A debreceni örményeket is feldúlta az azeri baltás gyilkos kiadása

---

Debrecen – Az örmény-azeri helyzet, Safarov, a baltás gyilkos kiadatásának nemzetközi következményei, valamint Magyarország szerepe és megítélése ebben az ügyben – ez volt a Debrecen Televízi péntek esti Köz-Ügy című műsorának témája. Iván Aurél, a DTV riportere és műsorvezetője Pénzes Ferenccel, a Debreceni Örmény Kisebbségi Önkormányzat elnökhelyettesével beszélgetett

---

Mint ismert, a Magyarországon tanuló azeri Ramil Safarov hadnagy 2004-ben baltával mészárolta le örmény tiszttársát, s ezért az illetékes magyar hatóságok jogerősen életfogytiglanra ítélték, de nemrégiben átadták Azerbajdzsánnak. Safarov rögtön hazatérése után elnöki kegyelemmel szabadlábra került. Örményország válaszul minden kapcsolatot megszakított Magyarországgal.

Mivel a nyári szabadságolások miatt a testület nem alakított ki saját, külön álláspontot, ezért elfogadjuk az országos nemzetiségi önkormányzat véleményét – nyilatkozta Pénzes Ferenc, a debreceni örmény kisebbségi önkormányzat elnökhelyettese. Mint hozzátette: magánemberként nagyon meggondolatlan lépésnek tartja, amit Magyarország tett. Ennek ugyanis az a következménye, hogy Örményország gyakorlatilag minden szinten megszakította a kapcsolatot Magyarországgal, és a legkülönbözőbb fórumokon tiltakozik a kiadatás miatt.

Hogy könnyebb legyen megérteni, az elnökhelyettes az Örményország és Azerbajdzsán között 24 éve kialakult, illetve a mostani helyzetet a Trianon utáni Magyarországgal hozta párhuzamba. „Képzeljék el, ha akkor egy harmadik országban valaki az utódállamokból meggyilkol egy magyart. Azt a gyilkost kiadják, és amikor hazatér, akkor a hazájában hősként ünneplik...”

Valami nagyon hasonló helyzet van Örményországban most – vázolta Pénzes Ferenc. Mint elmondta, a sztálini idők öröksége, hogy Karabah Azerbajdzsánhoz került annak idején. A viszony mindig elég feszült volt, és 1988-ben nagyon komoly etnikai konfliktus tört ki egy Baku melletti városban. Rettenetes vérengzés zajlott le akkor, örményeket dobáltak le tízemeletes házak tetejéről csak azért, mert örmények voltak. Félelmében akkor majdnem 400 ezer örmény hagyta el Azerbajdzsán területét. Akkor még létezett a Szovjetunió, Moszkva beavatkozott: jött a Vörös Hadsereg harckocsikkal, és nagyjából tudták kezelni a helyzetet. 1991-ben viszont, mikor már mindkét állam, Azerbajdzsán és Örményország is elnyerte a függetlenségét, már nem volt ott a központi hatalom, jóval nehezebb volt mit kezdeni ezzel.

20 éve, szeptember 2-án kiáltották ki a vitatott terület függetlenségét, de ezt csak Örményország ismerte el, mások nem, így aztán ezen a területen sajnálatos módon megmaradtak a konfliktusok – utalt további előzményekre az elnökhelyettes. Ahogy korábban az örmények, most az azeriek menekültek. 1994-ben köttetett ugyan egy tűzszünet, de béke nincs azóta sem, a tűzszünetet a felek megszegik. A határ menti lövöldözések viszonylag rendszeresek ezen a területen. „Két ilyen állam konfliktusába tenyerelt bele a magyar állam azáltal, hogy ezt a Safarov nevű hadnagyot – aki most már őrnagy – kiadta, pontosabban átadta, hogy a büntetését a hazájában töltse le” – mondta Pénzes Ferenc.

Az a levél, amire a magyar állami szervek hivatkoznak, és ami felsorolja a strasszburgi egyezményben foglaltakat, milyen lehetőségek vannak, tartalmazza, hogy Azerbajdzsánban az életfogytiglani büntetés 25 évig tart. Ezen túl viszont semmi tényleges garanciát nem tartalmaz – jegyezte meg az elnökhelyettes, hozzátéve, hogy nem sorolja fel az egyezmény 12. cikkelyét sem, mely lehetőséget ad arra, hogy az ilyen átadott bűnözőket államfői kegyelemben részesítsék. „Ha nem feltételezzük, hogy a magyar kormány hivatalaiban hozzá nem értő emberek ülnek, akkor bizony erről nekik tudniuk kellett. Ahogy Németh Zsolt is beszélt róla, a magyar külügynek tudomása volt arról, hogy az azeri elnöknek lehetősége van a kegyelem gyakorlására. Ha a magyar kormány ennek ellenére két ilyen konfliktusban álló ország egyikének kiadott egy bűnözőt, akkor ez meglehetősen felelőtlen lépés volt. Ha finoman akarok fogalmazni, e lépés következményei között ott van az is, hogy fegyveres harc, háború induljon meg. Annál is inkább, mert mint a hírekből tudható, Örményország a teljes hadsereget teljes készültségbe állította.”

Az újságírói kérdésre, van-e valós esélye van a háborúnak, Pénzes Ferenc úgy vélekedett: „ha lőporos hordó mellett ülünk és rágyújtunk egy cigarettára, nagy az esély rá, hogy felrobbanjunk.” Ugyanakkor elmondta, sok mindent figyelembe kell venni: Oroszországot, az Egyesült Államokat, és azt is, hogy Örményországon kőolajvezetékek mennek keresztül. „Egy háború a kőolaj világpiaci árát hihetetlenül feltornázná.” Viszont „itt zsigeri gyűlölet van, ezért nyúltak az örmények is ilyen eszközökhöz, mint például a zászlóégetés.”

Arra a felvetésre, hogy Martonyi János csütörtökön találkozott az örmény kisebbségi önkormányzat vezetőjével, és kérte, rendezzék ezt a helyzetet, Pénzes Ferenc az örmény köztársaság elnökét idézte, aki úgy fogalmazott, hogy az örmények ezt sohasem fogják elfelejteni. „A 20. század során sok trauma érte ezt a népet – sokat kellene tennie a magyar kormánynak és parlamentnek annak érdekében, hogy ezt a kiadatást feledtetni tudják. Kései ez a megkeresés, amikor 12 nappal Safarov kiadatását megelőzően az örmények viszont keresték a kapcsolatot Magyarországgal, hogy tájékoztatást adjanak a helyzetről – akkor nem hallgatták meg őket. Ennek ellenére mindenki, aki benne van az örmény kisebbségi önkormányzatban, azon fog dolgozni, hogy sikerüljön elsimítani az ellentéteket.”

A teljes beszélgetést itt megnézhetik.

 

Dehir - Esti Közelkép 2012-09-07