A halál napja: alapjaiban megrázta a világot, amikor felrobbant a bomba
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2013.08.06. 08:15 | Frissítve: 2013.08.06. 20:40
Hirosima – Reggel 8 óra 15-kor minden megváltozott. Az amerikaiak ledobtak egy bombát. Hirosimában elszabadult a pokol. Jegyzet.
A puszta tények mindennél többet elmondanak arról, ami 1945. augusztus 6-án 8 óra 15 perckor történt. Ekkor jelent meg ugyanis a japán város felett egy amerikai B-29-es gép, mely az Enola Gay nevet viselte, és Paul W. Tibbets ezredes parancsnokságával atombombát dobott Hirosimára.
A Little Boy atombomba hossza 3 méter volt, súlya: 4 tonna, összesen 64 kg uránt tartalmazott.
A robbanás 580 méter magasan következett be a város felett. Az atomtámadásban 140 ezer személy halt meg, más források szerint 240 ezer áldozat pusztult el.
A Békevilágtanács elnöksége 1978. július 13-i moszkvai ülésszakának javaslatára augusztus 6-át a Nukleáris Fegyverek Betiltásáért Folyó Harc Világnapjává nyilvánították.
Néhány évvel később az OMD (Orchestral Manoeuvres in Dark) Enola Gay című dala felkúszott a slágerlistákra. Az újhullámos duó ezzel szinte berobbant a popzene világába. 1980-ban heteken át időzött a brit slágerlisták élén a dal, mely a repülőgépről szólt, ami a nevét a pilóta édesanyjáról kapta. Nem a dal volt perverz, hanem az ötlet az édesanyáról elnevezni a halálosztó repülőt.
S hogy milyen hatása volt ennek az Enolának és az ő bombájának? Az amerikai Philip Morrison a következőt írta feljegyzéseiben tapasztalatairól (s a magyar olvasók erről az Élet és Tudomány XLIX. évf. 3. számában olvashattak): „Amikor Japánba utaztam, tanúja voltam a borzalmas támadás következményeinek. Egy tábornok felkérte a Los Alamosban dolgozókat, hogy mindenki legyen ott, aki az atombomba elkészítésében részt vett. Én önként jelentkeztem. Tudtuk, hogy milyen kép fogad bennünket. Hirosima szinte eltűnt a föld színéről. A központ néhány négyzetkilométeres területe csupa törmelék és rom volt. Hirosima teljesen elégett. Csupa hamu és rozsdavörös törmelék hevert mindenütt, mert a japán házak zöld és szürkészöld cseréptetejét a tűz oxidálta. Meglátogattuk a városszéli kórházakat. Mind romokban hevert. Megnéztük az ottani pályaudvart is, ahol még a támadást követő harmincegyedik napon is betegek százai feküdtek. Többségük a sugárfertőzés miatt haldoklott, néhányan azonban felgyógyultak. Embereket láttunk a város utcáin kószálni, akik otthonaikat keresték, és holmijaik után kutattak. A lakosság nagy részét kilakoltatták. Ők a városon kívül éltek. Mindenki, aki a programon dolgozott, tudta, hogy az atombomba bevetése a háború egy új korszakát jelentette, és a fegyverek előállítása meg fogja változtatni a világot. Világossá vált előttünk, hogy egyetlen nukleáris háborúban az egész föld elpusztulna… Bárki, aki átélte ezt, tudja, hogy nem lehetünk egy atomháború túlélői."
Az elmúlt 68 évben a világ iszonyatosan sokat változott. Ez a bomba azonban ma is a halált hozná el. Egy Debrecen méretű településből nem sok maradna. A házak úgy omlanának össze a nagy lakótelepeken, mint a kártyavár. Romok maradnának mindenütt az Újkertben, a Vénkertben, a Tócósban, kihunynának a Fényes udvar fényei, és a kísérteties – a támadás után már hajdani – kertvárosokban csak a veszett szél járna.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)