A nyomozás a lételeme a debreceni muzeológusnak
Szerző: Szilágyi Szilvia | szilagyi.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2020.02.29. 10:00 | Frissítve: 2020.02.29. 15:06
Debrecen - Lakner Lajossal, az intézményről, pályaindulásról, emblematikus cívisekről, hivatásról és még több hivatásról beszélgettünk. Interjú.
Lakner Lajos a Vas megyei Ikervár községben nőtt fel, de tanulmányai és munkája a cívisvárosban marasztalták. Sokrétű, hasznos tudományos tevékenységét a magyar kultúra napján egy alkotói ösztöndíjjal honorálta a város.
Dehir.hu: Mióta dolgozik a Déri Múzeumban?
Lakner Lajos: 1989 óta, az egyetem elvégzése után kerültem a Debreceni Irodalmi Múzeumba. Ekkor még ez az intézmény nem a Péterfián, hanem a Borsos József téren volt, a Vénkertben, az építész villájában. Az első nagyobb munkám itt egy napló kiadása volt. Élt Debrecenben egy Oláh Gábor nevű költő, író, akit ma már sajnos sokan elfelejtettek, mert „nem volt elég bátor élni” – ahogy ő fogalmazott. Nagy munka volt a naplójának a kiadása, hiszen jegyzeteket kellett készíteni hozzá, a naplójában említett sokféle témához és személyekhez kutatásokat kellett végeznem, csak így lehetett befogadhatóvá és értelmezhetővé tenni feljegyzéseit és feloldani utalásait. Sorsa abból a szempontból különösen tanulságos, hogyan lehet a kisvárosi szellemiséget, mentalitást és a nagyra törő vágyakat összehangolni. Nagy munka volt a naplójának a kiadása, hiszen jegyzeteket kellett készíteni hozzá, a naplójában említett sokféle témához és személyekhez kutatásokat kellett végeznem, csak így lehetett befogadhatóvá és értelmezhetővé tenni feljegyzéseit és feloldani utalásait. Sorsa abból a szempontból különösen tanulságos, hogyan lehet a kisvárosi szellemiséget, mentalitást és a nagyra törő vágyakat összehangolni.
Sokan nem tudják, de a Debreceni Múzeum Irodalmi tárában összegyűjtött anyag a második legjelentősebb irodalmi gyűjteménye az országnak a Petőfi Irodalmi Múzeum után. Sok Debrecenhez és a térséghez kötődő szépíró hagyatékát őrizzük itt. Többek között az ezredforduló egyik legjelentősebb írójáét, Tar Sándorét.
Dehir.hu: Akinek nemrég megjelentették a Tájékoztató című művét.
Lakner Lajos: Így van, de nemcsak a szöveget jelentettem meg újra korabeli dokumentumok és kortárs értelmezések kíséretében. Markovits Ferenc rendező segítségével ugyanis egy hangjátékot is szerkesztettem Tar Sándor műve alapján, aminek év elején volt egy bemutatója a Déri Múzeumban. Úgy tűnik, sikeres a hangjáték is (a kötetek mind elkeltek), hiszen áprilisban a Petőfi Irodalmi Múzeum is be tudjuk mutatni.
Dehir.hu: Debrecen híres alakjai nagyon foglalkoztathatják, hiszen Csokonairól is írt egy kötetet Az Árkádia-pör fogságában címmel.
Lakner Lajos: Ebben a kötetben Csokonai kultuszával foglalkoztam, az izgatott, hogyan tudta feldolgozni Debrecen kulturális élete azt, hogy a város emblematikus alakjának a városhoz való viszonya nem volt teljesen felhőtlen és fordítva. Azt vizsgáltam, miként történik a "kibékülés" a halott költő és a település között.
Dehir.hu: És ha már kettőt mondunk, mondjunk hármat is: Déri Frigyes. A Déri Múzeum tudományos munkatársaként kötelességének érzi, hogy felkutassa az alapító életét?
Lakner Lajos: Sokáig azt gondoltam, hogy Déri Frigyes életét felkutatták már, hiszen ha ilyen jelentős gyűjteménnyel gazdagította a várost, akkor miért ne tették volna meg? Ennek ellenére azzal szembesültem, hogy ez nem történt meg. 1920-ban Czakó Elemér, akkori államtitkár megírta Déri Frigyes életrajzát, s a későbbi írások szinte csak tőle vették át az adatokat. Ezt látva, elhatároztam, felkutatom Déri Frigyes életét. Kicsit nehezen megy ugyan a kutatás, hiszen Dériék Bécsben éltek, így különböző ösztöndíjak segítségével évente csak egy-egy hónapot tudtam eltölteni az osztrák fővárosban, de mára már sok információval rendelkezek róla és család többi tagjáról is, akik közül többet számon tart a művészettörténet, az irodalomtörténet vagy a technikatörténet. Jelenleg épp egy olyan tanulmányon dolgozok, ami azt mutatja be, milyen jogi és politikai környezetben került Debrecenbe Déri gyűjteménye.
Dehir.hu: Milyen múzeumot álmodott meg Déri?
Lakner Lajos: Olyan gyűjteményt szeretett volna létrehozni, ami alapja lehet egy oktató múzeumnak, amivel az emberiség kultúráját a kezdetektől egészen napjainkig (az akkori napjainkig, azaz Munkácsy Ecce homo-jáig) be lehetne mutatni.
Zsidó származású volt, de mindig is magyarnak tartotta magát. A trianoni döntés után is megtartotta magyar állampolgárságát. Elhatározta, hogy gyűjteményét egy magyarországi vidéki múzeumnak adja, mégpedig azért, mert azzal szembesült, hogy a vidéki magyar városokban alig vannak kulturális intézmények, múzeumok pedig alig. Először Bajának ajándékozta gyűjteményét, hiszen ott gyerekeskedett, aztán mivel a világháború után a város sorsa bizonytalan lett, Debrecenre esett a választása, annál is inkább, mert az is fontos szempont volt, hogy ahol felépül múzeuma, ott egyetem is legyen.
Azt szerette volna ugyanis, hogy a gyűjteményét valóban hasznosítani lehessen, hogy az egyetemisták, akik Japánról, Kínáról vagy az ókori Görögországról tanulnak, el tudjanak jönni a múzeumba és a tárgyak révén közvetlen tapasztalatot szerezhessenek e távoli kultúrákról.
Dehir.hu: De ezt már nem élhette meg.
Lakner Lajos: Nem, mert sajnos 1924-ben meghalt. De egész életében azon dolgozott, hogy ez a múzeum megépüljön. Déri ugyanis nemcsak a gyűjteményt adta volna, hanem ő maga akarta megépíttetni is a múzeumot. 1,7 milliárd koronát adott, hogy az intézmény felépülhessen, ami akkoriban egy jelentős összeg volt.
Dehir.hu: A Déri Múzeum mai formája mennyire felel meg Déri Frigyes eredeti elképzeléseinek?
Lakner Lajos: Déri szerette volna a városi múzeummal egyesíteni a saját gyűjteményét, ami meg is történt, hiszen tudta azt, hogy a helyi történetről is számot kell adnia egy ilyen múzeumnak. A múzeum megnyitásakor is a földszinten volt látható a helytörténeti kiállítás, az emeleti részen pedig maga a Déri Frigyes-gyűjtemény, külön az Ecce homo-teremmel.
Mindig mosolygok, amikor újra és újra felfedezik, hogy a múzeumok feladata a tudás közvetítése, hiszen Déri Frigyes ezt már 1920-ban tudta, ezért hozza létre a gyűjteményét.
Ilyen értelemben pedig a különböző előadásaink, kiállításaink és egyre erősödő múzeumpedagógiai programjaink révén valóban az ő szellemi örökösének tekinthetjük magunkat. Mi is azt szeretnénk, hogy minél többen részesüljenek abból a kultúrkincs révén felhalmozott tudásból, amit a múzeumban őrzünk.
Dehir.hu: Jelenleg milyen állandó és időszaki kiállításokat láthatnak itt az érdeklődők?
Lakner Lajos: Természetesen van állandó kiállításunk. A helytörténeti egység a város legfontosabb korszakait idézi meg, illetve mindazokat a szellemi-mentális jellemzőket, amelyek a város sajátos arculatához hozzájárultak. A Déri Frigyes gyűjtemény japán anyagából egy szamuráj udvarházat építettünk meg. Látható fegyvergyűjteménye is, ami Magyarország egyik legjelentősebb tárgy-együttese. A Debreceni Irodalom Háza is folyamatosan megújul és a Medgyessy Ferenc Emlékkiállítás is új látványvilággal várja a látogatókat.
Nem olyan régen nyílt meg egy időszaki kiállításunk, ami a Polgári sikk nevet viseli. E tárlat az 1870-es évektől az 1940-es évekig mutatja be a divat változását, illetve azokat az emlékeket, amelyek az öltözködési kultúrával kapcsolatban megmaradtak. Úgy tűnik, nagy sikernek örvend, mert folyamatosan érkeznek a látogatók.
Dehir.hu: Milyen kiállítások vannak még tervben? Egyáltalán hogyan történik a szelekció?
Lakner Lajos: Egyrészt nyilvánvalóan mindig figyelembe vesszük, hogy mi az aktuális évforduló. Június elején nyílik meg a trianoni évfordulóhoz kapcsolódó kiállításunk, ami annál is inkább fontos, mert Debrecen a trianoni békeszerződést követően kiemelkedő szerepet kapott a magyar kultúra közvetítésében. Egyébként Déri Frigyesnek is részben ezért esett a választása a városra, azt írta, hogy Debrecen azért lenne megfelelő helyszín, mert egy erős kulturális város nagyobb hatással tudna lenni, és nagyobb erőt tudna adni a határon túl rekedt magyarságnak.
A Debreceni Irodalom Házában pedig márciusban nyílik egy nagyon különleges kiállítás: egy képzőművész (Konok Tamás) és egy biológus (Vásárhelyi Tamás) közös munkája. A biológus a festő mindegyik képéhez egy olyan játékot eszelt ki, ami valamilyen módon reflektál a festményre, illetve arra kényszeríti, aki játszik vele, hogy alaposabban megfigyelje a festményt. Ennél rafináltabb és okosabb módja alig van annak, hogy a szélesebb közönséggel megkedveltessük a kortárs művészetet, miközben a természetről is sok mindent megtudunk. Bízom benne, hogy ez az interaktív kiállítás azzal, hogy játékra ad lehetőséget, nagyon érdekes és tanulságos lesz. Egyszerre nyújt majd látványt, ad lehetőséget játékra és tudásszerzésre a természetről és a kortárs művészetről.
Dehir.hu: Mennyire képes a Déri Múzeum haladni a korral? Hogyan tudják "trendivé" tenni a múzeumlátogatást - Úgy is kérdezhetnénk: cél ez?
Lakner Lajos: Ha akarunk, ha nem, szembe kell néznünk azzal, hogy a digitális eszközt használóknak a koncentrációs ideje sokkal rövidebb, így rövid idő alatt kell olyan hatást kiváltanunk, amivel az érdeklődését felkeltjük. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenhová számítógépet kell elhelyeznünk, de annyit mindenképp, hogy a kultúrafogyasztási szokásokra oda kell figyelnünk.
Így számolnunk kell azzal, hogy a látvány nagyon fontos manapság, a kép átvette a szó szerepét, így többek között mi is erre próbálunk építeni kiállításainkon.
A Debreceni Irodalom Házában pedig digitális játékokat is fejlesztünk, melyek segítségével bízunk benne, hogy fel tudjuk kelteni az érdeklődést Debrecen irodalmi élete és történelme iránt.
Dehir.hu: Tudományos igazgatóhelyettesként pontosan milyen feladatokat lát el a múzeumban?
Lakner Lajos: Alapvetően az én feladatom az, hogy a gyűjteményekkel kapcsolatos teendőket irányítsam, ebbe beletartozik a gyűjteménygyarapítás, a kiállítások megtervezése és a tudományos kutatás. Ezeken kívül sajnos vannak hivatali teendőim is, hiszen egyre nagyobb az adminisztrációs kényszer. Éppen nemrég olvastam egy feljegyzést, amiben egy 20. századi műemlékvédelmes szakember éppen arról panaszkodott, hogy nincs ideje a műemléket védeni, mert százezer jelentést kell készíteni... Valahogy így.
Dehir.hu: Úgy tudom, a múzeum kiadói tevékenységeiben is részt vesz.
Lakner Lajos: Alapvetően én szabom meg azt, hogy a Déri Múzeum kiadványaiban milyen írások jelenjenek meg. A Déri Múzeum Évkönyvének is szerkesztője vagyok, illetve van egy sorozat, amit 2013-ban indítottam el: a Déri Múzeum és gyűjteményei. Ez utóbbival arra szerettem volna vállalkozni, hogy mindarról, ami nem látható, vagy látható, de kevés információ lelhető fel róla, egy kis füzetet jelentessünk meg, hogy mindenki számára ismert legyen, milyen műtárgyak vannak a Déri Múzeumban. Legutóbb egy 18. század végéről származó patika berendezésünkről készült egy nagyon szép kiadvány, aminek Kónya Ábel volt a grafikusa, aki remek munkát végzett.
Dehir.hu: Van olyan hobbija, ami sem a muzeológusi, sem az irodalomtörténészi tevékenységéhez nem kapcsolódik?
Lakner Lajos: Az az igazság, hogy nekem az a hobbim, ami a hivatásom is. Persze, mint mindenki más, én is szeretek kirándulni, zenét hallgatni, olvasgatni, kertészkedni, sőt még néha főzni is, de az életem nagy része azzal telik, hogy épp az adott kutatási témámmal vagy kulturális események szervezésével foglalkozok. S jól van ez így.
Nagyon izgat a múzeumi munka, gyakran olyannak tűnik az egész, mint egy nyomozás, s ahogyan egy nyomozó nem ér rá unatkozni, úgy én sem.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)