Csokonai csajozós versétől a debreceni disznóólig
Szerző: Szilágyi Szilvia | szilagyi.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2022.09.17. 17:00 | Frissítve: 2022.10.01. 09:03
Debrecen - Téglákat és történeteket pakoltunk egymásra a debreceni zsidó negyedben. Ismét múltidéző sétára indultunk, ezúttal a helyi kötődésű irodalmi művek és az épített örökség nyomvonalán.
„Debrecen identitásának egy különlegesen érdekes eleme az, hogy bőségesebbek a város múltból örökölt történetei, mint az épített öröksége. Az irodalmi emlékezet kódolja azokat a veszteségeket, amelyeket a város szövete lépten-nyomon elszenvedett az évszázadok során, ezért is értékes az, ami bennük él. Minderről azért fontos tehát minél többet beszélni, hogy ezek a szövegek közkinccsé váljanak, s a város ilyen formában élő emlékezete rögzüljön, tovább tudjon élni – ez a Térey Könyvünnep egyik vállalása, amely idén szépen összeért a Kulturális Örökség Napjával” – hangsúlyozta Puskás István alpolgármester a Közös múltunk nyomában eseménysorozat csütörtöki állomásán.
Mint mondta, abban bíznak, hogy a szeptember ezentúl egy olyan kitüntetett időszak lehet, amikor a város identitásáról programozottan tudnak beszélni a helyiek, az egy év alatt összegyűlt eredmények fókuszba kerülhetnek, újabb kutatásokat is inspirálva.
Irodalmi hagyomány és épített örökség – ennek termékeny kapcsolatáról szólt a "Voltál-e már Debrecenben, barátom..." című, a Mikrofilmtár helytörténészeinek kiállításához kapcsolódó beszélgetés.
Balogh László és Horváth Péter helytörténészek a debreceni alkotókhoz köthető épületekről, míg Puskás István a helyi vonatkozású irodalmi művekről mesélt, egyúttal azok újraolvasására, egymásra olvasására biztatva a hallgatóságot.
Az első nyomda, könyvkereskedés és kalózkiadvány
- Amikor debreceni szépirodalmi művekről beszélünk, akkor mindig a 19-20. századi időszak merül fel, pedig sokkal mélyebbre is lehet ásni – ezt már Horváth Péter ecsetelte, aki szerint, érdemes az egyházi irodalom felől indítani, ugyanis
ha Huszár Gál 1560 körül nem költözik Debrecenbe, nem hozza magával a nyomdagépét, és azt nem hagyja itt nekünk, akkor ma nem tudnánk debreceni irodalomról beszélgetni.
Huszár Gál itt fejezi be Isteni dicséretek és psalmusok című énekeskönyvét és itt születik meg az első valódi debreceni mű is, Méliusz Juhász Péter Szent Pál apostol levelének magyarázata.
S hol volt a város első nyomdagépe? Erről megoszlanak a vélemények – árulta el a várostörténész, azonban feltételezhető, hogy ott, ahol a mindenkori lelkész lakott. Márpedig Méliuszról pontosan tudni, hol élt: a Hatvan utca és a Nagytemplom sarkán álló egykori épületben.
A közelben húzta meg magát az a kollégiumi professzor is, aki egy kalózkiadványt segített világra. Kerekes Ferenc Fazekas Mihály tudta nélkül nyomta ki Bécsben a Ludas Matyit a szerző nem kis felháborodására.
A városban először a Városházán működő nyomda főnyomdásza, Csáthy György kezdett el könyvkereskedést működtetni a Piac utca 29. szám alatt, a mai Belga étterem helyén. Később pedig a boltját a 31. szám alá költöztette, melynek érdekessége, hogy Kossuth Lajos annak az épületnek az erkélyéről mondott dicsőítő beszédet 1849-ben. Az ominózus erkély már nincs meg, tudtuk meg, viszont könnyű lenne rekonstruálni, hiszen annak maradványait jó cívis módjára újrahasznosították, beépítették.
S ha már könyvkereskedés – egy irodalmi mű is megemlékezik Debrecen egyik könyvesboltjáról – hívta fel a figyelmet Puskás István.
Biztosan sokan emlékeznek a Légy jó mindhalálig egyik epizódjára, a kereskedés előtt tébláboló Nyilas Misire. Az alpolgármester szerint a regény alapján viszonylag könnyen ki lehet következtetni, hol ácsingózott a fiú, s már csak ennek felderítésére is érdemes újraolvasni.
Fazekas Mihály, a manzárdtető és a Szent Anna utcai hirig
Fazekas Mihály szülőházával kapcsolatban sok a félreértés, nem abban a Piac utcai épületben gyerekeskedett ugyanis, amelynek falán a Tóth Árpád édesapja által készített tábla áll – árulta el Balogh László. Először a Piac és a Szent Anna utca sarkánál élt édesanyjával, s csak utána költöztek az 58. szám alá. A ház érdekessége, hogy francia mintára manzárdtetőt kapott, a ház végében pedig egy füvészkertet. A botanika iránt elkötelezett költő ugyanakkor nemcsak saját kertjében tanulmányozhatta a növényeket, előfordulhat, hogy Szabó Magda felmenőinek, Ricklék mai Lábasház néven ismert fűszerraktárában is megfordult, a közelben lakó Diószegi Sámuellel karöltve.
Nemcsak a nevezetes emberek keresztezték egymást, de Debrecen belvárosának szinte minden utcáját, sarkát átjárja az irodalom, amiket akár egymásra is lehet olvasni, igaz a Szent Anna utca környékére is – mutatott rá Puskás István. Egy méltatlanul elfeledett mű, Ambrus Zoltán Tóparti gyilkosság című kisregényének nyitójelenetében a két felekezetet egymástól elválasztó Szent Anna és Piac utca sarkán verekedik össze néhány katolikus és református gyerek, akik bőszen zsidózzák egymást, több szinten is rekonstruálva azt a törésvonalat, ami a várost jellemezte.
Csokonai csajozós verse és az "irodalmi disznóólak"
Csokonai Vitéz Mihály Darabos utcai 19. számú házáról gyakran hangzik el, hogy nincs is meg. Pedig nagyon is létezik, sőt könnyen rekonstruálható lenne az egykori épület, hiszen részletes tervrajzok készültek, hogyan alakították át, toldották meg 1882 és 1911 között - mesélte Horváth Péter.
Nem itt született, de itt halt meg a költő, akinek szerelmi élete is nyitott könyv számunkra, a szemfüles történészek egészen apró részleteket ki tudtak deríteni udvarlásának művészetéről. Például, hogy egyik "csajozós versét", a Rózsabimbóhoz címűt 1800-ban a mai Csokonai Söröző környékén adta elő, a verset ihlető rózsabokor előtt.
Mindezt onnan tudni, hogy egy vásárszabó, Ónodi Szabó István építési kérelmet adott be, hogy a telek végében istállót, disznóólat és kamrát húzhasson fel, a városi magisztrátus pedig vacillált, nehogy 'holmi csúnyaságok Pándi szenátor csodarózsabokraira folydogáljanak'.
A történet slusszpoénja, hogy Ónodi végül megkapta az építési engedélyt, hogy a mai belvárosban megépítse a disznóólat. Ennyit változott Debrecen száz év alatt...
De Petőfihez is fűződik disznóólas anekdota, az Ormós szabó ház kapuján, ahol fia született az alábbi felirat állt: "A ki bejön az udvarra, tegye be az ajtót, mert kimegy a disznó”. Talán érdemesebb lenne az emléktáblák helyett ezt a feliratot feltüntetni a ház falán egy QR-kóddal ellátva - javasolta nevetve Horváth Péter.
Ady és egy elfeledett emlékhely
A nagy irodalmi alakok élete néha különleges módokon fonódik össze, érdekes egybeesés, hogy éppen abban a Batthyány utcai házban élt Ady debreceni tartózkodása alatt, ahol Csokonai elszavalta a korábban említett "csajozós versét". Az anekdota szerint a jogászhallgató olyan szegény volt, hogy saját nadrágra sem futotta, egyet hordtak felváltva lakótársával, barátjával, Révész Bélával, így délelőtt egyikük, délután másikuk ihatott törzshelyükön, a Bundában.
Ott nem, de a Debreczeni Reggeli Újság szerkesztőségében megörökítették Adyt mint ifjonc újságírót. Arra viszont, hogy melyik épületben lehetett a fotóból felsejlő szerkesztőség a helytörténészek sokáig nem találtak választ,
Sőregi János feljegyzése alapján már világos, "a halzugi Simonffy-házban", azaz a Hal köz 4. száma alatt. Rejtőzködő emlékhely, ugyanis egyelőre nem jelöli tábla, hogy ott írta egykor publicisztikáit a modern magyar költészet zsenije.
De a városban tanult és újságíróskodott a magyar irodalom egy másik prominens alakja, Móricz Zsigmond is, akinek egy késői alkotását, A pillangó című regényét is megidézték a beszélgetés során. A regény már csak azért is megér egy misét – emlékeztetett az alpolgármester, mert a cívisváros egy olyan szegletét örökíti meg, amely nem része az irodalmi emlékezetnek, ez pedig a Sestakert egykori paraszti-cívis világa.
Emléktábla fiaskók, „valami másnak a helyén”
Debrecenben az emléktáblák gyakran megviccelnek minket, ez alól Térey János emléktáblája sem kivétel. A plakett állításával ellentétben ugyanis az író nem a mai Kétmalom utcai házban élt: minden "valami másnak a helyén" – ahogyan azt maga is írta memoárjában. A szülőházát lebontották, de a jelenlegi tulajdonosoknak annyira megtetszett az egykori épület, hogy amikor megvásárolták a telket, igyekeztek megidézni azt. Egy szép másolatról van szó mindössze, a pincéje viszont a régi – hívta fel a figyelmet Puskás István.
Aki további helytörténeti érdekességeket szeretne hallani, annak nem kell sokat várnia, látogasson el hétvégén a Kulturális Örökség Napja alkalmából rendezett vezetett séták egyikére vagy a hétfőn reggel 9 órától kezdődő, a Közös múltunk nyomában programsorozathoz kapcsolódó Örökségünk, Debrecen című konferenciára, amelynek ugyancsak a Pásti utcai zsinagóga ad otthont.