Félistenek nyomában
Szerző: Vass Attila | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.03.13. 12:45 | Frissítve: 2011.03.13. 12:45
Debrecen – Létezett-e az az erkély, ahonnan Kossuth Lajos szónokolt a cíviseknek? – erre is választ adunk a debreceni, sorsdöntő helyeket bejáró túránkon.
A neves és névtelen félistenek, az 1848-49-es szabadságharc debreceni emlékhelyeinek bebarangolása családi és iskolai programnak is kiváló. Így tettem én is, amikor gyermekemmel az előző hétvégén biciklitúrára indultam. Útvonalunkat nem a kronológiai sorrend alapján választottuk ki, hanem a lakóhelyünk szerinti, praktikus szempontok szerint. Ennek megfelelően, gyakorlatilag az egyik utolsó esemény helyszínén, a Hosszúpályi úti obeliszknél kezdtük meg a kirándulásunkat.
A leszúrt kapitány
Időutazásunkat nagyban segítette az is, hogy a homokkerti felüljárótól kerékpárút vezet – a Mikepércsi úton - egészen a célútig. A közeli telepen ugyanakkor bárki lóhátra is pattanhat, s ily módon is belekóstolhat a huszáréletbe. A népművészeti alkotóházig eljutva, máris megtaláljuk a Szarka kapitányról elnevezett emlékművet (jóllehet, azt a nevet ne keressük az oszlopon). A kompozíció egy lépcsős magaslaton található, tehát akár a csata hangulatába is beleélhetjük magunkat, ha lepillantunk róla az országútra.
Szakértőnktől, Papp József Kós Károly-díjas helytörténet-kutatótól azt is tudjuk, hogy a legenda szerint a menekülő Szarka Jánost azon a területen szúrta le egy orosz lovas. A kapitány holttestét megtalálták, és megjelölték a helyét. (A megölt tisztről utcát is neveztek el Debrecenben, de a kutatások során eddig senki nem bukkant olyan adatra, amely ilyen nevű katona létezését igazolja.) Ma egyébként meglehetősen omladozófélben van az obeliszk – emellett szerencsére az is egyértelmű, hogy nem teljesen elfeledett a hely. Látogatásunkkor többek között a Hatvani-iskola kis koszorúját is felfedeztük rajta.
A kapitány nevének tisztázatlansága mellett egy másik érdekesség is kötődik ehhez a kompozícióhoz, mégpedig a Haldokló oroszlán című szoborral kapcsolatban. A Lánchíd oroszlánjainak alkotója, Marsalkó János által készített műről sokan hallottak már, azt azonban kevesen tudják, hogy a monumentális alkotást eredetileg a Szarka-emlékműnek szánták. El is készült, ám sokáig rejtegetni kellett. Végül csak a kiegyezés évében, 1867 augusztusában tudták felállítani – de már nem az országútnál, hanem a Nagytemplom mögötti kertben, a mai Bocskai-szobor helyén emelt dombon.
A korona rejteke
A Haldokló oroszlán tehát a belvárosban feküdt. Az 1849. augusztus 2-i, Debrecen melletti ütközet 50. évfordulójáig állt ott, s majd csak azt követően szállították át a csigekerti honvédtemetőbe. Az oroszlán azóta is a mauzóleumnál őrzi az elesettek álmát… Kirándulásunk során természetesen ezt a kegyhelyet is felkerestük. Az odavezető, nem rövidke út során érdemes erőt gyűjteni a Kerekestelepi Fürdőben, hiszen a termálvizes medencéje ilyenkor is üzemel, fedett teniszpályája van, a házias vendéglőjében pedig hétvégén is kapható menü.
A belvárosba érve se szeri, se száma a megannyi, történelmi kötődésnek! A legismertebb helyszínek a Nagytemplom (ahol kimondták a Habsburg-ház trónfosztását), valamint a Református Kollégium és a még mindössze ötéves városháza. Az 1849. január 7-én Debrecenbe érkezett Kossuth Lajos és a családja – az akkori gyakorlat szerint – a városházán kapott szállást, a mostani polgármesteri irodák helyén. Érdemes azt is tudni, hogy Kossuthék a „Piac utcai kapun” érkeztek Debrecenbe. Abban az időben a Piac utca is egy teljes városrészt jelölt, s a Magyarok Mózese tehát valójában a mai Miklós utcán érkezett meg.
A városházán a mai Kossuth utca felőli, vaskos falú helyiségbe tették a szentkoronát (napjainkban ez a szervezési és jogi főosztály irodavezetői része). A kutatások azóta azt is feltárták, hogy a fémládát senki sem őrizte a magánlevéltárban. Kossuthék távozása után pár hónappal az osztrákok igen intenzív kutatásba kezdtek, s még a padlót és a kályhát is feltörték. Hiába – az ereklye ugyanis akkor már rég a tiszai füzesekben volt elásva…
A titokzatos rácsozat
A szabadságharc központjaként is működött városházával szemben található az Andaházi-Szilágyi-ház, a mai Medgyessy-galéria épülete. Kossuth ennek a háznak az erkélyéről beszélt a néphez. Az erkély tehát létezett, noha ma hiába keressük: az 1920-as években ugyanis beépítette a Mihalovics család.
Szerencsére a rácsa nem semmisült meg; SZM-monogramos (Szilágyi Mihály) rácsozata ma is látható, ha bepillantunk a Széchenyi utca felőli udvarba.
Akkoriban egyébként ott lakott a felsőház elnöke. A Komáromi-házban (a mai földügyi székház helyén) a belügyminiszter kapott szállást, míg a Fehérló Fogadóban (a megyeháza helyén), a város legnagyobb szállodájában pedig igen nagy társasági élet zajlott, akárcsak a nagyerdei Vigadóban. Az ezeken a helyeken megfordulók a város központjában a Szabadság téren lépdeltek – a kormány itt-tartózkodása idejére ugyanis átkeresztelték.
(Folytatjuk.)
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)