Jelentse fel ön is a szomszéd kocsma tulajdonosát!
Szerző: (szénási) | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2012.08.12. 09:51 | Frissítve: 2012.08.12. 09:52
Debrecen – Arra buzdít a hatóság, jelentsük, ha valaki nem ad számlát. Tényleg mi öntsünk hipót a nyílt kártyák közé? Jegyzet.
Első nekifutásra úgy érezheti az ember, hogy valami olyasmit szeretne a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, mint a szorgos háziasszony. Mikor lecsavarja a háztartási hipóról a kupakot, és beleönti a lavórba, rá a használat során megsárgult alsógatyókra. Hogy kifehérítse őket. A NAV nem alsóneműt fehérítene, hanem a gazdaságot. S persze nem hipóval, hanem az állampolgárok aktivizálásával. Arra buzdítja a NAV az embereket, hogy jelentsék be, ha nem kapnak blokkot a boltokban és a vendéglátóhelyeken.
Remek ötlet, bólinthatunk rá. Tényleg sok helyen nem adnak számlát, blokkot, és ezáltal benyomnak egyet a képünkbe. Arcunkba hazudnak, átvernek, mindemellett megkárosítják a magyar gazdaságot. Ez mind igaz. S az is tény, hogy egy ország akkor működik igazán jól, ha polgárai öntudatosak, ha magukénak érzik azt a világot, amiben élnek. Ha nem restek családban és nemzetben gondolkodni. Ha képesek tenni is a közösségért, nem csak a szájukat jártatják otthon, hogy ez sincs rendben, az sincs rendben, semmi nem jó itt. A NAV most lehetőséget kínál: ha csalást, szabálytalanságot tapasztalnak, éljenek állampolgári lehetőségeikkel. Legyenek kreatívak és aktívak, emeljék fel a telefont, vagy írjanak levelet. Azaz: tegyenek bejelentést. Ők meg majd utána járnak, kivizsgálják, igaz-e, és ha kell, a csalót, a szabálytalankodót majd jól megbüntetik.
Való igaz: ahhoz, hogy a gazdaság jól működjön, hogy ne fekete vagy szürke legyen, hanem fehér, mint a Gyűrűk Ura mágusa, Gandalf, miután visszatért a iszonyú balroggal vívott küzdelemből, szabályokra és szabálykövetőkre van szükség. Az is tény, hogy a számlaadás elmulasztása a fekete vagy szürke gazdaság malmára hajtja a közmondásos vizet.
Viszont itt mégiscsak megállnánk és eltöprengenénk (mint az igazságot meglehetős következetéssel kereső József Attila, édesanyja emlékét felidézve a Mama című versben): biztos, hogy ez a fajta „activity” a legjobb módja a közösségi élmény megteremtésének? A hídverésnek ember és ember között? Ettől leszünk erősebbek, többek? Tényleg ezen múlik a gazdaság kifehérítése?
Nyilván sok pénzt eltitkolhatnak a boltok, kocsmák, bögrecsárdák, garázsüzletek és egyéb hasonló helyek, ha a NAV úgy döntött, ilyen módon is megpróbál lesújtani rájuk, beszedni jogos jussát. Másrészt meg talán nem tévedés azt hinni, hogy igazán nagy pénz nem itt van, hanem a multiknál. Azok viszont szigorúan a számlaadásban. Még ha ezt egy-két olyan rémtörténet esetleg cáfolná is ezt. Azt a sztorit például jó pár éve hallottam, miszerint egy hazai borász azon háborgott, milyen komoly polcpénzt kell neki fizetnie ahhoz, hogy a palackjai ott legyenek az egyik nagy áruházláncban, és nem ám lent, a surranó vonalában, hanem mell- vagy szemmagasságban. Nem emlékszem a multira, meg az összegre (de a borász nevére) sem, csak arra, hogy felkaptam a fejem, mert a szám még csak nem is hatjegyű volt. És ezt nem számla ellenében kellett átadni, hanem odatenni. Valakinek, zsebbe. Ami nyilván csalás, korrupció. S bizony sok bort kell ahhoz eladni, hogy megtérüljön ez a kenőpénz...
De ha az a pálya, hogy jelentsük be (vagy ha jobban tetszik az igekötő: fel...) egymást, nem biztos, hogy az egyébként is széthúzó és békétlen magyar nemzet összekovácsolódásához fogunk hozzájárulni. Egyrészt: az adócsalás felderítése alapból nem igazán állampolgári feladat. Van erre szervezet, olyan emberekkel, akik azért kapják a fizetésüket, hogy legyen csak üde és fehér a magyar gazdaság. Másrészt lehet olyan ország a világban, vagy akár Európában is, ahol ez teljesen természetes lenne. De nálunk olyan rossz emlékű történelmi előzmények vannak, melyek miatt az emberekben a spicli, besúgó és hasonló jelentésű szavakat hozza felszínre egy-egy ilyen hír. Plusz az is beugorhat, hogy akkor szüret, mivel most bosszút állhatunk mindenkin, aki valaha is ferdén nézett ránk és boltja vagy kocsmája van... Mert ilyenek is vagyunk, mi magyarok, ezer éve Európa közepén: tele hiúsággal, haraggal, irigységgel, rosszindulattal... Ha már közösséget szeretne valaki ezzel az országgal, hívja a népet szemetet szedni, falfirkát takarítani vagy parlagfüvet irtani.
Amúgy meg lehetne fordítani. Ne is jussunk el a fel- vagy bejelentés gondolatáig. Vegyük rá az embereket arra, hogy szeressék a számlákat és blokkokat. Ne kis papírfecniként tekintsenek rájuk, melyeket az ördög se tud hova dobni. Van ország, emlegette gazdasági ügyekben jártas ismerősöm, ahol a vásárlók minden számlát és blokkot összegyűjtenek, mert amikor eljön az adózás ideje, valamennyit leírhatnak költségekből ezek alapján. Ahol így működik a gazdaság, ilyen az adórendszer, ott nem kérdés, mindenki tartja a markát a számláért, és megőrzi a blokkot, hiszen a saját érdekéről van szó. (Ami azért elegánsabb, mint az, hogy befújjuk a másikat, még ha igazunk is van...) De az is megoldás lenne, ha minden blokk érne valamit: kedvezmény lenne a hátulján, vagy szerencsesorsjegy – bármi, aminek értelme van, amit a vásárló, az ügyfél értékelhetne.
Ezek híján viszont bármennyire is jogos a NAV kezdeményezése, leginkább az lesz a hatása, hogy felborzolja a kedélyeket. Jó alaposan...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)