Züllött alakok a buszváróban, az utasok meg a bódén kívül
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.05.13. 09:42 | Frissítve: 2014.05.13. 16:20
Debrecen – Mi a helyes magatartás akkor, ha nem tudjuk használni például a buszvárót vagy a bankautomatát azért, mert ágrólszakadt alakok foglalják el a helyiséget? Jegyzet.
A fedett buszváróbódé elsősorban azt szolgálja, hogy a tömegközlekedési eszközökkel utazni szándékozóknak ne kelljen állniuk (hanem leülhessenek a padján), valamint, hogy a teteje és az oldala nyújtson védelmet nekik az esőtől, a széltől vagy az erős napsütéstől. Igaz, a hátsó falára szerelt kis pad viszonylag hamar meg tud telni, mivel egyszerre maximum körülbelül hatan tudnak helyet foglalni rajta, ám állóhely akkor is marad benne csaknem ugyanannyi személynek.
Feltéve, hogy az építményt rendeltetésszerűen használják. Gyakran megfigyelhető ugyanis az ellenkezője is, ráadásul fényes nappal is, szerte a városban – így például az Attila téren, a Széchenyi és az Ótemető utcán vagy történetesen a Bocskai téri megállóban, ahol a felvétel is készült. Márpedig a fotó tanúsága szerint az ülőhelyen két egyén fekszik, négy másik ember viszont kívül, tisztes távolságban tartózkodik.
Zárójelben jegyezzük meg: nemrég még, sokáig esténként a Kossuth utca egyik bankfiókjába se ment be szívesen az ember pénzt kivenni, mivel ott meg az automata előtt feküdtek nem igazán bizalomgerjesztő alakok. De említhetjük a megannyi rossz példa között azt a torzonborz férfit is, aki meglehetősen sokszor szokott felbukkanni a belvárosban, amint a járdán fekve, a gyalogosokat akadályozva kéreget vagy éppen „pihen”.
Szóval, mit csinálnak vajon azok az emberek, akik a képen a bádogházikó mellett ácsorognak? Örülnek az aznapi borult égből előcsillanó napsütésnek? Vagy azt tárgyalják, hogy nem nyertek a lottózóban? Netalán éppen arról konzultálnak, hogy a lakóházból óvatosan kell kilépni, mert aki nem figyel, az nekimehet a pléhbódénak? Sőt: a puszta jelenlétükkel sem akarják megzavarni a bent az igazak álmát alvó úriembereket? Akikről „szegényekről” még a cipőjük is leesett, s láthatóvá vált, hogy nincs pénzük lukmentes, tiszta zoknira... Mindennek, sajnos, a fele sem tréfa.
Hiszen, a fentiek közül ugye egyik sem fedi teljes mértékben a valóságot! Aki került már olyan helyzetbe, hogy esőben, szélben, tűző napon kellett várnia a buszát, mert a bódé „foglalt” volt, az tudja: az odabent terpeszkedő alakok ápolatlanok, koszosak, és alkoholtól s mosdatlanságtól bűzlenek. A jóérzésű ember így aztán inkább a jégesőt választja...
A helyzet ugyanakkor eleinte zavarbaejtő is lehet a várakozók számára. Hiszen hirtelenjében az ember fel se fogja, hogy mit lát, annyira sokkolóan hat az ülőkén elterült fickók szemérmetlensége. Lehet, hogy az első ijedtség némi szánalmat is kelt egyes várakozókban, ám ezt az érzést hamar elűzik a „betolakodók”: a szánalom helyét átveszi a tehetetlen düh, és a megválaszolatlan kérdés.
Az pedig nagyjából így hangzik: „Én fizetek az utazásért, nem is keveset. A pénzemért ugyanakkor elvárom, hogy megillessen a kulturált várakozás is. Miért kell mégis ilyen helyzetbe kerülnöm, már nem először, hanem sokadjára? És egyáltalán: hogyan legyek toleráns olyanokkal, akik nemcsak nem vonulnak félre, alkalmasabb helyre a „fáradtságukkal”, hanem vissza is élnek a helyzetükkel?! Mi több, láthatóan tesznek is nagy ívben a környezetükre.”
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)