A régi Debrecen szerelmese lerajzolta, milyen lehetett a város, amikor még Csokonai és tanítványai járták az utcákat – galériával

---

Debrecen –  Szegedi Károly grafikán a valaha volt Debrecen tűnik fel, aminek a nyomai még ma is fellelhetők. Képeivel a reformáció emlékünnepére is felhívja a figyelmet.

---

Bár zene és zenélés nélkül el sem tudná képzelni az életét, de a történelem és a rajzolás is nagyon fontosak Szegedi Károly számára. Szívesen lapozgat régi írásokat és térképeket, s nem csak elképzeli, de papírra is veti, hogyan nézhetett ki szülővárosa néhány száz esztendővel ezelőtt. Sajátos hangulatú grafikáin távoli korok tűnnek fel, hétköznapi utcai jelenetek, egy valaha volt Debrecen, aminek a nyomai még ma is fellelhetők.

Ahogy felidézi, 2002 kezdett el rajzolgatni képeslapok alapján, és kicsit később, 2005-ben fedezte fel a maga számára ezt a térkép alapú technikát, amivel szinte bele tudunk sétálni a hajdanvolt utcák világába. 

- Lassan haladtam, mert sok problémával kellett szembenézni – milyenek legyenek a tetők, a fák például – jegyzi meg, hozzátéve, hogy alapvetően önszorgalomból készíti ezeket a rajzokat, elsősorban a maga örömére. - Mindig vágytam arra ugyanis, hogy a fennmaradt látképek alapján láthatóvá tudjam tenni, milyen volt a világ, a városom 200-250 évvel ezelőtt, s ezt meg is osszam másokkal. 

Mint szerényen jelzi, úgy gondolja, lehet, hogy nem minden esetben tökéletesek a rajzai, de törekszik arra, hogy fejlődjön.

Eddig több tucatnyi grafikát készített a városról, és jelen pillanatban is sok képen dolgozik. Titkos álma, hogy ezeket egyszer esetleg egy albumba rendezze, hogy aki akarja, feltehesse magának otthon a polcára. 

S a zene? - kérdezek rá, hiszen pontosan tudom, az is hosszú ideje tartó nagy szerelem Szegedi Károly életében. A barátok, zenésztársak által Szakinak becézett basszusgitáros hűséges típusnak vallja magát. Nagyon ragaszkodik a dolgokhoz, ahogy mondja, nem véletlen, hogy több mint húsz éve tagja az 1998-ban született Frogshow zenekarnak. Volt év, amikor 20-25 koncertet adtak, mostanában viszont kevesebbet játszanak, de természetesen létezik a zenekar – nosztalgiázik. Nem könnyű megtalálni és kiszolgálni a közönséget – ettől függetlenül a zenét fontosnak tartja.

Ha nagyon röviden kellene összefoglalni a hétköznapjai filozófiáját, Szegedi Károly szerint az a jó, ha egy ember sok mindennel foglalkozik. Számára a rajzolás is öröm, a zene is, meg az is, ha barátai társaságában időzhet. 

Mostanában szívesen tartózkodik a természetben – árulja el. 

- Van egy hétvégi háza a testvéremnek, ahol szívesen kertészkedek – most éppen annak az ideje van, hogy összegereblyézzem a hullott leveleket Azáltal, hogy sokat járok ide, megérintettek a természet szépsége mellett a természetvédelem kérdése is. Fontosak a fák, a nyári kánikulát elviselhetővé teszik lombjukkal, én magam is sok fát ültettem, gondoztam – legalább százat – fűzi tovább a szót.

Nevet, amikor arról mesél, milyen jó viszonyban van a szomszédból átsétáló macskákkal is, s hogy milyen jó is az, amikor lefagyasztja a saját készítésű mustot, ami aztán egész télen felidézi benne a kert hangulatát. 

Szegedi Károly református vallásúnak vallja magát, s ahogy mondja, a kultúrát, a nemzeti érzelmet, a vallásos értékrendet igyekszik minden szélsőségtől mentesen integrálni az életébe.

Újabb képeivel a reformáció emlékünnepére hívja fel a figyelmet – ezekből tárunk olvasóink elé néhányat. Fedezzék fel bátran azt a Debrecent, ahol talán még Csokonai és tanítványai járták a cívisváros utcáit.