„Élni tudni kell!” – villák Debrecenben
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.05.08. 07:54 | Frissítve: 2012.05.09. 08:07
Debrecen – Medence, csobogók, tavirózsa, gondozott park, hatalmas fák, panorámaterasz és a lényeg: óriási, díszes lakóház – ki ne vágyna ilyen otthonra? A „felső tízezerbe” sorolt embereknek a cívisvárosban is régóta megadatik ez a pompa.
Rabszolgát nem tartottak, de házaik fényűzésében az újkori cívispolgárok is követték a klasszikus gyakorlatot. Ugyanis már az ókori Rómában is villának nevezték azokat a házakat, amiket a városon kívül használtak nyaralásra vagy állandó lakhelyként. A birtokra épültek a „villa rustica” körébe tartoztak, míg a szórakozást szolgálók voltak a „villa urbanak”. A mai Magyarország területén, a Duna partján Valerius Dalmatius helytartónak is volt villája az V. század elején.
A debreceni villaépítési kedvet a Nagyerdei Vigadó – Simonyi óbester által szorgalmazott - megépülte lendítette fel, 1826-tól. A szórakozóhely eleinte még a város területén kívül esett, és a ma Simonyi útnak nevezett sugárúton kocsikázhattak, lóvasutazhattak ki oda a katonatisztek, a kedveseik és az előkelőségek. Idővel a mai Medgyessy sétányon, az út mentén, majd a többi utcában (például a Nagyerdei körúton, a Komlóssy és a Poroszlai utcákban és a Hadházi úton) is egyre több és mind pazarabb kis kastélyok sorakoztak…
Közülük a legismertebb a Fráter-villa, amiben a szocializmus idején a tüdőszűrő is működött. A Simonyi úti ingatlan ma ismét családi ház. Sokan megcsodálják a vele szemben lévő, óriási birtokokat is, melyeket ugyancsak nagyon szépen felújítottak és bővítettek a tulajdonosaik. Magánkézbe került az az épület is, ami legutóbb a Kodály-szakközépiskola kollégiumának adott helyet. Új gazdái éppen felújítják és átépítik, de az eltakart, felállványozott falakból már messziről is kimagaslik a káprázatos, kék tornya.
Mellettük a Pálma előtti medencés-díszkerítéses kúriákat is sokan megcsodálják; itt található a néhai Szentpéteri Kun Béla jogászprofesszornak, az egyetem egykori rektorának a szecessziós háza is, mely idén éppen 100 éves. Érdemes tenni egy sétát az intézmény főépülete körül is, ahol az oktatók remekbe szabott villái sárgállanak. Némelyikre láthatóan ráfér már a renoválás, de a dátumozott erkélyrácsok, a reliefek és az ablakok is mind-mind lélegzetelállítóak.
Nem messze ezektől lapul az a villa is, ami valaha – egy ott lakó férfi szerint - bizonyos Reviczky báróé volt. A romosan is gyönyörű épület markánsan példázza a „nagyerdei”-nek nevezett övezet sorsát és helyzetét. Nagyon sok villa ugyanis annak lett az áldozata, hogy az ingatlanüzlet úgy elégítette ki a túlzott keresletet, hogy az egykori, önálló családi házakat felvásárolta, és a telkeikre emeletes társasházakat zsúfoltak – nem ritkán igénytelen stílusban. A Reviczky-villa megmenekült, de eltakarja egy magas házsor.
Szintén Borsos József főépítész tervezte a közeli Sestakert utcában megbújó, mesebeli palotácskát is. Az 1928-ban elkészült tündérlak első tulajdonosa Ary Lajos városi főtanácsos volt; a nevét viselő dísztábla ma is a míves kapun olvasható. A főépítész egyébként a saját villáját is 100 éve alkotta meg – a Vénkertben álló ház azonban az összes műve közül a legrosszabb állapotban van. Ebben a vonatkozásban érdemel említést a Kürtös utcai, klasszicista kúria, valamint az Egyetem sugárúton lévő, bauhaus villa is, melyek düledezve-szétlopva várják tehetetlenül a végzetüket.
Aki viszont kesergés helyett inkább jóleső „szívfájdalomra” vágyik, sétáljon el például a Nagyerdei körút és az Oláh Gábor utca környékére, ahol megannyi villa sorakozik – ódontól az ultramodernig. Az esztétikai élményen túl itt is elégedetten nyugtázható, hogy a valóban igényes gazdagoknak nemcsak pénzük van, hanem ízlésük is.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)