Fekete szeder és finom tökfőzelék: az élet a Bellegelő-kertben – fotókkal

---

Debrecen – Miért „bel” a bellegelő? És létezik „küllegelő” is? – fogalmazódhat meg abban, aki a Bellegelő-kert nevű városrészben bóklászik. Mi is ezt tettük, és egyebek mellett megtudtuk: nemcsak szép szemű gyümölcs terem itt, hanem e helyen húzódik az Olimpia fasor is.

---

Szarvasmarha- és lótartásunkat a XVIII. század előtt még főként a nagy magán-nyájak rendszere jellemezte, majd ez többnyire már csak a juhtartásban élt tovább. A ménesek, gulyák, csordák, sertéskondák és csürhék is jórészt települési, közösségi szerveződésűek lettek. Ez a célszerű rendszer az 1800-as évek végéig jól működött Debrecenben is, ahol az örökös földek és a bérelt puszták már a megelőző századokban egységes határhasználati rendbe tagozódtak – tudható meg Orosz István helytörténeti leírásából.

A cívisvárost az árkon túl már a XVIII. században is kertek övezeték, azokon túl pedig 20–25 ezer holdnyi bellegelő terült el. A bellegelőt csak a Nagyerdő és az Apafája-erdő szakította meg. A legtávolabbi, azaz a külső legelőkön a rideg jószág (gulya, ménes és sertésnyáj) élt, amit csak a teleltetés néhány hónapjára szorítottaik jászol mellé – előbb a település mellett kialakított ólaskerteken, később a szántóföldi övezet szállásain. A belső legelőt a kezes jószágoknak kellett fenntartani. A kezes jószágok, igás ökrök, fejős tehenek, hátas lovak naponta hazajártak onnan, és rendszeresen takarmányt is kaptak.

– Ma már csak a mi városrészünket nevezik Bellegelőnek. Az egykori legelőt felosztották kertségekre, és a többi részét mind máshogy hívják, például Bayk Andrásnak vagy Kondorosnak – magyarázta Szilágyi Imre is, akit a Berzsenyi út (utca) mellett szólítottunk meg. – Én gyerekkorom óta itt élek, ma már nyugdíjas vagyok, s korábban a Kossuth-téeszben dolgoztam több mint harminc éven át.

Találkozásunkkor a férfi épp a kerítés melletti szederbokor – egyre sötétebb – gyümölcseit kóstolgatta. Hamarosan elkerekezett, s tovább nézelődve azt is megállapíthattuk, hogy helyenként nehezen követhető a mai Bellegelő-kert határa. Néhol ugyanis Veres Péter-kert feliratú táblák vannak kint, sőt a keresett városrészt többféleképpen is írják. A legeltetős idők mindenesetre ma is élnek, hiszen egyaránt megtalálható itt ló, tehén és kecske, meg persze kutya és gólya is.

A Bellegelő-kert a Berzsenyi úttól (utcától) húzódik hosszan, a várostáblán túl, a nagycserei Hópihe utcáig, mégpedig az Acsádi út és a Vámospércsi út között. Itt bújik meg egy új lakópark is, ahol az utcák az Olimpia fasor, a Hódos Imre, a Kárpáti Károly és a Kovács Pál neveket viselik. Ezeken kívül a Bellegelő-kertben van a Bárányfelhő utca, a Jáger dűlő, a Kékperje utca és a Zúzmara utca is. A városrészben a megannyi autós kereskedés és üzem mellett működnek a Közút és a vízmű telepei, valamint gokartpálya, lovas egyesület és – augusztusban nyíló – élménypark is.

– Negyven évig laktam Debrecenben, de már nem mennék vissza! Nagyon jó az itteni csend és a jó levegő, s nincs gondunk az ellátással se – fogalmazott Fábián Lászlóné, akivel a Jáger dűlőn elegyedtünk szóba. Vele lévő barátnője, Papp Tiborné a sok kóbor kutyára is felhívta a figyelmet, valamint arra, hogy fejleszteni kellene a tömegközlekedést és legfőképpen a városrészük közvilágítását. Esténként ugyanis nem biztonságos kint lenniük a gyerekeknek és az időseknek.

A hölgy egy gyönyörű tököt tartott a kezében. Kerti munkán voltak aznap, hogy egy kis pluszkeresetük legyen, s ott kapták a szép terményt. Amikor azt kérdeztük, hogy mi lesz vele, mosolyogva vágta rá, mint aki már érzi a fenséges ízét: „Főzelék!”