73 évesen is világcsúcsra tör
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.08.23. 09:40 | Frissítve: 2011.10.13. 12:11
Debrecen - Kurunczi Zoltán, a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola tiszteletbeli atlétája sikert sikerre halmoz.
Él Debrecenben egy 73 éves sportember, akit még véletlenül sem illethetnénk az „öreg” kifejezéssel: Kurunczi Zoltán, a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola tiszteletbeli atlétája minden áldott nap komolyan sportol, és sorra aratja le a babérokat a senior kategóriákban az atlétikai világ- és Európa-bajnokságokon. Szinte folyamatosan a dobogón végez rúdugrásban, magas-, távol- vagy éppen hármasugrásban, noha rengeteg akadállyal kellett megküzdenie az életében. De mindegyiket legyőzte… Kurunczi Zoltán így mesél a kezdetekről:
„A GÖCS ifiben futballoztam 1955-ben, sőt, nem sokkal később már OB-3. voltam hármasugrásban, tehát szép jövő előtt álltam sportolóként. Aztán jött 1956, engem fegyverrejtegetés vádjával elítéltek, 15 évet kaptam, amiből hármat le is kellett töltenem: 18-tól 21 éves koromig rács mögött voltam” – mondja a nehéz időkről Zoli bácsi, aki azonban nem tört meg.
„Szabadulásom után egy évvel már első osztályú atléta voltam, megyei csúcsot ugrottam, ám továbbra sem volt könnyű a helyzetem. Külföldre nem engedtek, hiába mehettem volna például Belgiumba versenyre, nem kaptam engedélyt. Hasonló volt a helyzet a tanulással: négyszer felvételiztem a Miskolci Egyetemre, mire közölték, hogy ne is próbálkozzak, mert a forradalmi tevékenységem miatt úgysem fognak felvenni. A sport azonban mindenen átsegített: hármasugrásban, tízpróbában megyei csúcstartó voltam, többször is megnyertem az országos vidékbajnokságot is. Teltek, múltak az évek, aztán egyszer csak divatba jött a senior atlétika. Bele is vágtam…” - foglalta össze a történteket ugróhoz méltó precizitással Kurunczi Zoltán, akit arról is kérdezték, mi a sikerek titka, miként lehet képes egy ember 70 éven felül is ilyen remek teljesítményre.
„Nem kell, mondjam, milyen fontos a sportos életmód, és ugyanilyen lényeges a biztos családi háttér is. Engem például nagyon sok mindenben, például a versenyzés anyagi vetületeiben is segít a családom. Egyébként az egésszel úgy voltam annak idején, hogy tekintettel a sok nehézségre addig nem hagyom abba az atlétikát, amíg világversenyen dobogóra nem állhatok. Nos ez azóta sokszor sikerült, pedig olyanok ellen versenyzek például rúdugrásban, akik annak idején olimpikonok lehettek. Minden áldott nap edzek, valamikor naponta kettőt is, no, meg odafigyelek a helyes étrendre, és arra is, hogy tartsam a súlyomat.”
A kiváló debreceni senior atléta egyébiránt soha nem unatkozik, a tréningek mellett szeret keresztrejtvényt fejteni, ismeretterjesztő filmeket nézni, utazni, és a kertjében foglalatoskodni is: teljes életet él 70 felett is. Érik az a világcsúcs, bárki megláthatja…
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)