Belépés
Regisztráció
Ez a könyv úgy szól Debrecenről, mintha bennünk történne
Szerző: Szilágyi Szilvia | szilagyi.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2022.09.18. 13:20 | Frissítve: 2022.10.01. 09:01
Debrecen - Már a kezünkben tarthatjuk Harangi Attila és Löki Viktor cívisházakról és lakóikról készült munkáját.
Egy rég várt, a debreceni identitás, az építészeti örökségeink, a helyi értékeink és a cívisváros múltjának felmutatása szempontjából rendkívüli jelentőségű kötet jelent meg az elmúlt napokban.
A Déri Múzeum Díszterme csurig megtelt érdeklődőkkel Harangi Attila és Löki Viktor Debreceni cívisházak és lakóik nyomában című könyvének bemutatóján, ahol többen egyenesen történelmi jelentőségű momentumról beszéltek a kötet megjelenése kapcsán, így a könyv sorsát egyengető Puskás István kultúráért felelős alpolgármester is, aki úgy fogalmazott,
„ennél méltóbban nem is lehetne beszélni a debreceni identitásról, mint ahogyan azt a kötet teszi.
- A könyv megszületése egy igazi debreceni történet, amely meg tudja mutatni a városunk erejét, hiszen amellett, hogy a két szerző munkáját dicséri, egy olyan közösségi összefogás eredménye, amely remélhetőleg mintaértékű lesz a jövőben – hangsúlyozta.
Harangi Attila építész már több éve kutatja szülővárosának építészeti örökségét, a cívis lakóházakat. Hogyan maradhatnak meg a történeti földszintes lakóházak az átalakuló városszövetben? – a Debreceni Egyetem mesterképzésén diplomamunkájának választotta a történeti belváros cívis lakóházainak megőrzését. 2019-ben a diplomatervében egy konkrét ház és környezetének az újragondolására készített tervet, azóta pedig több ház tipológiájának elkészítése által teljesedett ki a kutatása. 2019 novemberében a kutatása bemutatására létrehozta a www.debrecenhazai.hu honlapot, a hozzá kapcsolódó közösségi oldalakon máig naponta oszt meg tartalmakat a témában.
Attila munkájához 2019-ben csatlakozott fotósként Löki Viktor biológus, a Streets of Debrecen projekt létrehozója. Az elmúlt három évben azt tűzték ki célul, hogy a levéltári és építészeti kutatásokat a házak belső felmérésével, belső tereik alapos fényképes dokumentálásával, valamint a lakókkal, bérlőkkel és egyes cívisházak esetében üzletvezetőkkel készített interjúkkal és visszaemlékezésekkel egészítsék ki:
"Hisz a ház nem csupán anyagok jól-rosszul megszerkesztett és kivitelezett együttese, nem csupán tégla, vályog, kő, fa, fém, üveg, nem csupán róla készült tervrajz, festmény vagy fotó, hiszen a háznak része az azt létrehozó s azt használó, belakó ember is. Az ember pedig a házban tartózkodása során történeteket hoz létre, még ha azokat nem is írja meg, nem is rögzíti senki. Ezek a történetek beleíródnak a házba, a tereibe, a falaiba." - jegyzik a kötet előszavában.
A könyv kiadását a Déri Múzeum és a Méliusz Juhász Péter Könyvtár elnyert pályázataiból finanszírozta, ennek köszönhetően a könyvbemutatóra érkezők ingyen magukkal vihettek egy-egy példányt.
A Méliusz Juhász Péter igazgatóját is megérintette a két fiatal projektje.
- Amikor találkoztam ezzel a kezdeményezéssel rögtön tudtam, hogy ez több lesz, mint egy egyszerű kötet kiadása, nem csupán helytörténeti munkáról, képeskönyvről van szó, ebben benne van a közösségi élmény is – fogalmazott Kovács Béla Lóránt.
A könyvet méltató Lakner Lajos is a személyes érintettséget emelte ki:
- Ez a kötet úgy szól a cívisházak építészeti jelentőségéről, hogy egy átlagos műveltséggel bíró ember is meg tudja érteni, úgy szól a házakról, a város történetéről, mintha bennünk történne. Ez a kötet egyszerre társadalomtörténet és a debreceni mindennapi emberek története. Attila és Viktor könyvéből kiderül, hogy a cívisházakkal nemcsak épületek tűnnek el, de sorsok és élettörténetek is, amelyek a mi múltunk részei
– mutatott rá a Déri Múzeum tudományos igazgatóhelyettese.
Mint mondta, a kor, amiben élünk, a pénz uralma és a városi identitás megőrzése közti feszültségként írható le. Kérdés, hogy a város, ahol csak mementóként maradt meg néhány cívisház, vajon még azonos-e önmagával. Felvetette azonban, azok a cívisházak, amik még megmaradtak, talán még képesek lehetnek arra, hogy megakadályozzák, hogy a 18., 19. és 20. századi város végképp eltűnjön.
- Már a legeslegelején benne volt a projektben a kudarc lehetősége – ezt már Löki Viktor árulta el a beszélgetés során, amikor ugyanis elsők között becsengettek egy Szent Anna utcai házba, a lakó egyből elküldte őket melegebb éghajlatra, ezért később inkább egy elegánsabb módszerrel, szórólapokkal próbáltak bejutni a cívisházakba és beszélgetni az ott élőkkel, egy idő után pedig már annyira elterjedt a hírük, hogy egymásnak ajánlották őket a lakók.
Mint mondta, nem volt könnyű elnyerni a lakók bizalmát, de amikor sikerült áttörni a falat, büszkén mesélték történeteiket.
A város egyébként is nehezen adja magát – mesélte a szerző, de ha időt fordítunk rá, akkor a debreceni múlt megismerése, a cívisházak és a kertségi romantika miatt megéri itt élni, viszont „meg kell tanulni szeretni ezt a várost”.
Elárulták, a dokumentációs munkát továbbra is folytatják és leginkább annak örülnének, ha ez egy minta lenne mások számára, ugyanakkor azt is látják, hogy egy ilyen projekt akkor teljesedhet ki, ha felülről is jön segítség.
- Mi ezt magánemberként csináltuk, a szabadidőnkben, de jó lenne egy kutatócsoport, ha az Építész vagy a Néprajzi Tanszék, a doktori iskolák vagy akár a Déri Múzeum más szemszögből vinné tovább a projektet, reméljük, hogy a cívisházak iránti érdeklődés erősebb lesz, mint volt az elmúlt években. Debrecenben bőven van még mesélni- és gyűjtenivaló
– mondta.
A kötet nem kerül bolti forgalomba, de aki szeretné beszerezni, keresse a Bem téren, a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban!
2023.06.05.
