Pikáns humor bűvölte el a debreceni közönséget
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2020.02.19. 09:42 | Frissítve: 2020.02.19. 09:53
Debrecen – Bő órára fejest ugorhattunk a városi folklór színes, kimeríthetetlenül izgalmas világába.
Mennyire vonzza egy olyan előadás a debreceni közönséget, melynek helyszíne egy könyvtár, s a témája erősen irodalmi – még akkor is ha az erotika világát közelíti a humor felől? Ez a kérdés ott mocorgott bennem kedden délután, amikor elsétáltam a Benedek Elek nevét viselő, Piac utcai intézménybe.
A választ hamarosan megkaptam, mivel telt ház fogadott. Közel negyven érdeklődő foglalt helyet a könyvtár terében, körben, Erdei Sándor új előadására várakozva.
A költő-újságíró nevét jól ismerhetjük a megyei napilapból, melynek egykor munkatársa volt. Nagy műveltségű, hatalmas szókinccsel rendelkező és erős irodalmi vénával megáldott, sokoldalú szakember Erdei Sándor, akinek egyik végzettsége néprajzkutató-muzeológus. Ennek megfelelően ezúttal a városi folklór világába csábította a közönséget – a színvonalas szórakoztatás jegyében. Ahogy az elején leszögezte: természetesen trágárság nélkül. (Amihez tartotta is magát.)
S bár sajátos stílusú, sajátos hangulatú estje végén némileg szabadkozva jegyezte meg, kezdetben volt benne némi aggodalom, nem fogja-e a közönséget zavarni, hogy az elhangzó szövegeket nem fejből, hanem papírról idézte – de többen is megnyugtatták, hogy a legkevésbé sem számított ez.
Erdei Sándor izgalmas és pikáns kultúrtörténeti utazása során abba a világba vitte a közönséget, melynek hőse a mindenkori nő és a mindenkori férfi. Idézett Karinthyt („mitől légyik a dög…”) és Mikszáth Kálmánt, Krúdyt, Woody Allent, korabeli lapokban megjelent vicceket, adomákat, irodalmi szövegeket, sajtóhíreket, de felelevenített személyes, gyerek- és fiatalkori történeteket is, miközben bevezetett a Debrecentől nem túl messzi település, Konyár sajátos szóhasználatának titkaiba is – mondhatni, tökéletesen körbejárva a témát.
Az előadásnak sajátos ritmust adott, hogy időről időre dalok is felcsendültek. Vendégként érkezett ugyanis a nem túl régiben alakult, Kezét Csókolom zenekar.
Ahogy hallhattunk-olvashattunk róluk: intellektuális tánczenét játszanak, ami igen tágan értelmezhető stíluskavalkádot jelent. Belefér a huszadik század hajnaláról a sanzonok, kuplék világa, de akár Péterfy Bori slágere is. Az egyébként négy fős csapatból ezúttal ketten léptek színre, nem akarták dobbal, s túlzott hangerővel „sokkolni” a közönséget, tudtuk meg a program után a frontembertől, a gyönyörű hangú énekesnőtől. A költői nevű Macsinka Martina néhány rövid, szintén a nő és a férfi viszonyára fókuszáló jelent szereplőjeként is színesítette az estet. (A húrokat pedig Nagy László gitáros pengette lankadatlan energiával.)
Ahogy írtuk, sokakat vonzott a téma, s az előadó személyes is. A közönség soraiban több ismerős feltűnt: Bakó Endre nyugalmazott újságíró és irodalomtörténész, vagy Pinczés István színházi rendező is, akik a program végén lelkesen „nyugtatták” meg a régi ismerőst, "Erdei Sanyit": remek program volt, szórakoztató, igényes – és a téma jó ismerői számára is szolgált újdonságokkal.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)