Orvos, tanár vagy közgazdász leszel, gyerekem, ha beledöglesz akkor is!
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2015.02.14. 09:02 | Frissítve: 2015.02.15. 09:30
Debrecen – Van még, aki tűzoltó, katona, vagy vadakat terelő juhász szeretne lenni? Sok pénz akarunk? Karriert? Boldog életet? Vagy együtt ezeket? Jegyzet.
Hetek óta a továbbtanulás lázában ég az ország korántsem kis része. Az általános iskolásoknak (és szüleiknek) arról kellett döntést hozni, milyen középiskolába menjenek, mit tanuljanak, szakmát, érettségit szeretnének szerezni. A középiskolák végzőseinek pedig azt kellett végiggondolniuk, hogy akkor most mi legyen, egyetem, főiskola, vagy mi következzen életükben.
Nem egyszerű helyzet ez. Nincs nehezebb, mint meghozni egy ilyen döntést. Nem arról van szó ugyanis, hogy ma teát iszok reggel, vagy kávét, holnap meg fordítva. Bármit teszünk, annak hatása lesz ránk. Nem csupán a következő 3-4-5 évre, hanem akár az elkövetkező 3-4-5 évtizedre. Túlzás, pátosz, nagyhangú hőbörgés, ájuldozás és okoskodás nélkül állíthatjuk, hogy a jövőnk múlhat a jó döntéseken. Az életünk, a jövedelmünk. A pályaképünk, a pályaívünk. Azon, hogy hol és mit tanulunk. Hogy tanulunk-e, vagy csak az időt húzzuk. Hogy amit tanulunk, az mennyire érdekes most, és mennyire lesz aktuális 5-10, vagy még több év múlva is. Nem fog-e kimúlni a világból az a tudás, az a mesterség, amire most feltesszük az életünket. (Ahogy a lámpagyújtogatók meg téeszelnökök kora is lejárt.) Nem folyik-e ki alólunk a világ, nem változnak-e meg annyira gyorsan a körülmények, hogy mire kézbe vesszük az oklevelet az első szakmáról, vagy feltesszük a polcra az első egyetemi diplomát, máris a következőn kell majd gondolkodni.
Diplomával? Vagy nélküle?
Azt mondják, aki diplomát szerez, az majd tovább élhet, egészségesebb lehet. A statisztikákat böngészve ilyesmikkel is találkozhatunk. De azzal is, hogy diplomával könnyebb lesz elhelyezkedni. Más számhalmazokból azt lehet kiolvasni, hogy vannak szakmák, melyekkel jól lehetne keresni, de nincs, aki ezeket művelné. (Vagy nincsenek elegen.) Az is kérdés, mit ér a papírokat halmozni, akárhány éven át is, ha a végén úgyis olyan munkát sikerül majd csak kapni, amihez elég lenne az érettségi is. (Vagy még az sem kellene.) Nem jobb lett volna a tanulás helyett inkább melózni addig is, építgetni az egzisztenciát? Vagy csak a haladékról szóltak ezek az évek?
Bonyolult, és őrületesen nehéz kérdések ezek. S egészen sajnálatos módon nincs olyan, hogy beüti az ember a Google keresőjébe a megfelelő kulcsszavakat és a rendszer majd kiköpi a helyes válaszokat. Jó esetben egyetlen tökéleteset, kicsit gyengébb verzióban hármat, ami egyébként pont ugyanolyan jó.
Gondoljunk csak bele, mennyire nehéz helyzetben vannak a mai fiatalok, amikor csak a Debreceni Egyetemen ez a menüsor: 14 kar, 67 alapszak, 78 mesterszak, 5 osztatlan képzés, 24 tanárképzési szak, két képzési területen (hét szakon, 16 szakmai partnerrel együttműködve) duális képzés, 164 szakirányú továbbképzés, 24 doktori iskola. Könnyű választani? Egyáltalán nem.
Mennyiért?
Nyilvánvaló, hogy épelméjű ember olyan pályát szeretne magának, ami csakis örömet ad, ami nem megerőltető munkát jelent majd, viszont hatalmas fizetést. Vannak ma is népszerű szakmák, és vannak ma is olyanok, melyekről tudjuk, eszméletlenül jól fizetnek. Pár éve azt mondták a szülők a gyerekeknek: tanulj nyelveket, fiam. Igazuk volt? Igazuk. De önmagában egy nyelv az még simán lehet kevés. (Kettő is.) Azt is lehet sejteni, hogy aki latint tanul, az nem fog tudni túl könnyen elhelyezkedni. Viszont olvashat Ovidiust eredetiben. (Például.) Volt időszak, amikor a mindent vivő sláger a közgazdaságtan volt. Sajnos, ez a terület sem mindenható, ma is ismerek olyan (egyébként szorgos és tapasztalt) könyvelőket, akik nem boldogulnak úgy, mint ahogy szívük szerint szeretnék venni az akadályokat. Később elhangzott két másik varázsszó: a számítástechnika és az informatika. Ezek is hasznosak, de azért ne feledjük: ma már elég magas az egy családra eső asztali gépek, laptopok, okostelefonok, okostévék száma. S amikor egy gyerek úgy nő fel, hogy mire megtanul járni, már kezeli az internetes böngészőt is, akkor az már nem fog nagy előnyt jelenteni, ha valaki negyvenen túl elvégez egy tanfolyamot, aminek a végén képes lesz egy szövegszerkesztő programot kezelni. Van, aki arra esküszik: most éppen műszaki mérnökökre, fizikusokra van szüksége a világnak. Ez lehet igaz, ám azért azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy nem alkalmas mindenki mindenre. Aki képes kétszáz kilós súlyokat emelgetni, abból nem feltétlenül lesz balettművész vagy gordonkás. (És viszont.)
Ha nem számítjuk a különböző cégvezetői pozíciókat, akkor a legjobban fizetett szakma a repülőgép pilótáké volt az utóbbi egy-két évben. A Fizetések.hu oldal szerint ők havi bruttó 1 millió 167 ezer forintos átlagkeresetükkel sok igazgatónál és menedzsernél is többet kerestek. Mint írják a képzeletbeli dobogó második fokán a gyógyszeripari orvostanácsadók álltak havi 835 ezer forinttal, míg a telekommunikációs hálózatstratégiai specialisták átlagkeresete 670 ezer forint volt. De jó pénzt – 500 ezer forint feletti bért – vihettek haza az informatikai, mérnöki, pénzügyi illetve gyógyszeripari pályán tevékenykedő szakemberek is.
Mit hoz a jövő?
Mivel semmi nem örök, azt is lehet látni, hogy pár év múlva ez a lista simán másképpen nézhet majd ki. Vannak jóslatok, melyek szerint idő kérdése csak, és el fognak tűnni az olyan szakmák, mint a banki ügyintéző vagy az ingatlanügynök. Ezt is magával hozza az új kor, a világ még fokozottabb digitalizálódása. Minden persze nem tűnik el. Nem volt extrém régen, amikor papírra vetette sorait József Attila: Tűzoltó leszel s katona! /Vadakat terelő juhász! Persze, nem is tegnap írta az Altatót, hanem éppen 80 éve. Akkoriban állami hivatalnoknak vagy vasutasnak lenni komoly karriert lehetett. Mint ahogyan papnak és katonatisztnek is akár. A nyomdászok a munkásosztály elitjéhez tartoztak, a középiskolai tanárokat pedig olyannyira megbecsülte a kor, hogy bejárónőjük lehetett, s természetes volt, hogy nyaranta elutaztak több hétre üdülni, vagy hetente többször is étterembe mehettek. Tűzoltó ma is sok fiatal szeretne lenni: 2014-ben is többszörös túljelentkezést regisztráltak erre a pályára, nyilatkozta egy másik írásunkban a Hajdú-Bihar Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság helyettes vezetője.
Mit tehet a szülő, akinek az a feladata, hogy ott álljon a gyerek mellett, mögött, és segítse, biztassa, támogassa a pályaválasztás iszonyatosan nehéz és bonyolult útján? Mondja meg a tutit, fiam, idemész, ezt fogod tanulni? Vagy verje le rajta a saját álmait? Orvos, tanár, jogász, fodrász, közgazdász vagy földmérő leszel, ha beledöglesz akkor is? Küldje külföldi iskolába? Adja kollégiumba? Vagy ragaszkodjon hozzá, hogy maradjon ott mellette, szem előtt, még akkor is, ha száz kilométeres körben nincs olyan iskola, ami a kölyköt érdekelné? Van itt valaki, aki biztosan tudja, milyen lesz a világ pár évtized múlva? Mi lesz majd a boldogulás kulcsa 2035-ben vagy 2045-ben? Még az is lehet, hogy a gyerekeknek van – vagy lesz – igazuk, akik sok mindenről egészen másként gondolkodnak, mint mi, szülők. Ahogy arra sem kellene mérget venni, hogy a kamaszok által begyepesedett agyúnak gondolt anyák és apák csakis tévedésre lennének képesek.
Akárhogy is: a középiskolákba péntekig lehetett jelentkezni, az egyetemekre vasárnapig. A kocka el van, vagy el lesz vetve. Bízzunk menne, hogy mindenki olyat dobott, amilyenre vágyott.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)