Megint itt a terror? Megmondják a szülőnek, mit tegyen?
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2011.12.15. 08:01 | Frissítve: 2011.12.15. 15:21
Debrecen – Este nyolc után tényleg nem tartózkodhatnak majd közterületen a kiskorúak? Kinek fáj, ha csavarog este a gyerek? Jegyzet.
Ismét van némi vita. A célkeresztben ezúttal a kiskorúak és a szülők állnak, mivel a fideszes Kőszegi Zoltán módosító indítványt nyújtott be a családok védelméről szóló törvényjavaslathoz, miszerint este nyolc után a közterületen tartózkodó kiskorú gyermek felügyeletéről gondoskodnia kell a szülőnek. Magyarul: ha elmúlt este nyolc, a srácok ne kóboroljanak egyedül semerre.
Az ember esze megáll – szinte halljuk, ahogy sokan felhördülnek erre, és terrort meg horrort emlegetnek, az emberi jogok lábbal tiprását. Meg azt, milyen alapon szólna bele bárki abba, ki hogyan neveli a gyermekét. Csak nem odajutunk végül, hogy a gyerek már moziba se mehet egyedül? Vagy ha hattól nézne filmet a barátaival, nem jöhetne haza, csak ha érte megyünk? Netán adjunk papírt neki, hogy igen, mi vagyunk a szülei? És tudjuk, egyedül (vagy a haverokkal) fog végigbuszozni a fél városon? Aztán keresztülvág a lakótelepen, át a kivilágítatlan parkon, s úgy jön haza? A mi gyerekünk nem? A mi dolgunk, mi lesz vele. Ha lecsapják, lecsapják! Tanuljon meg vigyázni magára. Az élet ilyen, farkastörvények uralkodnak. Ne legyen gyenge, állja meg a helyét, legyen kemény.
Sokaknál ez az első reakció. Meg annak az emlegetése, nehogy az legyen már megint, mint régen, amikor az iskolások intézményük egyenruhájában jártak, és nem mehettek még moziba sem este tanári engedély nélkül. Mert az diktatúra volt, míg ma szabadság van. Igaz, akkor a tanárt nem üvöltötte le a diák, vagy a szülő. S bár meglehet, sérült a kölyökegó, mikor olykor elcsattant egy-egy nyakleves mégsem rohant a sajtó, hogy keresztre feszítse a tanárt. Túlzás lenne azt mondani természetesen, hogy ez feltétlenül jó volt, de azért akadtak benne normális elemek is. Például, hogy legalább az elvek szintjén tiltva volt a csavargás az éjszakában.
Nem kell messzire menni: kora tavasztól késő őszig a debreceni játszóterek, lakótelepek, de maga a belváros is tele van fiatalokkal – este 10 után is. Olyan fiatalok bandáznak, akik valójában gyerekek. Egy 13-14 éves srác vagy lány ugyanis még az. Tényleg nem érdekli a szülőket, hol vannak este 11 után? Vagy még jó is, ha nincsenek otthon?
Egy átlagos hétvégén hihetetlen tömegben lepik el a szórakozóhelyeket a debreceni fiatalok. Hajnalig mulatnak olyan srácok és lányok is, akik esetleg közelebb vannak a 15 évhez, mint a 18-hoz... Az persze kérdés, a nyolcadikosok bulija például miért este 10 után kezdődik. Vagy miért nem lehet érvényt szerezni annak, hogy kiskorúak ne vehessenek alkoholt egy-egy szórakozóhelyen. Kamaszok szülei sorolják ugyanis, hogy vannak Debrecenben is olyan helyek, ahol gond nélkül a középiskolások elé teszik a vodkát, a sört. Vagy annak a velük lógó egy-két idősebb havernak, akik végig ott ingáznak a pult meg az asztal között.
Lehet persze azt mondani, ilyenek voltunk mi is, mindenki eljárja a magáét. Ez igaz, csak éppen mostanában kicsit keményebb a világ. Míg a mai negyvenesek még takarékbélyeget gyűjtöttek, a mostani kamaszok meg egészen mást nyalnak le a jó drága bélyegek hátuljáról... És ne tegyünk úgy, mintha ez magánügy lenne, mert nem az. Ahhoz túl sok gyerek esik bűncselekmény áldozatául – vagy lesz elkövető. Mondjuk azért, mert a buli pénzbe kerül, és a zsebpénz nem elég.
A társadalom is felelős a gyermekekért, meg a szülő is. Még ha szülőnek lenni nyűgös dolog is sokak számára. Ezzel együtt különben Magyarországon még talán viszonylag normális a helyzet. Nálunk százból nem kilencven gyerek drogozik, és még nem általános az, ami a legtöbb amerikai filmben, ahol a tizenkét éves kiscsaj rácsapja az anyjára az ajtót, a kollégista srác meg csak azért megy haza karácsonykor, hogy elhúzzon a fater kocsijával bulizni. Nálunk még nem került lélegeztetőgépre a család, de nem kellene megvárni, míg teljesen szétesik.
Lehet, hogy nem mindenkinek tetszik, de valójában arról beszélünk, engedjük-e álságosan, hogy a szabadság jegyében azt csináljanak a srácok, amit akarnak, vagy azt mondjuk: ez az út, ezek a szabályok. És ha a fene fenét eszik, akkor sem hagyjuk, hogy idő előtt tönkrevágjátok az életeteket, gyerekek.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)