Gólyák és manók - élet a Kerekestelepen
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.04.07. 10:07 | Frissítve: 2012.04.08. 10:02
Debrecen – „Remélem, sokáig megmarad itt ez a jó kis falusias hangulat” – bizakodik lakóhelye jövőjével kapcsolatban egy férfi, aki úgy véli: a recesszió és a munkahelyi bizonytalanság a Kerekestelepen is érezhető.
A Mikepércsi út és a Leiningen utca között fekvő övezet nemcsak a nevében, hanem az egyik utcájával is tiszteleg Kerekes Ferenc professzor (1784-1850) előtt. A nemzetközileg elismert polihisztor arról is nevezetes, hogy elsőként ő nyomtatta ki Fazekas Mihály művét, a „Lúdas Matyi”-t. A több ezer ember lakta városrészben található egyebek mellett a híres vizű – épp felújítás alatt álló - fürdő, valamint református templom, nevelési intézmények, szociális otthonok, szálloda és megannyi áruház. A telep mellett található a hőerőmű és a reptér is.
- A repülőforgalom nem zavaró? – kérdeztük a fenti véleményt megfogalmazó Istvántól.
- Manapság egyáltalán nem, de amikor még itt voltak a szovjet harci gépek, és például az arabokat tanították, az szörnyű volt! Most jól elvannak itt az emberek, mint a befőtt, ezen a szép, csendes környéken. Az anyagi helyzetek közötti különbség nálunk is kitűnik, de szerintem akinek jól megy, az valószínűleg tett is érte – fogalmazott a 17 éve itt élő műszerész.
- Ön készíti a kerti törpéket, vagy csak gyűjti őket? – köszöntünk be egy másik férfihez, akinek az udvarán 20 sipkás fickó, Lúdas Matyi és sok-sok egyéb mesefigura sorakozik.
- Régiségkereskedő vagyok, tíz év gyűjtőmunkájának eredménye ez a kollekció. Az erre járó gyerekek is szeretik őket, én pedig épp most készülök lefestegetni a kopottabbakat. Aranyosak, de például fűnyíráskor mindent arrébb kell hurcolnom – hallhattuk házigazdánktól, aki szerint meg lehet szokni a repülőforgalmat, de aki nem itt lakik, az gyakran összerezzen a zajuktól.
A liliputi emberkék gazdája a Kerekestelepet szereti, hiába van háza a belvárosban is. A telepen született vendéglátónk gyakran összejárogat az ismerőseivel, de amúgy mindenki végzi a dolgát, hiszen a kertekben is sok a teendő. Bizonyság erre az az úr is, akit távolabb, locsolás közben szólítottunk meg. Ágyásaiban őszi csillag, fagyal, mályva, selyemakác és rózsa is várja a kikeletet.
- Melyik virágzik leghamarabb? – álltunk meg a vidám kertésznél.
- A rózsa nyílik majd júniusban. Ha le nem törik az erre járó, erősködő fiatalok, akik sajnos időnként kárt tesznek a növényeinkben. A minap itt az egyik fámat is nagyon megkínozták… De például volt úgy is, hogy kértünk hulladékgyűjtőket az óvodához, ám azokat is összetörték. Sokan szemetelnek. Ez nevelés kérdése; én is arra tanítottam a két gyerekemet, hogyha nincs a közelben kuka, akkor zsebre tesszük a kidobandó holmit. Ilyen egyszerű!
Barangolásunk során nem győztünk álmélkodni a temérdek tavaszi virágon, továbbá a pompáról (vagy éppen szegénységről) árulkodó házakon. Legfőképpen az Erdész utcai fészek lakója örvendeztetett meg minket: a gólyafiú az elsők között szelte át a fél világot, hogy méltóképpen fogadhassa a menyasszonyát. A kelepelő légtornász mellett egy nyugdíjas-házaspárnak köszönhetően is szívet melengető élményben lehetett részünk:
- A református gyülekezet tagjai vagyunk, az a második családunk. Most délelőtt is vendégek jöttek hozzánk a Szent Erzsébet Otthonból, és süteményeztünk, beszélgettünk, és húsvéti nyuszifigurákat készítettünk – lelkendezett Tóth Gyula és neje, akik 10 éve költöztek ide, egy társasházba a csapókerti, saját épületükből. - Húsvét első napján úrvacsorás istentiszteletet rendezünk, és képzeljék, virágvasárnapon pedig annak a családnak, amelyiknek a közelmúltban leégett a hajdúsámsoni otthona, a perselyezésből összegyűlt százezer forintot adhattunk át!
Beszélgetőtársaink a házuk mellett egy kis szőlőt gondozgatnak, ugyanakkor virágok is tarkállanak a pöttöm parcellán. Harmatos jácintjaik ragyogó színe és üde illata belengte a környezetet – amely ugyanolyan kedves és marasztaló, mint az itt élő emberek.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)