leghátfájdítóbb raktári munkát végezze az iskolában megkapott bérének töredékéért. Akár csak jómagam. Én ugyan megkapom a fizetésem nyárra is, de a sok szabadidő alkalmi munkával való eltöltésének van egy másik motivációja is. Az, hogy másképpen tényleg nem futja nyaralásra.
Most éppen egy raktárban dolgozom, fizikai munkát végzek, minden nap fáradtan és koszosan térek haza, viszont így már tervezhetem, hogy esetleg pár napra eljuthatok valahová belföldre. Nagy az egyenlőtlenség az értelmiségi munkák között. Az orvosnak csúsztatunk hálapénzt, de engem az iskolából kifelé jövet még egy szülő sem fogadott borítékkal, mert megtanítottam a gyerekét valami hasznosra. Nem mintha elvárnám persze, de ebből talán érezhető a kontraszt. A tiszteletet egy pedagógus iránt a szülők részéről napjainkban már úgy kellett kivívni, hogy törvényt kellett alkotni „közfeladatot ellátó személy elleni erőszak ellen” címszóval. Akiknél akkor sem áll meg az élet, miközben a féltett csemeték lubickolnak a „szabadságban”. Addig a tanár beáll igát húzni, hogy legyen pénze utazni azért, hogy éhbérért dolgoztassák.
Üdülés csak a főszezonban
B. Ágnes azt hangsúlyozza, igaz ugyan, hogy a tanítás június 15-én véget ért, de június végéig be kellett járni az iskolába.
- Vigyáztunk a saját tanítványainkra, miközben írtuk a bizonyítványt, takarítottunk a teremben, rakodtunk, szelektáltunk és értekezleteken vettünk részt. Ami nettóban megmaradt, mint szabadság, az a teljes július, de már augusztus közepétől be kell járni ismét. De ez sem így egészen igaz, hiszen vannak a kijelölt iskolák, amelyek a városi napközis feladatokat ellátják. Náluk egész júliusban ügyeletet kell tartani. Igaz, hogy ebben a teljes tantestület részt vesz, tehát fel tudják osztani a munkát, de pár nap innen akkor is elmegy. Másrészt ha szabad a július, viszont be kell menni a hónap közepén, az csak kettévágja az egészet, sokkal nehezebb betervezni egy üdülést. A pedagógusok egyébként is csak főszezonban tudnak elmenni utazásokra vagy üdülni, akkor, amikor a legmagasabbak az árak. S hogy nekünk ott a tavaszi meg az őszi szünet? A tavaszi szünet idén talán két nap volt. Ha nem tévedek, a téli sem lesz túl hosszú...
Összesen hat hét egyben van. Lehet, hogy ez nem hangzik rosszul, de tegyük hozzá: mi egész évben az idegeinkkel dolgozunk, és ahhoz képest ez nem sok. Ez a leterheltség nem fogható egy irodai munkához, mellékesen nálunk is egyre több az adminisztráció, amire mondjunk más országokban külön státuszok vannak. Nem csak tanítási feladatokkal küzdünk: ott vannak a kirándulások, fogadóórák, szülőkkel való kapcsolattartás is. Mi eleve nem heti 40 órát dolgozunk. Én például általában reggel 8-tól tanítok, és nagyjából fél 5, 5 óra lesz, mikor elindulok haza. Otthon pedig még óravázlatot írok, dolgozatot javítok. S ha jön a hétvége, nagyjából 7-8 óra még elmegy e két napból is arra, hogy készüljek a következő hétre. S természetesen hétévente ott a kötelező 120 órás továbbképzés is, ami szintén a napi munkán túl van, sokszor szombaton akár, nem ritkán saját zsebből, ha az iskola nem, vagy csak részben tudja támogatni.
„Az átlagnál többet tudok itthon lenni nyáron”
Hasonló meglátásai vannak N. Editnek is, aki úgy látja, az egyik szinten nagyon jó, hogy nagyjából egyben van ez a hat hét, és tervezhető is.
- Cserébe viszont év közben gyakorlatilag semmi mozgásterünk nincsen. Hiába lenne esetleg egy kedvezményes, olcsóbb utazás, mondjuk "last minute" akcióban, körülbelül nulla esélyünk van rá. De ne is csak az ilyen lazább dolgokra gondoljunk. Szeptembertől június végéig én is nagyon nehezen tudok mozogni, bármi gond adódik akár velem, akár a gyerekkel. Mivel elváltam, ketten vagyunk a kisfiammal, mindent nekem kell megoldani. Orvoshoz is csak bonyolult szervezések árán, műszakcserével, a kollégák segítségének köszönhetően tudok eljutni. Esetleg fizetés nélküli szabadsággal, amire többször volt példa az elmúlt tanévben.
De ha már a nyárnál tartunk. A kisfiam óvodás. Nekem még dolgoznom kell júniusban, meg augusztus 22. és szeptember 1. között is, amikor neki már és még szünet van az oviban. Nekem ez is probléma, hogyan tudom megoldani az elhelyezését. Létezik persze óvodai ügyelet is, de gondoljunk már bele, milyen nyári szünet az egy gyereknek, hogy összevont csoportokban, számára idegen gyerekek között lehet egész nap.
Mindennek két oldala van különben. Összességében tény, hogy a kisgyerekes anyukáknak nem rossz a szünet, és az átlagnál többet tudok itthon lenni nyáron én is. Viszont a másik oldalon csak oda jutunk vissza, hogy év közben sokkal többet kell dolgozni, mint egy átlagos munkahelyen. A mi szakmánk olyan, hogyha az ember alaposabban fel akar készülni, olykor simán be kell áldozni a hétköznapok éjszakáit. Ha pedig valaki első osztályt kap mondjuk ősztől, akkor gyakorlatilag már nyáron elkezdheti a felkészülést, mert ha új tankönyvcsaládot kap, akkor a régi jegyzeteit, óravázlatait egy az egyben elfelejtheti.
(A cikkben szereplő pedagógusokat kérésükre nem a teljes nevükkel szerepeltetjük.)
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)