A „retrófotó” nagymestere, akit Debrecen is megragadott
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.09.15. 08:12 | Frissítve: 2014.09.16. 13:47
Debrecen – Az ötven évvel ezelőtti cívisváros látványát a mai fiatalok is főként korabeli képeslapokról ismerhetik – melyek egyik legnevesebb készítője Bakonyi Béla, a tragikus körülmények között elhunyt művész.
Az „új vívmányokat” megörökítve Bakonyi Béla fotózta le az agrártudományi egyetemet és a téeszüdülőt is, ám ezek leginkább csak kötelező propaganda- és dokumentációs feladatai lehettek.
Az igazán jól sikerült, egyedi felvételei között egyebek mellett a villamossínekkel behálózott Kossuth teret, a pancsolós nagyerdei strandot és azt az Egyetem teret mutatta be, amelyiken még nem látható se a konzervatórium, se a medence szobrai (tehát az 1960-as évek elején).
Ez utóbbi megalkotásakor egyúttal a hagyományokkal is szakított, hiszen az egyetem főépületének hátat fordítva exponált. Bakonyi Béla nem debreceni volt, mégis otthonosan mozgott a városban. A szomszédos Szolnok megyei Újszászon született 1925. november 15-én. Mestervizsgát 1946-ban tett Angelo fotóműtermében; a Rajz- és Képes-levelezőlap Sokszorosító Vállalat laboránsa és fotóriportere lett, majd dolgozott műszaki fotósként és önálló kisiparosként is.
1956-tól, a fiatalon bekövetkezett haláláig a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalat szakembereként tevékenykedett. Pályabeli kortársai, kollégái ugyancsak gyakran megfordultak a cívisvárosban, és remekebbnél remekebb képeslapokhoz segítették az akkori turistákat és az utókor gyűjtőit, helytörténészeit. A korszak Debrecent megörökítő fotográfusai közül Csobaji Előd, Horváth Zoltán és Tulok Ferenc a legismertebb, de természetesen mások is maradandót alkottak.
Debreceni látogatásain Bakonyi Béla is felmászott a legmegfelelőbb helyre, ha kellett, hogy minél hatásosabban mutathassa be az adott településrészt, jelenetet. A Nagytemplom keleti tornyából készített fotóján a zöldellő városközpontban csörgedező szökőkút is megcsodálható, mely ezáltal mediterrán jellegűvé, oázis-szerűvé varázsolja a korzót. Ugyanakkor például az Egyetem téri – szintén magaslatról komponált – képén az az egyik legszembetűnőbb, hogy azúrkék színű a medence vize.
Nem átallotta azt sem, hogy hátulról „kapja le” a nevezetességeket – így helyezte az Aranybika és a Kistemplom közé a Kossuth-szobrot... Végül magasba szállt 43 éve is, 1971. szeptember 16-án, amikor a Szovjetunióba kellett utaznia. TU-134-esük azonban soha nem érkezett meg: az elektromos rendszer hibája és szabálytalanságok miatt Kijev mellett lezuhant. A Malév-gép félszáz utasa, köztük Bakonyi Béla szörnyethalt. Gazdag élete és munkássága lángja tragikusan hamar hunyt ki, ám a fotói még a halála után is sok-sok évig forgalomban voltak.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)