„Egy magreaktor soha nem válhat atombombává”
Szerző: Szénási Miklós | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.03.19. 09:06 | Frissítve: 2011.03.19. 09:06
Japán, Magyarország - Tízezerszer kevesebb káros radioaktív szennyezést bocsát ki egy atomerőmű, mint egy szénnel üzemelő – nyilatkozott a Dehir.hu-nak Raics Péter. A debreceni fizikust a japán atomerőműnél bekövetkezett katasztrófa kapcsán kérdeztük arról, van-e félnivalónk Magyaroszágon. Interjú.
A Japánban történt természeti katasztrófa az elmúlt hetek legdrámaibb eseménye volt. A szigetország tragédiáját tovább fokozta a fukusimai atomerőműben bekövetkezett robbanássorozat. Ez a világ figyelmét újra az atomenergia, illetve az atomerőművek biztonságára irányította. Ahogy azt a Dehir.hu is megírta, Angela Merkel német kancellár bejelentette, hogy három hónapra felfüggesztik azt a tavalyi koalíciós megállapodást, amelynek alapján folyamatban voltak az atomerőművek működési idejét meghosszabbító eljárások. Arról is nyilatkozott a sajtónak, hogy kötelezettséget vállalnak minden atomerőmű biztonsági felülvizsgálatára, de szigorú teszt előtt áll a Paksi Atomerőmű is.
- Van-e félnivalónk Magyarországon? - kerestük fel kérdéseinkkel a szakembert, Raics Pétert, a Debreceni Egyetem Kísérleti Fizika Tanszékének nyugalmazott docensét.
Raics Péter: Az atomenergiával kapcsolatban nagy lobbiérdekek működnek a világban. Az atomenergiánál a sugárzások hatása nem könnyen értelmezhető és érthető. Eleve az a helyzet, hogy a középiskolában alig tanulnak erről, tehát az emberek többségének nincs is elég ismerete erről a témáról. Sokan nem is gondolják, hogy azonos teljesítmény esetén egy jól működő atomerőmű tízezerszer kevesebb radioaktív szennyezést bocsát ki, mint egy szénnel üzemelő. A szénben ugyanis felhalmozódik az urán és a tórium. Ott van a salakban, kimegy a levegőbe, bevisszük a saját házunkba is építőanyag formájában, anélkül, hogy tudatában lennénk ennek a veszélyességével.
Raics Péter középiskolásoknak tart előadást az atomenergiáról
Raics Péter: Az a szennyezés, amely nem egy váratlan baleset következtében kerül a világba, valójában nagyon kis térfogatban van jelen, és alapvetően könnyen kezelhető. Az sem mindegy, hogy az az energia, mely egyetlen gramm, az atomreaktorok fűtőanyagát képező 235-ös urán hasadásával felszabadítható, az 3 ezer kilogramm közepes minőségű szén energiájának felel meg. Gondoljuk meg, milyen terheléssel jár ez az utóbbi a környezetre nézve, ha például fuvarozásról, szállításról is beszélünk. Hasonlóképpen a szennyezésben, a visszamaradt salakanyag mennyiségében is megvan ez a különbség. Nem kérdés, hogy az atomhulladékok veszélyesek, és nem csak a radioaktivitás miatt, hanem azért is, mert a bennük lévő nehéz elemek toxikusak, de megvan a technika az atomhulladék kezelésére. Már alkalmazzák is azokat a módszereket, amelyekkel ezt a szemetet rendesen, környezetbarát módon lehet eltakarítani, „eldugni” úgy, hogy még a felszín alatti vizeket se szennyezze.
Dehir.hu: Mi a helyzet a szénerőművek hulladékával?
Raics Péter: A szén maradványai esetében például fontos, hogy a salakhegyeket növényzettel kell befedni. Ennek az elmulasztása súlyos következményekkel járhat: a külső hatások miatti porlódás következtében a radioaktivitást is tartalmazó szemcséket a szél messzire elsodorhatja. Belélegzésükkel bekerülhetnek a szervezetbe és hozzájárulhatnak a leukémia kialakulásához. Egyik településünk a ’90-es években éppen ilyen vizsgálat elvégzésére kérte fel egyetemünket. A legtisztább energia az, amit megspórolunk...
A fukusimai erőmű a robbanássorozat után
Dehir.hu: Alig egy esztendeje, hogy Debrecenben az MTA Atommagkutató Intézetében tanácskozást folytattak az atomerőmű bővítésének lehetőségeiről. Ez a jövő?
Raics Péter: Egyértelmű a válasz: igen. A magyar villamosipar (és így az egész ország) nagy gondban lenne az ágazat energiatermeléséhez mintegy 40 százalékkal hozzájáruló Paksi Atomerőmű nélkül, melynek egy-egy blokkja már 500 megawatt teljesítményű. Ennek a kiváltásához körülbelül 2-300 szélerőműblokk kellene. Ezek viszont némileg rendszertelenül tudnak csak üzemelni, működésük teljes mértékben a szél járásától függ. Azt már a németek is észrevették, hogy éppen ezért ezt az energiát nagyon nehéz beintegrálni a hálózatba. A rendszert jellemző nagy teljesítményváltozások miatt inkább lokális besegítésre lehet a szélerőműveket alkalmazni. A Paksi Atomerőmű évi sok-sok milliárdot fizet be az atomalapba, hogyha majd egyszer le kell bontani, valóban zöld mező legyen a helyén. A szenes erőművek ilyen hozzájárulást nem fizetnek. Néhányan közülük csak csökkentett kapacitással üzemelhetnek a nagymértékű szennyezés miatt.
Dehir.hu: S hogy állnak a kérdéshez más országok?
Raics Péter: Elgondolkodtató, hogy Franciaország energiatermelésének 80 százalékát adja az atomenergia. Tíz éve ez a szám csak 70 százalék körüli volt. Akkor a brüsszeli technokraták hallani sem akartak az atomenergiáról. A franciák azonban nem törődtek velük, és most ott tartunk, hogy két éve már Brüsszel is elfogadta: atomenergia nélkül nem lehet a károsanyag-kibocsátást visszafogni. Bár a mostani hisztéria némileg vissza fogja vetni az atomenergia-programokat, nem mehetünk el amellett, hogy Kína hány atomerőművet épít. Vagy ott vannak a közel-keleti olajállamok: nem véletlen, hogy ők is elkezdték az atomprogramjukat. Megtapasztaltuk már azt is, milyen, ha a gáz- vagy az olajcsapot elzárják: akkor gond lesz. Itt jegyzem meg, hogy 1985 óta járunk a kollégáimmal Paksra, ahol minden blokkot minden évben ellenőrzünk. Külföldi tapasztalataim alapján bátran állíthatom: reaktoraink biztonságosak, az üzemeltetők nemzetközileg elismert szakemberek, többen közülük a legjobb tanítványaink közé tartoznak. Végül a biztonsággal kapcsolatban: nagyon fontos mindenkinek tudni, hogy az atommagreaktor soha nem válhat atombombává. Az előforduló robbanásoknak két formája lehet: mechanikai és kémiai. Az előbbi a nagy nyomású rendszerben anyaghibákkal kapcsolatos, az utóbbi pedig a felhevült fűtőelemkazetták fémfalán bekövetkező vízbontásból származó hidrogén és oxigén gáz („durranógáz”) begyulladása.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)