Hadiüzem a 3-as villamosnál – az élet a Gyógyszergyárban
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.07.28. 08:11 | Frissítve: 2014.07.28. 17:00
Debrecen – Az 1709-es pestisjárvány során biztonsági okból a kereskedőket se engedték be a városba, és vásár is csak a kapuktól távol működhetett: a Nagyerdőben, a mai Pallagi úton. Az utókor nagyjából éppen arra a területre gyógyszergyárat emelt.
A telep egyúttal önálló városrészt is alkot, noha gyakorlatilag lakatlan (még ha nem is néptelen). Ez azonban nem rendkívüli a cívisvárosban sem, hiszen ilyen például a szomszédos Auguszta, Egyetemváros és Köztemető is. Ugyanakkor az egy-egy fő létesítményeikről elnevezett övezetek közé tartozik a Hőforrás, az Ispotály, a Téglagyár és a Zsibogó is. A Gyógyszergyár nevű zónát a Pallagi út és a Benczúr Gyula utca fogja közre a Nagyerdőben. Korábban az erdei környezet miatti kritikák nyomán szóba került a gyár elköltöztetése is, de végül a költségessége miatt minden maradt a régiben.
A névadó intézmény 1952-ben, 10 holdon épült meg itt (egyebek mellett penicillin-előállító és hadiüzemként), és eredetileg Hajdúsági Gyógyszergyár volt a neve. Biogal 1960-ban lett, amikor a Hajdúságit összevonták a Rex-féle üzemmel, a Debreceni Gyógyszergyárral (1912). Az utóbbi cég alapítója, Rex Ferenc (a debreceni gyógyszeripar és gyógyáru-nagykereskedés úttörője) éppen az azt megelőző évben, augusztus 2-án hunyt el. Az egykori szocialista nagyüzemet aztán 1995-ben vásárolta meg egy izraeli társaság, mely a generikus készítmények terén a világ vezető gyógyszer-előállítója.
A stadion felől megközelítve a Gyógyszergyárat, az idősek otthona és a szánkózódomb mellett haladunk el. A környéken vízműtelep, valamint – egyre rosszabb állapotú – piknikezőhelyek is találhatók. A Pallagi út jobb oldali járdáján kerékpárút is fut, ám ezen helyenként megnehezítik a zökkenőmentes előrejutást a benyúló faágak, a kerekes székkel kitelepült ápoltak és az ott strichelő örömlányok, akik között várandós tini is feltűnik. A prostik egyébként újabban a Benczúr utcában is kínálják magukat, de a rendőrség is rendszeresen intézkedik velük szemben.
A szemközti Móricz utca sarkán az egykori – 60 éve megnyílt – Klinika Mozi kapujának mai dekorációit is érdemes tanulmányozni (itt volt az ország első klinikai filmszínháza), a túloldalban fekvő sporttelep pedig a gyár dolgozóinak nyújt kikapcsolódást. A kerékpárút ezen a részen ér véget, s odaérve a biciklizőknek azért is résen kell lenniük, mert a régi iparvágány igen veszélyes szögben keresztezi az utat; történt már baleset amiatt, hogy a bringakereket megfogta a vasút széles vájata.
Az üzemek falain és az előttük zöldellő parkban több képzőművészeti alkotást és emlékművet is megtekinthetnek a kirándulók. Jobbról rögtön a Kígyóölő című, híres Wallenberg-szobor magasodik (Pátzay Pál 1952-es műve), vele szemben pedig, a buszmegálló fölött a „Vegyészek” ragyog (Laborcz Ferenc, 1964). Ott függ a gyáralapítás emléktáblája is, ugyanakkor a kanyarban egy kifejező Fleming-portré (Kövér József, 2002), valamint 1956-os mementó bújik meg a növények között. Ez utóbbiakat a cég készíttette és állította ki.
A felújításra váró Pallagi út mellett rozsdásodó sínek láttán a tömegközlekedés múltja is sokaknak eszükbe juthat. Hajdanán ugyanis ott járt a hármas villamos is, amin Pallagig lehetett utazni a gyógyfürdőtől. Az 1970 tavaszán megszüntetett vonalat az egykori – hajdúsámsoni, illetve nyírbátori – helyi érdekű vasút is használta. Az indóháztól (a mai Nagyállomástól) indult, és bonyolult pályán haladt sámsoni HÉV 108. születésnapjára július 29-én emlékeznek a vasútbarátok. Az interneten is fellelhető fotómásolatok szerint a pályán tetszetős sínbuszok és vasúti kocsik is közlekedtek.
A sámsoni és a nyírbátori járatokat üzemeltető társaságok alkalmazottai a munkán kívül is élénk közösségi életet folytattak. A Harmónia dal- és sportegylet például 1927. szeptember 29-én táncos műsoros estet rendezett a remízben, s a mulatságra ingyenes buszjáratokkal szállították a vendégeket. A Teva főkapuja vonalában sokáig egy kis bakterház is idézte a régi időket, amelyekre ma már szinte csak a sínekből kiálló váltószerkezetek emlékeztetik az arra járókat. A teleppel szemben viszont egy aszfaltozott, hosszú gyalogút visz be a fák közé – ahol a túrázók megannyi erdei madarat és szép növényt is megfigyelhetnek.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)