Dermesztő fagyban haldoklik a debreceni oroszlán
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.01.30. 09:41 | Frissítve: 2014.01.30. 16:24
Debrecen – Rohamsisak, vadászgép, szablya és megannyi elhunyt katona neve rejtőzik a hó alatt a mindig fenséges hangulatú Hősök Temetőjében, ahol most különösen varázslatos atmoszféra uralkodik.
Vészjóslóan kontrasztos felkiáltójelekként sorakoznak a sírkert főútjának göcsörtös fái, ha bepillantunk a Honvédtemető utcai kapun, ám odabent béke honol. A sétány végén a Haldokló oroszlán alussza örök álmát, mögötte a mauzóleum rőt klinkertéglái gyűrűznek a hóval fedett Csige-halom fölé. Marsalkó János szoborállata is vastagon betakarózott, s a puha lepel mintha enyhítené fájdalmas ábrázatát.
A süppedő-roppanó havon lépdelő látogató talán nem is sejti, hogy az itteni tömegsírokban száztizenkét ’48-as honvéd nyugszik, akik Nagysándor József tábornok csapatának tagjaiként 1849. augusztus 2-án estek el a cáriak sokszoros túlerejével szembeni, debreceni ütközetben. Ugyanakkor ebben a temetőben (mely a tél miatt napjainkban mintha „kétszeresen halott” lenne) még csaknem 4400 más katona is fekszik – köztük orosz és német, illetve I. és II. világháborús áldozatok is.
A helyi polgárok adományai révén, 1932-re megépült Hősök mauzóleuma (melyet Lechner Jenő és Szontagh Pál tervezett) a nyughely központi részén tör az égbe. Érdemes időt szentelni a körbejárására, hiszen amellett, hogy nagyon egyedi az alakja, a főhomlokzatát míves városcímer ékesíti, a kapuit pedig babérkoszorús bajonettek. Mint illékony patina, mostanában ezekre is ráült a hó, ám az örökzöldek és a tarka bogyók formájában itt is, ott is utat lel magának az élet.
A hadtörténeti kiállításnak is otthont adó torony balján a Miklóssy család három fiának sírja található (meghaltak 1914-ben), tőle karnyújtásnyira pedig a lélekharang és a központi emlékfal a szívbemarkoló felirattal: „Honvédek, névtelen félistenek nyugosznak itt... Elvérzettek, dicsően harczolva a debreczeni csatában.” S hogy a léha-víg élet mennyire „él és élni akar”, arra elgondolkodtató példa az is, hogy némelyek a temető lankáit használják szánkózópályának.
A 8 és 18 óra között látogatható hely vendégei közül mások régészesdit játszanak: leseprik a havat a kövekről, és azok feliratait, rajzolatait kutatják. Egy próbát mi is tettünk. A HMFJJ-szárnyjelű repülőt fedeztük fel, majd pedig azt is, hogy e gépmadarat vitéz Bessenyei Lajos nyughelyére vésték. A félretolt hó szinte beleégett a fekete márványba, s az elővillanó betűk azt is elárulták, hogy a pilóta-főhadnagy mettől meddig élt. Még 25 éves se volt, amikor utolérte a halál.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)