Lélegeztetőgép lett a debreceni stadionból
Szerző: Rituper Tamás | rituper.tamas@dehir.hu Közzétéve: 2010.11.15. 10:55 | Frissítve: 2010.11.15. 10:55
Amíg korábban a lélegeztetőgép volt a demagógia mértékegysége, most a debreceni futballstadion lett az. Sokan irigylik tőlünk az új arénát. Vajon van-e igazság az érveikben?
Amióta kiderült, hogy a kormány két részletben 10 milliárd forintot ad Debrecennek az új futballstadion felépítéséhez, sokan puffognak. Ellenzéki lapok publicistái demagóg és kevésbé demagóg érvek sorát hozzák fel a döntés ellenében. A betelefonálós műsorokból és a tévéműsorok nézői sms-eit futtató csíkokról pedig azt is megtudhatjuk, mire lenne elég az a bizonyos 10 milliárd forint. Azt még nem láttam, hány lélegeztetőgépet lehetne venni belőle, de minden bizonnyal hamarosan odáig is eljutunk.
Ellenérveket nem nehéz sorolni. Nem megérdemli ez a csapat, ennek a csapatnak a szurkolói, hogy ne kelljen Budapestre (vagy ami még fájóbb, Nyíregyházára) vándorolniuk egy nemzetközi kupameccs alkalmával? Dehogynem. Ha más kapott, mi nem kaphatunk? Dehogynem. Ha milliárdos völgyhidat lehet építeni, egy stadionra nem jut az ország második legnagyobb városában? Dehogynem. Csakhogy ezek az érvek nem különböznek az ellentábor által felsorakoztatottaktól – az érzelmek vezérlik őket.
Egy fontos kérdés lenne itt, amit tényleg érdemes pedzegetni: meg tudjuk-e majd tölteni a 20 ezres arénát. A legszebb korszakát élő Lokira a hétvégén egy igazi rangadón, ragyogó napsütésben 5 ezren voltak kíváncsiak, azaz félház volt az ilyen-olyan toldásokkal közel tízezresre bővíthető Oláh Gábor utcai stadionban. A sereghajtó Szolnok elleni meccsre egy héttel korábban 3 ezren látogattak ki. Az új stadionban ez szűk „hatodházra” lenne elég.
Lehet szidni a magyar futball minőségét, bizonyára annak is van köze a nézőszámhoz, de talán túl nagy jelentőséget tulajdonítunk neki. Mindig egy extrém példa jut eszembe. Az amerikai Green Bay városában 100 ezren élnek. A Green Bay Packers amerikaifoci-csapatának stadionja, a Lambeau Field 73 ezer néző befogadására alkalmas (ez olyan, mintha a Lokinak 140 ezres stadionja lenne). Bérletet csak öröklés útján lehet szerezni, a stadion szinte mindig dugig van. Függetlenül attól, hogy milyen teljesítményt nyújtanak a „sajtfejűek”.
A helyzet kulcsa az lehet, amiről Kósa Lajos is beszél: „olyan stadiont kell építeni, ahová a családok együtt is ki tudnak menni, hogy a meccsre járás családi esemény legyen.”
Csakhogy ez nem csak azon múlik, hogy szépen csillognak-e a székek, hogy esőben ázik-e a drukker, hogy van-e ajándékbolt, étterem. Ezek az alapfeltételek.
Sokkal nehezebb kérdés, hogy össze tudnak-e szokni a mostani drukkerek és a reménybeliek. Mert bizony az elképzelt „családos szurkoló” nem szereti, ha az arcába vágják, hogy divatszurkoló - minden bizonnyal akkor ment ki utoljára Loki-meccsre. Ő nem szereti a rasszizmust, ő bizony viszolyog, ha egy olyan öklöt ráznak előtte, amire gazdája horogkeresztet tetováltatott. Bizonyára sokaknak fájó, de a „családos szurkoló” nem azon akar agyalni egy mérkőzés közben, hogy lesz-e még Erdély Magyarországé. Sőt, a „családos szurkoló” felesége annak sem örül, ha a gyerek azt harsogja hazaérve a meccsről, hogy „óóóó, a fa..szopó”.
Talán belátják ezt majd a Loki ultrái is, különben az üres stadion láttán azon agyalhat a DVSC, hogy mi a fontosabb neki, ezerötszáz fanatikus vagy 20 ezer úgynevezett „családos szurkoló”.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)