A művészet határtalan szeretetéről és az örökkévalóságról vall van Gogh
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2020.10.03. 15:00 | Frissítve: 2020.10.05. 08:32
Debrecen - Willem Dafoe újra megmutatta zsenialitását: ezúttal a páratlan, meg nem értett zseni bőrébe bújva remekel. Kritika.
Ha a nagy, meg nem értett zseniket vesszük számításba, biztosan köztük van Vincent van Gogh.
Van Gogh az örökkévalóság kapujában
A holland festőművész, aki életében egyetlen képet adott el mindössze, halála után viszont a legnagyobbak közé emelkedett, és helyét azóta is magabiztosan őrzi. Az alkotó, aki levágta a saját fülét, szerette az italt és a természetet, aki tíz körömmel kapaszkodott volna egy meghitt emberi kapcsolatba, bár a társadalom egésze ellene fordult művészete és viselkedése miatt.
Manapság pedig popkulturális ikon, még azok a tinik is a telefontokukon vagy épp vászontáskájukon viselik a Csillagos ég vagy az Éjjeli kávézó című képet, akik nem is tudják, hogy kell valójában kiejteni a művész nevét.
A Van Gogh az örökkévalóság kapujában című dráma a félreértett alkotó utolsó hónapjait szemlézi: bár a festő minden fájdalmát és szenvedését megörökíti, nem egy keserű befordulást látunk, hanem a művészet végtelen szeretetét, a természet piedesztálra emelését, a gyepes társadalommal való szembefordulás miértjét és azt, hogy van Gogh nem volt annyira szörnyű ember, mint amilyennek gyakorta lefestik.
Inkább egy kapaszkodók után nyúló kisgyerekre emlékeztet, aki vágyik az elismerésre, a tutujgatásra, és arra, hogy a legjobb fényt és témát megtalálva ecsetet ragadjon, és saját víziói szerint ábrázoljon egy vakító, ámulatba ejtő színekben tobzódó, energikus világot.
A Szkafander és pillangó című zseniális filmet is jegyző Julian Schnabel ismét az emberi lélek legmélyebb bugyraiban igyekszik elmerülni, és a különleges útra magával rántja a nézőket is a felszín alá. A rendező a legkülönfélébb filmes eszközökkel igyekezett elérni azt, hogy a kiváló párbeszédek, a látványvilág, a hangok és a színészi játék harmonikus egysége egy megbomlófélben lévő elme minden rezdülését átadja. A színekkel, árnyékokkal, kameraszögekkel és plánokkal való rendetlen játék mind nagyon megfontolt döntés eredménye, egy émelyítő, szédítő utazásra invitálnak, melynek vége csak és kizárólag a bukás lehet – még akkor is, ha nem így a leghelyesebb.
Willem Dafoe tökéletes választás volt van Gogh szerepére: elemi erejű, maníroktól mentes játéka húsig hatol, szinte szeretnénk a szárnyaink alá venni ezt az elesett, öregembernek ható középkorú férfit.
Az egyetlen, amit felrónék, hogy a 37 évesen elhunyt zsenit egy 60 pluszos színész játssza, de még ezt is el tudjuk fogadni, hiszen van Gogh az egészségi állapota és az italozás miatt jóval idősebbnek tűnt a koránál.
Ezt a filmet minden műkedvelőnek látnia kell: nemcsak azért, mert a Louvre-ba is ellátogató Vincent visszaemlékezései bennünk is szép emlékeket idéznek fel, hanem azért is, mert megérthetik egy reformer zseni gondolatvilágát, csodálatos rálátását a képzőművészetre. Egy olyan emberét, aki mindenek elé helyezte az alkotást, az ecsetet és a vásznat – még a saját egészsége és élete árán is.
A filmet szerzőnk az újra nyitott Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Készüljünk fel erre a meghatározatlan ideig tartó együttlétre | 2020.09.26 |
Béna poénokkal támad Staten Island királya | 2020.08.23 |
Romantikus vígjáték még nem volt ennyire lapos és érzelemmentes | 2020.09.20 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)