Tevékeny élet nyolcvan év fölött is
Szerző: Szénási Miklós | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.04.02. 17:04 | Frissítve: 2011.04.02. 17:04
Idősebb korban sem kell temetni a megelégedettséget és az optimizmust, van élet a hetedik és nyolcadik évtizedben, vagy még azon túl is. Legalábbis a kutatók szerint. Azért nem árt, ha nálunk a postás kétszer csenget. Jegyzet.
Azt olvastuk nemrégiben, hogy a köznapi hiedelemmel ellentétben egyáltalán nem érnek véget a legjobb évek a fiatalság elmúlásával. Idősebb korban sem kell temetni a megelégedettséget és az optimizmust, van élet a hetedik vagy akár a nyolcadik évtizedeben, netán még azon túl is. Legalábbis ezt állítják azok a kutatások, melyekről a Daily Telegraph tudósította olvasóit, s melyekből az is kiderül, hogy az öregedéssel együtt jár ugyan néhány képesség romlása, ám más képességek – például a nyelv vagy a döntéshozás – javulnak, ahogy az agy érettebbé válik.
Nálunk persze a maga módján egy kicsit minden más. Nem árt, ha a postás kétszer csenget, mert vagy meghalljuk, vagy nem. A tévé ugyanis szinte mindig szól, s ha szól, akkor hangosan. Ez az örömünk, mert ha kíváncsiak vagyunk a nagyvilágra, akkor nem utazgatni fogunk a meglehetősen alacsony nyugdíjunkból, hanem leülünk a képernyő elé. Inkább a csatornákat váltogatjuk, mintsem azon búslakodjunk a katalógusokat lapozgatva, hogy itt sem jártunk még (és nem is fogunk!), meg erre és erre sem telik majd. A magyar nyugdíjas nem lelkiismeretlenségből hanyagolja a magyar árukat, vagy legyint a biotermékekre, hanem mert nem futja rá. S a közhiedelemmel ellentétben nem azért üldögél az orvosnál, mert unja magát, vagy ezzel is a gázszámlát próbálja lejjebb faragni, hanem mert világéletében sokat dolgozott, a szervezete elhasználódott és mindenféle betegség és nyavalya kínozza. (A magyar egészségügyet pedig bármennyit szidjuk, biztosak lehetünk benne, hogy ennyi pénzből aligha lehetne jobban üzemeltetni.)
Természetesen már a magyar nyugdíjasok sem olyanok, mint húsz vagy harminc esztendeje. Már rég nem törvényszerű például, hogy hatvan felett a ruhatár kizárólag barna és fekete darabokból álljon. Lassan feledésbe merül a kalapos, pörge bajszú papák, meg a kontyos, hajcsavarós mamák képe. Ki ne tudna példát hozni a maga családjából, mennyire fittek és irigylésre méltóan tevékenyek a mi „kis” öregeink. Sorolhatnánk a történeteket a hetvenes nagyapáról, aki reggel hatkor már kint gyomlálgat a kertben, vagy a lassan százéves dédnagymamát, aki újraolvassa a Mikszáth-novellákat, meg a Szabó Magda-regényeket, de felidézhetjük a másik nagyapa alakját is, aki hetven felett kezdett új életet új házastársa oldalán. Ezek persze, tudjuk, elsősorban a kivételt erősítő különlegességek.
A magyar nyugdíjas is lehet elégedett meg boldog, de felhőtlen, gondtalan életről nem igazán beszélhetünk esetükben. S bár egy amerikai tudományos folyóiratban közzétett, 341 ezer ember részvételével lefolytatott tanulmányból az derült ki, hogy az emberek a negyvenes éveik végétől ismét fokozatosan elégedettebbek lesznek, és ez a megelégedettség 85 évesen tetőzik, feltételezhetjük, hogy a kutatást végzők nem jártak sem a hajdúsági falvakban vagy a bihari településeken, s bizonyára elkerülték az Alföld tanyavilágát is.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)