Debreceni könyvünnep könyvekkel és könyvek nélküli írókkal
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.06.09. 14:30 | Frissítve: 2012.06.10. 17:21
Debrecen – Elő az ásót, és temessük be a Guttenberg-galaxist! Vagy mégsem? Korai volna még búcsút venni a könyvek világától? Több könyv jelenik meg ma, mint 1989-ben. Debrecenbe viszont évek óta olyan írók is járnak, akiknek nincs új kötete. Jegyzet.
Van egy mítosz, miszerint a Kádár-korban minden más volt. Akkor például még olvastak az emberek. Azzal, hogy olvastak, nem szállnánk vitába, mivel bizonyos értelemben tényleg kevesebb lehetőségük volt a szabadidő eltöltésére, amiből ráadásul lényegesen több is volt, mint manapság. (Ugyan ki áll ma fel a munkapadtól 8 óra munka után? Vagy ki meri kivenni a szabadságát, netán elmenni táppénzre?) Sokáig például csak egyetlen, nem túl izgalmas tévécsatorna műsorából lehetett válogatni, nem volt videó, DVD, internet, e-book – és még sok minden egyebet hiányolhattak a legvidámabb barakk lakói.
Ehhez képest 1989 után a kulturális Kánaánnak kellett volna eljönnie. A nagy szabadság korának, amikor az addig lefojtott indulatok és energiák felszínre törhetnek. Bizonyos értelemben ez is történt. Nem jelent meg újra több Lenin-összes, vagy bőrkötésben Marx és Engels életműve, viszont született hirtelenjében sok tucat kis kiadó, akik hiánypótló kiadványokkal álltak elő. Korábban tiltott szerzők könyvei láttak napvilágot, és addig elvétve vagy elvétve sem kézbe vehető kötetek – az igényes sci-fitől a pornográf regényekig.
Azt hihetnénk, sem azelőtt, sem azután nem jelent meg annyiféle könyv, mint a rendszerváltozás környékén, amikor hirtelen a sajtópiac is megpezsdült, és minden megyében 2-3 helyi napilapból válogathattak az emberek, meg hetilapok, magazinok, mindenféle színes kiadványok sokaságából. Ez részben így volt. Viszont tanulságos és meglepő információkkal szolgál az az MTI által készített grafikon, mely a Magyarországon 1989 és 2011 között megjelent könyvek számát vizsgálja.
1989-ben 7599, 1990-ben 7464 könyvet adtak ki, 1991-ben pedig még kevesebbet: 7210-et. Emelkedni 1992-ben kezdett ez a szám, de csak 1998-ban lépte át a bűvös tízezres küszöböt. Azaz: talán mégsem volt olyan erős a magyar gazdaság, mégsem állt annyira stabil lábakon a hazai kultúra, mint ahogy utólag, a megszépítő messzeségből látjuk. Az ezredforduló után újra elkezdett csökkenni a könyvek száma, majd 2005-ben ugrott fel 12898-ra. A legjobb év – ha a mennyiséget nézzük – 2008 volt, amikor 14447 kötetet adtak ki. Pedig ekkor már javában dúlt a válság, márpedig ha válság van, azt hihetnénk, a nadrágszíjhúzogatás első időszakában éppen az ilyesmi „luxusról” mondanak le az emberek.
Ha nem is állíthatjuk, hogy megduplázódott a könyvek száma éves szinten a rendszerváltás időszakához képest, de majdnem. Tavaly, meg tavalyelőtt is 12 ezer feletti könyvet adtak ki a hazai kiadók. Az más kérdés, hogy egy-egy kötet mekkora példányszámban jelenik meg, s abból hány talál valóban gazdára, mennyi porosodik raktárakban. Kell-e ennyi könyv egy ekkora országban – ez is nagy kérdés. Vagy tényleg megjelenik-e minden, amire szükség és igény van.
Az mindenesetre egyértelműnek tűnik a számok alapján, hogy talán mégsem jött még el az ideje a Guttenberg-galaxis temetésének. A könyv ma is ott van az életünkben, még ha az olvasási szokásaink változtak is. Más köteteket lapozgatunk, mint húsz vagy harminc éve, kevesebb időnk van, talán jobban kedveljük a vékonyabb, keskenyebb gerincű könyveket. Verset, pláne kortárs szerzőtől nem biztos, hogy túl sokat olvasunk. Azt inkább az interneten találjuk meg (kulter.hu, spanyolnatha.hu, litera.hu stb.), mint sok más egyebet. S az is biztos, hogy jóval több lektűrrel, ponyvával, szeméttel van tele a piac.
Az megint újabb nagy kérdés, hogy a könyvet inkább ünnepelni, vagy inkább olvasni kell-e. Akkor vegyünk könyvet, ha könyvhét van, vagy ha könyvet akarunk venni? S milyen legyen egy jó könyvünnep? Debrecenben hol lehet alkalmas helye? Most úgy tűnik, a Csapó utcán, míg korábban meg a régi Unió előtt állították fel a könyvsátrakat. Mindig eljön néhány író Debrecenbe, akikkel lehet találkozni, mert dedikálják a könyveiket. Meg eljönnek olyan írók is, akik megnyitják a könyvhetet, vagy díszvendégek, de nem dedikálnak, mert nincs frissen megjelent könyvük. Vitathatatlanul fontos író Tolnai Ottó, aki az idei könyvhetet nyitotta meg, vagy a másik díszvendég, Várady Szabolcs, csak éppen nincs új könyvük. Ennyi erővel lehetne helyettük is olyan írókat-költőket hozni Debrecenbe, akikkel tényleg van miért találkozni. Mert az író mégis a könyve által érdekes. Lehet vele beszélgetni bármikor, de ha már könyvhét van, legyen valami újdonság a keze ügyében, amit szeretettel ajánlhat a vásárlójának. Nyilvánvalóan lehet rá frappáns magyarázatokat találni, miért jó, ha ilyen, az adott évben új könyv nélküli szerzők érkeznek a cívisvárosba, de nagyon csodálkozni ezen nem érdemes. Ez már hagyománynak tűnik hiszen így volt ez tavaly, amikor Bereményi Géza, tavalyelőtt, amikor Kovács András Ferenc, vagy 2009-ben, mikor Závada Pál tették tiszteletüket a könyvhéten. Az adott évben egyikük életműve sem gazdagodott új kötettel. Bizonyára jól érezték magukat, szétnéztek a cívisvárosban, másnap esetleg elmentek a Hortobágyra, bekukkantottak az Alföld szerkesztőségébe, aztán hazafelé fordultak.
Esetleg vettek pár könyvet ők maguk is, és ha nem is hoztak, de vittek magukkal.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)