Vajda Mihály és a demokrácia
Szerző: Iván Aurél | ivan.aurel@dtv.hu Közzétéve: 2011.01.25. 10:38 | Frissítve: 2011.01.25. 10:38
Debrecen - A filozófus megszólalt, meg lehet hallgatni. Nem gondoltam volna, hogy Vajda Mihálynál is a régi reflexek jönnek elő. Iván Aurél jegyzete a filozófus-komédiáról.
Leszögezem, Vajda Mihály az egyik meghatározó élményem az egyetemről. - Én csak rákérdezek, és ez a rákérdezés a lényeg. Ja, a filozófia, az nem tudomány! - Ezekre emlékszem. Én is szeretek rákérdezni, ezt a szakmát választottam (még ha ezzel tanult egri kollégámat meg is lepem).
Vajda Mihály a napokban megszólalt a filozófus-ügyben, de nem a filozófus-ügyről. Szerintem ugyanis a vizsgálat nem arról szól, hogy a hatalom nem szereti a kérdéseket és az azokat feltevő filozófusokat. A hatalom ma már nem tud elhallgattatni senkit úgy, ahogy 1973-ban, a filozófus-perben tette. Igaz, én ’73-ban maximum jóleső gondolat voltam, de akkor is. Az ügy most annyi, amennyi látszik. Volt-e törvénytelenség a pályázatokkal kapcsolatban vagy nem? Ezt majd a bíróság eldönti, az a dolga. Nincsenek érinthetetlenek. Ez a helyzet.
Vajda Mihálynak van egy teóriája, erről beszél. Eszerint a Magyar Nemzet újságírója (Farkas Melinda – ezt én teszem hozzá) gondolta, hogy ír egy jó cikket ezekről a magyar bálintos pályázatokról. A kiinduló alap az volt, hogy mi köze van a kiírásban leírt európai integrációval kapcsolatos címeknek a beadott filozófiai pályamunkákhoz. Vajda Mihály szerint megjelent az első, majd a második cikk, ami a hatalomnak tetszett. Nem rendelte meg, de utólag tetszett. Így állunk most. Kapóra jött az ügy, mert így lehet elhallgattatni a liberális és kritikus gondolkodókat. Lehet így gondolni, lehet, hogy így is történt, de ennek semmi köze ahhoz, amit Vajda Mihály említ, azaz hogy az autoriter hatalom nekiment a liberális értelmiségnek.
Vajda Mihály szerint a diktatúra mint kifejezés túlságosan leegyszerűsítő a jelen helyzet leírására. Most az van, hogy Orbán Viktor nem mondja meg minden esetben azt, hogy mi legyen, azt mégis kitalálják. Akkor is tudják, hogy Orbán Viktor mit gondol, amikor ő azt nem mondja meg. Van új a nap alatt, ez az új magyar autoriter rezsim.
Az autoriter azt jelenti, hogy tekintélyelvű. Magyarországon a Horthy-rezsimre szokták ezt a kifejezést használni. Lehetett kritizálni, de az ellenzék soha nem lett a mainstream része, marginális maradt. Például választást nem nyerhetett. Ha összevetem a két világháború közti országot a maival, azt látom, hogy az orbáni rend nem lehet tekintélyelvű, mert ebből pont a tekintély alapja hiányzik. Horthy Miklós merev rezsimjének legfőbb támasza az a réteg volt, amelyik életben tartotta: a csak címével operáló nemesség és a hivatali bürokrácia. Verbálisan támaszt és megbecsülést adott az előbbinek, megélhetést az utóbbinak. Na, ez most nincs. Nincs a rendszernek olyan támogatottsága, ami a tekintélyelvhez szükséges. Felhatalmazása van, de az illékony. Ha nem muzsikál rendesen a kormány, 2014-ben bukik. Így van rendjén.
Vajda Mihály beszél a demokrácia formai és tartalmi elemeiről is. Arról, hogy nem elég az intézményrendszert kiépíteni, meg kell tanulni demokratikusan élni, akkor lesz demokrácia. Vajda Mihály szerint lehetett volna katartikus élmény a rendszerváltás, de elrontotta az 1990-es MDF és SZDSZ. Csak egymással foglalkoztak, és elmaradt a demokratikus minimum. Ebben lehet valami, de hát kérem szépen, akkor a liberális demokrata kéri most számon a demokráciát?! Na. Nem személy szerint mondom, hogy Vajda Mihály, de hát az a bolsevik csapat, akiktől a pénz jött (ti. Magyar Bálint) csak felelős, nem?
Vajda Mihály arról is beszél kérdésre, hogy vajon ezután hányan jelentkeznek filozófia szakra az egyetemeken. A professzor azonnal mondja: nincs már filozófia szak a bolognai rendszer bevezetése óta. Azt, ha jól emlékszem és jól emlékszem, ugyanaz az ember vezényelte le Magyarországon, akitől a kutatási pénz jött. Akkor most ki ellensége kinek?
Összességében azt hiszem, túl sokszor hangzik el a fasiszta és az autoriter kifejezés ebben az 56 perces beszélgetésben. Az is biztos, hogy az interjút kérő filmcsillag sokszor alákérdez. Minél többször mondja a filozófus az autoriter, fasiszta, zsidó kifejezéseket, annál jobb. Hiszti ez is, 20 éve az, sőt az is lehet, hogy még korábban kezdődött.
Én nem hiszem, hogy Vajda Mihály bármit is ellopott volna, nem hiszem, hogy szándékosan visszaélt volna tekintélyével, nem egy autoriter típus. Egyszerűen van egy vizsgálat, amiben az ő munkája is ott van a mikroszkóp alatt. Biztosat csak magamról tudok állítani – ezt is tőle tanultam –, de szerintem senki nem kérdőjelezte meg életpályáját, posztmodernségét, világlátását, stílusát. Nem róla és nem Heller Ágnesről és nem Gulyás Gáborról szól ez a történet. Egy rossz központi pénzosztó gyakorlatról szól, ami itt van velünk, és aminek véget kellene vetni. Nem tudom, hogy erre Budai Gyula-e a legalkalmasabb személy, de a bíróság biztosan rendelkezik a kellő tudással és bölcsességgel. Időt kellene hagyni, nem előre megsértődni, kivégzésről, Münchenről és megsemmisítésről beszélni.
Puskás Öcsi mindig azt mondta edzőként játékosainak: játszatok nyugodtan. Én is ezt tanácsolom, játszunk nyugodtan demokráciát. Nem sietünk sehova, hogy egy másik klasszikust idézzek. Magyarországnak szüksége van Vajda Mihályra és szüksége van Heller Ágnesre is. Hazugságra és korrupcióra, pénzlenyúlásra viszont nincs. Pénzből ugyanis egyre kevesebb van.
Iván Aurél írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)