Erőss Zsolt újabb csúcsok meghódítására tör
Szerző: Class FM/Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.05.24. 10:29 | Frissítve: 2011.05.24. 10:29
Lhoce – A serpák is elismerően csodálták a műlábas magyar hegymászó sikeres csúcs-támadását.
Erőss Zsoltot, a Mount Everest első magyar meghódítóját, tavaly januárban a Magas-Tátrában lavinabaleset érte, és térdtől lefelé amputálni kellett jobb lábát. A sportoló nem adta fel korábbi életét, s műlábbal is a hegymászás jelenti mindennapjait. Ezúttal Gál László társaságában a 8516 méter magas Lhoce csúcsára kapaszkodott fel, ezzel 11-re növekedett a magyarok által megmászott nyolcezres hegyek száma.
A Magyarok a világ nyolcezresein elnevezésű expedíciós sorozat, melyet 2002-ben Kollár Lajos, Erőss Zsolt és Mécs László indított el, lassan a végéhez közeledik, hiszen a világ 14 nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsa közül már csak hármon maradt el honfitársaink látogatása.
– Nem maradunk cél nélkül azután sem – mondta el a Class FM rádiónak adott kedd reggeli telefoninterjújában Erőss Zsolt. – A hegymászás arról szól, hogy csodálatos természeti környezetben tartózkodunk. Ebből a szempontból, hogy nyolcezres csúcsot, vagy hétezreset célzunk-e meg, hogy meredekebb vagy könnyebb terepen, hogy jeges vagy sziklás talajon megyünk-e, ez teljesen mindegy. Van még a világon számos csodás hely, ahova el szeretnék jutni.
A hegymászó elmondta, hogy a mostani csúcstámadás utolsó hatszáz méterét az oxigénszegény levegő s a meredek szakasz miatt közel tíz óra alatt lehetett megtenni, s fél órája jutott arra, hogy a legmagasabb pontra felérve elmerengjen múlton, jelenen és jövőn.
– Sietni kellett, ilyenkor mindig azt is figyelembe kell venni, hogy biztonsággal visszaérjünk a táborunkba. Mire leértem, már jócskán sötétedett. A lassabban haladó spanyol hegymászók viszont igen nagy veszélybe kerültek, többükre reggel bukkantak rá, majdnem teljesen kihűlve, s volt olyan társuk is, akiket hosszas keresés után találtak meg a mentőcsapatok.
A magyar hegymászó elmondta azt is, hogy a hivatalos helyi kísérők igen nagy tisztelettel adóztak annak, hogy valaki műlábbal is teljes életet akar és tud élni.
– A serpák elismerő szavai nagyon sokat jelentettek számomra. Meggyőztek arról, hogy jól döntöttem, amikor a balesetet követően úgy határoztam, történjék bármi is, megyek tovább a régi úton.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)