A klinkertégla nagymestere
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.12.01. 08:24 | Frissítve: 2011.12.01. 14:59
Debrecen – Meredek tetők, székelyes visszametszések, művészi városcímer, szénaboglyaív, valamint tégla, tégla, tégla – ezek láttán szinte biztosak lehetünk abban, hogy Borsos József által tervezett épülethez értünk.
Méltatói szerint a szakember igen széles látókörű, nagy műveltségű építész volt, hiszen a világtrendet is mindig figyelemmel kísérte. A tégla használata mellett leginkább a historizáló építészet ragadta meg. A Hódmezővásárhelyen, 1875. március 18-án született mérnök ugyanakkor a népi kultúra hagyományain alapuló, nemzeti építészet megteremtése érdekében is tevékenykedett.
Ő honosította meg a klinkertéglát, ami igen dekoratív, egyszersmind strapabíró. Így írt róla: „fémes, üveges, majd bársonyos felülete van, és színárnyalatokban is annyi a változatosság, hogy a sima felület sem komor.” A klinkertégla gyártását a külföldi tapasztalatai nyomán szorgalmazta, a város pedig meg is építette a gyárat. Ezzel új építészeti irányzatoknak teremtette meg a feltételeit, s a szép és tartós építőanyag gyorsan népszerű lett. Olyannyira, hogy például az art deco stílus követői, valamint a mai „mediterrán” hívei is bőségesen alkalmazzák.
Borsos József 1908-tól Debrecen építésze volt, 1923-tól pedig a polgármesteri hivatal műszaki osztályának vezetője. Az első, igazán nagy ívű munkát 1914-ben kapta Debrecentől: a rendőrpalotát kellett megalkotnia. Közben a mestert behívták frontszolgálatra, de ő annyira lelkes volt, hogy onnan is küldözgette az útmutatásait. Az eredmény lenyűgöző lett, hiszen az épület nemcsak tiszteletet parancsoló, hanem elbűvölő is. Elég csak alaposan megfigyelgetni a kaput ékesítő címerrészleteket és az üvegmozaikot, a szecessziós faldíszeket, valamint a tető szegélyében megbújó, színes kazettákat-rozettákat.
A Debrecen városfejlődését több évtizedre meghatározó városszabályozási tervet, valamint a Nagyerdő rendezéséhez és annak a városhoz kapcsolódását szolgáló koncepciót és terveket 1928-30-ban dolgozta ki. A parkerdőt is ő alakította ki a Nagyerdő területére tervezett gyalogúthálózattal, mindezt pedig kis- és nagykörúttal vette körül, s illesztette az egyetemhez. Ebben az időszakban készült az Egyetemi Református templom (mely teljesen elüt minden más munkájától, mivel többek között a főépület német barokk homlokzatához kellett párosítania), valamint másik főműve, a Köztemető is.
Az új Köztemetőt a parkerdő mellé jelölte ki. A jellegzetes, lila Zsolnay-kerámiás ravatalozót körutas, íves sétányok fókuszába állította, s ennek tengelyében sugárutat nyitott a csónakázó-tó felé. A központi épület atmoszféráját mások mellett Haranghy Jenő, Holló László és ifj. Kovács János ablak- és fali kompozíciói adják meg. A tükörtő mögött húzódó, szimmetrikus épület kapuját üvegmozaikok veszik körül, amik délutánonként visszatükrözik a lemenő Nap fényét. A szecessziós stílusú „holtak háza” minden apró részletében a díszítőművészet és az építészet legjavát nyújtja, s az eltávozottak iránti tiszteletet és az élet igenlését hangsúlyozza.
A szakember az I. világháború után beözönlő menekültek segítésében is szerepet játszott: a város nagy összeget használt fel, amely eredményeként 1926-ban elkészültek a Hajnal, a Dobozi utcai és a Szoboszlói úti - háromemeletes -, alacsony bérű házak (441 lakással). A ma is lakott épületek terveit Borsos irányításával Zeleznik Gyula készítette. Kettejük együttműködésének gyümölcse a Csapó és a Burgundia utcák sarkán magasodó ipariskola is, a mai „vegyipari” (1925). Sajnos a II. világháborúban elpusztult a sarki bejárat fölötti kupolája, s a földszinti üzletek domborműves bronzkapui sem láthatók már. Az épület azonban így is méltóságteljes és szépséges, jóllehet, az utólag mellételepített bővítménye nem a legszerencsésebb kialakítású.
A Klebelsberg Kunó kultuszminiszter által irányított óvoda- és iskolaépítési programban Debrecen is aktívan részt vett. Kotsis Iván típusterveit Borsos József ízlése szerint alakították át; ezek legtöbbje ma is áll és működik, például a Bajcsy és a Rakovszky utcákban. Az utóbbi ingatlan parkjában állt Rigasz Hondromatidisz 1977-es mellszobra, mely Borsos Józsefet örökíti meg. Mindezek mellett egyébként a mester tervezte az irodalmi múzeum mai épületét (egykori, saját lakóházát, 1912-ben) a Vénkertbe, valamint két luxus családi házat is: a Simonyi úti Sz. Kun-villát (Skalnitzky Antal míves öntvényét 1925-ben telepítették; 1912) és a Sestakert utcai, bámulatos Ary-villát (1928-30).
Nevéhez fűződik a Csapó utcai székelykapu eredetije (1910), az egyetem előtti park, a szabadságtelepi óvoda (téglái és a címere ma már színesek), valamint a Kápolnási utcai zsinagóga (1909) megtervezése is. Az 1952. június 23-án elhunyt mérnök egy díszparcellát is létrehozott a Köztemető ravatalozója mellett. Ennek a sornak az élén nyugszik ő is – nem érdemtelenül. Szerény emlékkövén pedig csak ennyi olvasható a neve mellett: „A krematórium megalkotója”… Nevét ma tér és kollégium viseli a városban.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)