Rendőr vagy, köcsög?
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2014.01.11. 11:19 | Frissítve: 2014.01.11. 17:51
Debrecen – A szabályok arra valók, hogy figyelmen kívül hagyjuk őket? Ha meg nem tetszik valami vagy valaki, azt rúgjuk le? Nem feltétlenül, mégis vannak, akik ebben hisznek. Csak ez a közlekedésben néha elég kínos. Jegyzet.
Sokan közlekednek eléggé sajátosan Debrecenben. Ahogy csak az elmúlt néhány napban olvashatták a Dehiren, a debreceni gyalogosokat nem mindig érdekli, hogy van-e zebra valahol vagy nincs, sokszor ott mennek át a túloldalra, ahol a legrövidebbnek gondolják. Legfeljebb olykor megcsapja őket – ha nem elég gyorsak – egy-egy autóbusz vagy személygépkocsi szele. Ahogy ezt a Petőfi tér környékén is lehet nap mint nap látni. De a Sumen utcán sem extrém látvány az ilyesmi, ahol néha nagymama-korú személyek küzdik át magukat sok-sok sávon át az egyik oldalról a másikra. Vagy a Piac utcán is ki lehet szúrni, akad olyan versenyző, aki a Gambrinusz köz elől indul, s rohan át a túloldalra. (Vagy onnan ide.) A magyarázat? Így egyszerűbb. Így közelebb. Meg különben is: ki fog kerülni 20 vagy 50 métert, csak azért, hogy szabályos legyen? Ugyan már, ennyi idő, ennyi energia a világon nincs, nem hogy a debrecenieknek...
Meg azért azt se felejtsük el: ez egy olyan város volt valamikor, ahol a Kossuth, Széchenyi és Piac (illetve akkor még Vörös Hadsereg), valamint a Csapó és Piac (szintén Vörös Hadsereg...) utcák találkozásánál egyszerre lett zöld az összes lámpa a gyalogosoknak. Akik aztán keresztbe-kasba kezdtek menni. S ha hirtelen megint pirosat mutatott a lámpa, egy-egy bátrabb gyalogos esetleg még mindig nekilódult, hogy átrohanjon mondjuk a Csonkatemplom előtti sarokról az átellenben található városháza irányába...
Nagyjából ez a filozófia, azaz a szabályok figyelmen kívül hagyása vezérli azokat az autósokat is, akik például az egyirányú utcákban mennek szembe. Nyilván meg lehet azt magyarázni, miért is tesznek nagy ívben a szabályokra. Lehet azt mondani, hogy az illetékeseknek fogalmuk sincs a valóságról, hát nem elférne itt is vagy ott is két autó egymás mellett, ami igaz, mármint hogy elférne. Kivéve, ha az egyik sávot parkolás céljára használják, mert akkor meg már ott lenne a virtigli konfliktushelyzet, hogy akkor előbb az jöjjön, aki jönni akar, vagy az menjen, aki menni szeretne. S akkor mindjárt rendőrért kiáltanának a közlekedés szereplői, vagy azt mondanák, igazán lehetne annyi esze annak, akinek az a dolga, hogy kinyomjon egy táblát, és attól kezdve csak erre vagy arra, azaz egyetlen irányba lehessen menni...
Nyilván nem véletlenül váltott ki némi vitát a forgalommal szemben haladókról tudósító korábbi írásunk sem. Akkor a Petőfi tér és környéke került célkeresztbe, ahol a szabálytalan közlekedésnek szinte hagyománya van. Korábban az állomás és a posta közötti parkolóból fordultak sokan balra rögtön a zebra után, ahelyett, hogy elgurultak volna jobbra a lámpához, hogy onnan térjenek vissza leírva egy nagyobb ívet. Az olvasók egy része most is úgy gondolja, sokszor indokolatlan az egyirányúsítás. Nyugodtan lehetne ezen a környéken is egérutat adni az autósoknak, s nem kényszeríteni őket arra, hogy kerüljenek valamennyit. Az persze más kérdés, hogy mindenki addig toleráns, amíg maga nem kerül valami parádésan necces helyzetbe. Mondjuk nem számít arra, hogy szembe fognak jönni vele, vagy amikor kanyarodna, nem kalkulálja be, hogy majd nekiütközik az orrának egy vehemensen tolató kolléga hátsója. Akkor viszont mindjárt jön a kiabálás, hol egy rendőr, vagy a kolléga leosztása, miért is nem vesz egy másik jogosítványt, aki ennyire selejtes. S a legrosszabb az egészben az, ha egy ilyen helyzetben a tanácstalanság lesz az úr, és egyik autós sem tudja, kinek is van itt elsőbbsége, ki közlekedik szabályosan. Akkor tényleg el lehet tűnődni rajta, nem kellene-e az érintetteknek inkább a gyalogszert választani.
A helyzet az, hogy nem csak a szabálytalanok vannak elég sokan Debrecenben is, hanem azok is, akik határozott késztetést éreznek arra, hogy önkéntes pedagógusként okítsák az autós-, kerós- és gyalogos társakat. Nem feltétlenül azért, mert okosabbnak, szebbnek, jobbnak, vagy másokhoz képest még inkább törvény- meg szabálytisztelőnek gondolják magukat. Hanem mondjuk azért, mert belesodródnak bizonyos helyzetekbe. Például látják, hogy ott jön szembe valaki, aki miatt nem tudnak kikanyarodni, pedig övék lenne az elsőbbség. Ilyenkor megesik, hogy szólnak, bocs, ez egyirányú utca, és nem onnan. Nem durván, nem leosztó módon, nem mint aki kapával-kaszával van felfegyverkezve. Csak finoman. De még így is megesik, hogy olyan válasz érkezik a jó szándékú megjegyzésre (értetlen, a bambaság határát túlról súroló) szemvillanás kíséretében, miszerint: rendőr vagy, köcsög?
Erre nem könnyű mit mondani. A válaszként érkező kérdés kétségtelenül költői, amire egy jó válasz van, ez pedig a diszkrét távozás. Még akkor is, ha esetleg ott vibrál bennünk: milyen jól el lehetne beszélgetni arról, mi értelme a szabályoknak, a piros lámpáknak és a záróvonalaknak. Vagy az egész világegyetemnek, tehetnénk hozzá, ami nyilván nincs tele ilyen egyirányú utcákkal, vagy tiltó táblákkal, csakis a Föld nevű bolygón.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)