Elképzelték már, milyen lenne Debrecen „emberként”?
Szerző: Erdei Nóra | info@dehir.hu Közzétéve: 2020.09.20. 10:00 | Frissítve: 2020.09.20. 11:17
Debrecen – Húsz éve írt sajátos hangulatú könyvet városunkról Héty Péter, melyet nemrég átdolgozott, és digitálisan ingyenesen elérhetővé tett.
Ha a város térképét tanulmányozzuk, emberi alak jelenik meg előttünk. A feje az egyetem, mint a tudás központja, a szíve a Bem tér, ahol a véradó-állomás működik, a gyomra a Református Nagytemplom környéke, alteste a Nagyállomás és a Petőfi tér környéke, gerince és idegrendszere pedig, ami az egyes testrészeket összeköti, az 1-es villamos vonala. Az ötlet húsz évvel ezelőtt született meg Héty Péter fejében, aki gondolatait Debrecen ezoterikus térképe és címere (Hermész városa) címmel adta közzé.
Fotók: Löki Viktor
Dehir: Hogyan merült fel, hogy a várost ebből a sajátos szemszögből tárja fel?
Héty Péter: A keleti filozófiák mellett akkoriban már a keresztény misztika is érdekelt, mint a teozófia, antropozófia, rózsakeresztesek, alkimisták. Talán épp a Lectorium Rosicrucianum egyik könyvében olvastam, hogy az emberi rendszerben miként hatnak a lelki-spirituális folyamatok anyagi lényünkre. Eközben néhány ismerőssel utazás közben megjegyeztük, hogy a villamos útvonala emlékeztet egy emberi alakra. Hamvas Béla írásainak és Pap Gábor előadásainak hatására működött bennem egy analógiás gondolkodás, amivel kezdtek bennem kibomlani a hasonlóságok, párhuzamok az említett emberi alak és a város egyes pontjai között, anyagi és szellemi szinten egyaránt. Ismerőseim biztattak, hogy írjam meg. Ez 1996-ban volt, de a kiadásához hiába kerestem támogatót. Így négy év múlva az amúgy sem terjedelmes írást rövidebbre húzva magam adtam ki egy barátom közreműködésével, hogy ne vesszen el a belefektetett munkám.
Dehir: Sajátos szemszögből, sokféle területet – vallás, filozófia, asztrológia, ezotéria – ötvözve mutatja be Debrecen egyes helyszíneit, szimbólumait és a mögöttük rejlő összefüggéseket. Milyen céllal született meg a mű?
Héty Péter: Nem volt vele célom, hisz csak úgy jött valahonnan. Mivel akkoriban újságírással is foglalkoztam, nem állt távol tőlem, hogy papírra vessem. A bevezetőjében is közöltem: „Tanulmányom esetében nem tartom fontosnak a célzatosságot, mert ha valami működőképes, hasznos, az idővel úgyis megtalálja a helyét, de ha nem, akkor úgyszintén a megfelelő sorsa jut.” Az első kiadás a körülményekhez képest szép számban fogyott, internetes oldalakon ma ötszörös áron hirdetik. Azóta tőlem függetlenül is rendre felbukkant a téma különböző helyeken, hallottam, hogy egy városrendezéssel foglalkozó konferencián is árusították az egyetemen. Így már talán elmondható, hogy bizonyos tekintetben életképes volt.
Dehir: A megjelenés óta eltelt két évtizedben sokat változott a város. Mennyiben kellett/kellene újrarajzolni a 20 évvel ezelőtt elkészült térképet?
Héty Péter: Mivel négy évig várt fiókban, ez a kérdés már a megjelenés után is felmerült, hisz akkoriban alakították át a főteret. Arra azt válaszoltam, hogy az onnan kikerülő forgalommal ez talán egy gyomormosáshoz hasonló. Amíg zajlott, kellemetlen volt, de utána talán tisztább lesz az ottani környezet. A tanulmány gerincét adó egyes villamos vonala mellé közben bejött a kettes. Erről is beugrott egy asszociáció a hermészi, ikrek minőséggel összefüggésben, mely a tanulmány második felében a címerrel kapcsolatosan is megjelenik. Ez a most elkészült, átdolgozott kiadásban olvasható is. Az új kiadást a húsz éves évforduló alkalmából az Országos Széchenyi Könyvtár segítségével ingyenesen hozzáférhetővé tettem a Magyar Elektronikus Könyvtár felületén. Ha minden igaz, év végén a Civisporta oldalán is elérhető lesz. Sajnos nem tartottam megvalósíthatónak a papír alapon való új megjelenést. Ugyanakkor a teljes anyag átdolgozására az indított előző évben, hogy az első fele már javítva megjelent nyomtatásban a Kagylókürt című folyóirat megkeresésére, a 71. számukban, melynek tematikája: Hely, tér, űr.
Dehir: Hogyan látja ennek a „lénynek” az elmúlt húsz évét, a jelenét és a jövőjét?
Héty Péter: Az általam gyerekként szívesen bebarangolt árnyas kisutcás, természetes, ember léptékű város mára már nagyon más képet mutat, néhol már alig lehet ráismerni. Anno a szocializmusban indult az az erőltetett modernizáció, mely a város organikus fejlődését nem igazán vette figyelembe. Ezt követően ugyan mutatkoztak jelek, szándékok a visszatérésre a szerves fejlődéshez, de még most is erőltetettnek, kontrollálatlannak érzem ezt az átalakulást. Az anyagiasság még mindig jobban dominál, mint a lelki szükséglet, nincs harmóniában a kettő, bár ez sajnos kortünet az egész világban, pedig már kezd visszaütni. A jövő rajtunk is múlik, hisz mindannyian részei vagyunk e folyamatnak. Jóslásokba azonban nem bocsátkoznék. Egy város életének, alakulásának folyamata ugyanolyan összetett és nem igazán kiszámítható, mint egy emberé.
Dehir: Az elmúlt hónapokban nagy sikerrel adta közzé Facebook-oldalán az Ön által színezett régi Debrecen fotókat. Stílszerűen mondhatjuk azt, hogy élő, aktív sejtje a városnak. Hogy látja saját szerepét ebben az élő organizmusban, amit úgy hívnak, Debrecen?
Héty Péter: Egy testben minden sejtnek, résznek más a feladata, és különböző területekkel van kapcsolatban. Így van ez velünk is: valóban mindenki egy élő sejtje annak az élő organizmusnak, amelyhez tartozik. Mindenkinek a maga helyén azt kell jól végeznie, ami a rá szabott feladat, s akkor működik jól az egész, s így mindenki egyformán fontos. Részemről mindig felvállaltam a közeget, melyben dolgom volt. Anyagi szinten a kiadvány megjelenése óta egyre nagyobb csendben voltam. Immár kamaszkorú ikerlányaim születésével közösségi kapcsolataim helyére is más lépett, ténykedésem inkább a háztartáson belülre korlátozódott, különösen az utóbbi hét évben, mióta magam nevelem őket. Szerintem azonban az ilyesmi is ugyanolyan fontos az említett organizmuson belül, mint bármi más. Mondhatni a sejtmegújulás része.
Az információs technológiával a “sejtek” közötti kapcsolat is átalakult, ami inkább a lelki-szellemi élettel analóg.
Kapcsolataim, hatásaim mostanában inkább a világhálóra szorítkoztak. Reménykedem benne, hogy szellemi téren talán egy kicsivel több a hatásom.
Régebben is érdekes volt számomra, hogy írásaim tőlem függetlenül is hathatnak, önálló életet élnek. Egy bizonyos szinten túl már nem is rajtunk múlik, mi a további sorsuk. Meg kell tanulni tehát azt is, hogy a dolgokat hogyan engedjük el, és bízzuk a “gondviselésre”.
Dehir: Az ezotéria már 20 éve is foglalkoztatta az embereket, azóta még inkább. Mintha egyre többen keresnének valamiféle kapaszkodót, magyarázatot az élet nagy kérdéseire.
Héty Péter: A kötet az „Egy város szellemtudományi szerkezetrajzáról – Debrecen anno 1996” munkacímet kapta, de a tudomány szó számomra fellengzősen hatott, így került az ezoterikus szó a címbe, amihez meg sajnos sok silány dolog is tapad.
Az „ezoterikus” szó alapjában a benső megtapasztalásból, indíttatásból fakadót jelenti, míg ezzel szemben a külső, anyagi eredetű az „egzoterikus”.
Ilyen értelemben az élet nagy kérdésére már gyerekkorom óta inkább a bensőmben kerestem a választ, nem annyira az anyagban, bár igyekeztem a kettőt mindig összhangban tartani.
Az ikrek jegy szülötteként kétpólusú világunk mindkét oldalát látom, megértem, de mérleg aszcendensemnek köszönhetően mindig is az „arany középutat” kerestem ezek között. A keleti tanoktól a nyugatiakig olykor más-más megközelítés volt számomra a domináns – ki is egészítve egymást –, de mindig ugyanarra a középpontra irányulva, melyhez végül minden el kellene vezessen. Az egyetemes Teljességhez, igazi Önvalónkhoz, vagy másként: ahol “az Atya és én egy vagyunk”. Ha sikerül szívből erre hangolódni, akkor az az adott sejt szintjén minőségileg egy másféle Egységhez kapcsol, mely már túlmutat a változón. Ahogy a kiadvány végén is írtam:
„Minden sejtnek be kell járnia a maga keresztútját. Az újjá lett sejtekből áll össze az új test. Az lehet az egyetlen segítő tettünk az emberiség irányában, ha elvégezzük, amit el kell.”
Változó lényünk érzi, tudja múlandóságát. Ezért próbál maradandó kapaszkodót találni ezotériában, vallásban, bármi másban. Ehhez viszont mindent el kell engedni, ami nem maradandó. Ezt a spirituális benső utat próbáltam meg az írásban legmarkánsabban megjeleníteni, akár a város és az ember párhuzamában, akár a címer szimbolikája kapcsán.
Dehir: Térképről lévén szó, van esetleg arra mód, hogy ne csak olvassuk, hanem be is járjuk a várost a kiadvány vagy akár az Ön segítségével?
Héty Péter: Megjelenése után már felmerült a gondolat, hogy ez a megközelítés talán még turistákat is vonzhat a városba. Az ezotéria iránti érdeklődés nem hanyatlott az óta sem, s ki tudja, az akkoriban országosan is terjesztett kiadvány alapján hányan látogathattak Debrecenbe. De hogy konkrétabb választ adjak: nemrég megkeresett egy debreceni idegenvezető, hogy szívesen csinálna városi túrát a kiadvány alapján. Azt kértem, várjuk meg a húszéves évfordulót. A tervek szerint szeptember 26-án realizálódik a kerékpáros túra Kalandozások Debrecen ezoterikus térképén címmel. Érdekes kísérlet, szinte misztériumjáték lesz ezt a gondolatot az anyagban is végigkövetni, bejárni, s ezzel kicsit talán elevenebbé is tenni. Bizonyára felmerülnek majd olyan analógiák is, melyek az írásban nem szerepelnek - akár tőlem, akár a csatlakozók részéről. Kíváncsian várom magam is, hogyan működik, él majd a kiadvány ebben az új kontextusban.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)