Gábor István főépítész: Debrecen természetében benne van a folyamatos megújulás
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2023.04.23. 09:35 | Frissítve: 2023.04.23. 09:35
Debrecen – Hogyan alakul Debrecen városképe, milyen műemlék-stratégia mentén maradnak fenn és újulnak meg a védett épületek, és hogyan segíti az építészet a város identitásának megőrzését? Gábor István főépítésszel beszélgettünk.
„Debrecen természetszerűségében benne van a folyamatos megújulás” – így látja a szakember, aki szerint ma Debrecen hihetetlen gyorsasággal fejlődik, egymás után bújnak ki a földből újabb és újabb épületek, melyek a mai városkép szerves részét képezik.
Gábor István, Debrecen főépítésze
A fő kérdés azonban, hogy építészeti szempontból hogyan igazodik a megújuló városkép Debrecen történeti városképéhez és párhuzamosan hogyan őrizhetők meg a múlt értékei és a város identitása a jövő számára.
A nemzeti kulturális örökség megőrzésével kapcsolatos feladatok szorosan összefüggnek a város fejlesztésével. Debrecen ma olyan város, ahol az innováció mellett a műemlékvédelem is fontos, hiszen jelentős történelmi háttérrel rendelkező régióról beszélünk. A debreceni műemlékek kutatása, megőrzése, védelme és restaurálása összetett munka: építészek, művészettörténészek, régészek és mérnökök összehangolt munkáját jelenti. A régi Városháza, az Aranybika, a Nagytemplom és más ismert épületek mellett számos olyan lakóház, tér és szobor van Debrecenben, amely műemlékvédelem, vagy helyi védelem alatt áll. Ezekről beszélgettünk Gábor István főépítésszel.
Dehir: Hogyan válik egy épület műemlékké, és hogyan kerülhet helyi védettség alá?
Gábor István: Bárki kezdeményezheti egy épület védetté nyilvánítását a debreceni önkormányzatnál. Abban az esetben, ha műemlékké szeretnénk nyilvánítani az adott épületet, ezt akár tulajdonosként is megtehetjük, de akár egy helyi közösség is felvállalhatja. Viszont jó lenne, ha a kezdeményező tudná bizonyítani, mekkora értéket képvisel az adott épület. Kétségtelen, ahhoz, hogy valami akár helyi, akár országos védelem alá kerüljön, az komoly dokumentációval jár. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok eredménye megmutatja, mit kell megtartani, és mi az, ami elbontható, vagy cserélhető. Például ha valaki tavasszal szeretné a műemlékvédelem alatt álló lakóházának homlokzatát felújítani, mert a jó gazda szemlélettel él, akkor azt be kell jelentenie, és a szükséges dokumentációt követően az előírásoknak megfelelően végezheti a felújítását.
Dehir: A védettség alatt álló épületben lakóknak nagyobb felelőssége lehet az épület értékeinek megőrzésében. De milyen felelőssége és feladata van a városnak abban, hogy ezek az épületek megőrizzék jellegzetességeiket a jövő számára?
Gábor István: Az önkormányzatok azon túl, hogy a védett épületeket nyilvántartásban tartják, elkészítik hozzájuk az értékvizsgálatokat és értékkataszteri állományba veszik.
A helyi védett épületeinkről nemrég készítettük el a dokumentációnkat, mely korábban évtizedekig nem létezett. Ez sokat jelent egy közösségnek és sokat segít a tulajdonosnak is, hogy ne csak kötelezettséget jelentsen számára, hanem fejlesztési lehetőségként szolgáljon.
Korábban az éves karbantartásokat elvégezték az emberek a saját lakóépületeiken. Mára kialakult egy olyan építéskultúra, anyaghasználat, amivel szinte automatikusan össze lehet rakni egy házat, és több évtizedig alig kell hozzányúlni. Ez a szemlélet egy hagyományos technikával épült háznál – a falazott, vakolt, cseréptetős háznál és bádogozással ellátott épületeinkkel – problémákat okozhat. Ma már egészen más életformánk van, tulajdonképpen szembemegyünk az idővel, amikor értékvédelemről beszélünk. Valahol ezt a kézműves divatot, ami a házakról is szól, vissza kellene hozni. Sajnos nem vagyunk túl jó helyzetben, mert a civilizációnk nem ezt az életvitelt támogatja.
Dehir: Ha valakit érdekel a város múltja építészeti szempontból, hol találja meg Debrecen védett épületeinek listáját? Létezik ilyen adatbázis, weboldal, vagy gyűjtemény, amihez bárki hozzáférhet?
Gábor István: A védett épületek nyilvántartására a helyi értékvédelmi rendelet az első számú jogforrás. Ez is elérhető a debrecen.hu weboldalon, de a szabályozási terven is lehet tájékozódni.
Dehir: Mi a város műemlék-stratégiája?
Gábor István: Van egy dinamikus városfejlődés, mellette pedig egy fogyatkozó történeti városkép: ennek a kettősségnek az együttélésével fejlődik Debrecen.
Nagyon kevés eszköz van, amivel egy mai önkormányzat be tud avatkozni a magántulajdonok városképet alakító használatába.
Az egyik ilyen eszköz a jogszabályban előírt településképi rendelet, ebbe tartozik az értékvédelem is. A másik pedig a helyi építési szabályzat, ami a beépítés intenzitását tartja kordában, hogy minél kevésbé falják fel új beépítések ezt a történeti városképet. De a fejlődést valahol mégiscsak bele kell plántálnunk a városképbe. Ennek a kettőnek a kiegyenlített jelenléte képes ellátni egyszerre a műemlékvédelmet és a fejlődést.
Az önkormányzati lehetőségek korlátozottak ahhoz, hogy aktívan bele tudjon avatkozni a város egy-egy utcakép komplett védelmébe, mert ehhez gyakorlatilag a teljes utcán a városnak kellene felújítania az épületeket. A város karbantartási, megújítási képessége a Cívis Házon keresztül évről-évre szépen és folyamatosan érvényesül. Ezt a jól működő folyamatot – és nem csak a védett épületeket, hanem az épülethasználatot is – a Piac utcán nagyon szépen lehet látni. Így tud egy jól karbantartott utcaképet mutatni a város főutcája.
Ezt az együttélést úgy kell kezelnünk, hogy elférjenek egymás mellett a műemlékek, a helyi védett értékek, a nem védett, de a városképhez mégis hozzátartozó épületek is. Ezzel a két jogszabályban előírt rendelettel, valamint a személyes meggyőzéssel, a tulajdonosok és a fejlesztők folyamatos konzultációjával tudjuk egyben tartani a városképet.
Debrecen természetében benne van a folyamatos megújulás. Teljesen idegen lenne tőle, hogy befagyjon a városképe.
Ez a Főnix városa: Debrecen sokkal többet égett le ahhoz a történelem során, hogy mindig ugyanarról a városképről beszéljünk évszázadokon keresztül. De mindig újraépült a város, mindig más, tartósabb anyagokból: amit ma Debrecen városképének nevezünk, az egy történelmi lenyomat, aminek pont ezt a vegyességét kell megtartani. Nekünk ezt az identitást adó városkaraktert kell megőriznünk. Az egy bonyolult környezetalakító folyamat, hogy egy identitást a városban úgy tudjunk felmutatni, hogy a múltból és a jövőből is a progressziót őrizze.
Dehir: Nemzeti örökségi szempontból hol képzeli el magát Debrecen?
Gábor István: Debrecen történeti hagyománya sokkal mélyebb annál, hogy csak az épített környezetünk építészeti értékei alapján értékeljük a város hagyományait. Egy olyan identitás, amit Budapesten kívül más város a mai Magyarországon nem tud reprezentálni.
Nem azért, mert a protestantizmus európai értelemben vett egyik legfontosabb székhelye, hanem azért, mert számos más területen is jelentős szerepe volt Debrecennek. Nádori székhely volt az 1300-as években, kétszer is az ország fővárosa, emellett jelentős léptékadója az iskolavárosi hagyomány, ami legalább annyira jelen volt régen, mint ahogyan ma is a fejlődés egyik alappillére.
Dehir: Debrecenben több területen is nagy léptékű fejlődésről beszélünk, különösképp az építkezés szempontjából. Ha belegondolunk abba, mi minden kerülhet elő az építkezések során, felmerül a kérdés, mi lehet még a föld alatt, amiről csak feltételezéseink vannak? Van olyan műemlék jellegű épület Debrecen közigazgatási határán belül, amiről tudjuk, hogy itt volt, de a pontos helyét még keressük?
Gábor István: Két olyan épületről kell beszélnünk, amiről írott források léteznek: az egyik ilyen középületünk a ferencesek betelepülésekor, az 1300-as évek elején, valahol a mai Csapó utca mögött kialakított kolostor, mely az 1700-as évekig megmaradt. Az akkor épülő Szent Anna templom építkezéséhez ennek a kolostornak a tégláiból adományozott a város, mivel a tégla drága volt és emiatt igyekeztek újrahasznosítani az építkezéseknél.
Dehir: Korábban a Dehiren is foglalkoztunk a Déri Múzeumnak a ferences kolostorral kapcsolatos kutatásával, melyről itt írtunk bővebben.
Gábor István: Ennek a kolostornak az építésekor már állt az az udvarház, ami Dósa nádor lakóháza volt. Ha a nádorság székhelye itt volt, akkor az országosan is jelentős épület lehetett. Ha pedig a kolostort téglából építették, akkor feltételezéseink szerint ez a ház sem lehetett kevésbé értékes anyagból.