Elfújja a Széll - a Moszkva térnek bealkonyul?
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2011.04.30. 17:00 | Frissítve: 2011.04.30. 17:00
Budapest, Debrecen – Találkozzunk a Széll Kálmán téren? Hogyne, ha időben landol a gépem a Liszt Ferenc Repülőtéren... – ez a ma még kissé urambátyámosan futurisztikus dialógus hamarosan mindennapi lehet. Huszonhat budapesti közterület kap ugyanis új nevet.
A névadás nem mindig egyszerű. Ha személy nevét kapja egy-egy közterület vagy intézmény, akkor feltételezhető, hogy közismert emberről van szó. Kossuth, Petőfi, Wesselényi, Széchenyi ismertségéhez és elismertségéhez kétség nem férhet. De már azon komolyan eltöprenghetnek a debreceniek, miért neveztek el az Újpest 44 éves edzőjéről, Mészöly Gézáról utcát a cívisvárosban. Még ha Sándor Tamást vagy Dombi Tibort érte volna ez a megtiszteltetés, dohoghatnak a piros-fehér szívű drukkerek. De hogy oszlassuk a félreértést: ez a Mészöly Géza nem az a Mészöly Géza. Hanem nagy valószínűséggel az a jeles tájképfestő, aki 1844-ben született és 1870-ben megörökítette Debrecent is.
Élő embert ugyan nem feltétlenül szokás névadónak használni, de azért itthon is van ilyenre példa: mindnyájunk aranylábú Puskás Öcsije még javában képes volt dekázgatni, amikor a nemzet futballarénáját már Puskás Ferenc Stadionként emlegettük. Mint ahogyan Debrecenben egy könyvesbolt 2007-ben felvette az akkor még javában alkotó Szabó Magda nevét. Hogy a korabeli híradásokat idézzük: az írónő az országban először szülővárosának engedélyezte, hogy szellemi műhelyt elnevezzenek róla. Ezzel persze korántsem volt úttörő, hiszen Debrecenben már Kodály Zoltán is életében adta nevét a Vár utcai zenedének – még 1957-ben.
Budapesten a korábbi 25-ről 5 évre csökkentette a közgyűlés az időbeli korlátozást a közterületek személyekről történő elnevezése esetén. Így elhárult az akadály az elől, hogy akár az Aranycsapat elhunyt tagjairól, vagy írókról, színészekről is elnevezzenek közterületeket. A tervek szerint a Moszkva tér Széll Kálmán tér lesz, a Lágymányosi hidat Rákóczi hídnak nevezik át, de utca és tér emlékeztethet nevében Illyés Gyulára, Wass Albertre, Görgey Artúrra, Sinkovits Imrére vagy akár Mansfeld Péterre is.
Esetükben aligha fordul majd elő az, ami például megtörtént Ságvári Endrével. Míg a rendszerváltás előtt a kor hősének számított ez a detektívekkel folytatott lőpárbajban elhunyt kommunista ifjú, a rendszerváltás utáni időszakban Ságvárinál a hangsúly arra helyeződött, hogy egyetlen államhatalom sem tolerálja azt, ha rendőrségének munkatársaira valaki lövöldözni kezd. Akkor meg, ha a rendszer megdöntése a cél, kiváltképpen nem számít ez bocsánatos bűnnek. Ságvári helyett a Piac utcával határos belvárosi utca neve inkább egy régi jó debreceni polgármester, Vásáry István emlékét őrzi ma.
Az, hogy mit fogad el a köznyelv és mit nem, persze, nem mindig a döntéshozókon múlik. Ha szűkebb környezetünket nézzük: hiába keresztelték át például Vörös Hadsereg útjára, nagyon sok debreceni csak Piac utcaként emlegette a Nagytemplomot és a Nagyállomást összekötő főutcát a Kádár-korban is. Ugyanígy sikertelenül próbálták a bolgár kommunista, Dimitrov nevét is megörökíteni az akkori debreceni városatyák: az bizony Miklós utca volt a népnyelv szerint mindig is, ahogy a Béke útja sem igazán honosodott meg, mert a közepén magasodó székesegyházról Szent Anna utcának hívta a többség.
Nem tudjuk, mikor fogják a budapestiek elfogadni, hogy a központi helyen található Moszka tér nem Moszka, hanem Széll Kálmán lesz. Hasonlónak érezzük a helyzetet a Lágymányosi híddal kapcsolatban is. Ugyanakkor az is igaz, hogy annak idején a Felszabadulás mint név, simán átment: legfeljebb lazán „Felszab” térnek hívta a pesti nép. A Liszt Ferenc reptér ügye viszont talán keményebb dió, mert azt bizony szerte a világban másképpen szokták meg: s bár kétség nem férhet zeneszerzőnk nagyságához, sok gép landolhat majd még itt, míg elfogadja ország és világ, hogy ez bizony nem (Liszt) Ferihegy.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)