Hogyan lehet túlélni a nyarat gáz nélkül a debreceni gázos lakásokban?
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.08.02. 09:08 | Frissítve: 2013.08.02. 09:13
Debrecen – Ugorjunk vissza vagy ötven évet az időben: zuhanyozzunk és borotválkozzunk hideg vízben, főzzünk kétlyukú rezsón. Jegyzet.
Írásunk hősét nevezzük Zoltánnak. Lehetne István, Péter vagy akár Katalin is – hasonló történet az elmúlt hetekben sokakkal megesett Debrecenben. Zoltán a feleségével a Libakert környékén lakik. Kellemes vidéke ez Debrecennek, parkos részekkel, lombos fákkal, hangulatosan kanyargó utcácskákkal, négyemeletes házak sorával. Itt élnek ők is vagy 15-20 éve, s kifejezetten kedvelik ezt a városrészt. Illetve kedvelték eddig. Mostanában nem annyira. Tudniillik őket is érinti a gázkészülékek felülvizsgálata. Ennek következtében egy ideje kénytelenek mellőzni a megszokott, az életet élhetővé, kényelmessé – egyetlen szóval: normálissá – tevő eszközök egy részét.
Aki nem kerül ilyen helyzetbe, el sem tudja képzelni, mennyire fontos a gáz. Zoltánék hetek óta hideg vízben kénytelenek zuhanyozni. Ami egyszer-kétszer akár egészen jó mulatság is, főleg, ha forró nyár van, kánikula. De amikor rendszeresen hideg vízzel kell tisztálkodni, hajat mosni, borotválkozni – az egy idő után egyáltalán nem mókás. Még jó, hogy a mosógépünk maga melegíti fel a vizet, tehát mosni még tudunk, mondja Zoltán. S hogy a főzéssel mi van? Némileg korlátozottak a lehetőségeik. A gáztűzhelyük ugyanis nem üzemel. (Értelemszerűen, mivel nincs gáz a lakásban.) Még jó, hogy a nagynénjétől kaptak kölcsön egy kis rezsót. Ami viszont falja az áramot, ezért meggondolják, mikor kapcsolják be azt a két kis platnit... Szóval inkább csak ritkán főznek, melegítésre pedig a mikrosütőt használják. Nem főznek be lekvárt, nem tesznek el befőttet sem, mint máskor. Idén kukoricát sem evett még Zoltán, mert azt mondja, nem kínlódik egy tizenkét centi átmérőjű vaslapon. S pont emiatt nem nagyon hívnak vendégeket sem. A testvére gyerekének az üdültetését is lemondták, mert nem tudják biztosítani számára a normális lehetőségeket. Majd jön máskor Debrecenbe, állapítja meg nem túl derűsen Zoltán, aki szerint mindent meg lehet szokni, de azért kicsit úgy érzi magát, mintha visszazuhant volna az ötvenes-hatvanas évekbe.
Miért? Történt, hogy még a nyár elején kaptak egy értesítést, miszerint néhány napon belül lakógyűlés lesz, ahol majd tájékoztatást kapnak arról, mi a teendője a társasházuknak, s a társasházban élőknek a gázkészülékekkel kapcsolatos rendelkezés miatt. Mivel pont utazás előtt álltak, már nem tudtak megjelenni. Viszont a nyaralás idejére Zoltán megkérte az édesanyját, legyen kedves vigyázni a lakásukra. Talán ez volt a baj. A néni ugyanis otthon volt akkor, amikor becsengetett hozzájuk két férfi, akik elmondták, hogy megnézik, mi a helyzet a lakásban található gázkészülékekkel. Beléptek, mutattak valami műszert, majd közölték, hogy ők most leszerelik a gázórát. Merthogy a házban több helyen is életveszélyes a rendszer.
A néni nem igazán értette, micsoda eljárás ez, s mi miért történik. Ahogy Zoltánék is értetlenül álltak a leszerelt gázóra előtt, amikor hazaérkeztek. Zoltán azt sérelmezi, a lakásszövetkezet, ahova tartoznak, hogyan is hozhatott ilyen hirtelen döntést pár nap alatt. Mi indokolta ezt a tempót? - kérdezi széttárva a kezét. Az jól hangzik, mondja, hogy még az idén, még a fűtési szezon előtt a végére kellene járni az ellenőrzéseknek. De hipp-hopp, pár nap alatt ledúrni mindent? Zoltán azt sem érti, ha elő is írja a törvény a vizsgálatot, az hol szerepel, hogy minden lakásban le kell szerelni a gázórát? Ha a földszinti Piroska néni gáztűzhelye tényleg szivárog, tényleg életveszélyes állapotban van, attól még miért kell a többi tizenakárhány lakásban is belevatkozni a lakók dolgába, s korlátozni őket a normális életvitelben? Hol írja elő a törvény azt, veti fel Zoltán, hogy nekem most rögtön, azonnal ezzel a céggel kell megoldani a gázkészülékek vizsgálatát?
Azt el sem tudja képzelni, mi lett volna, ha nincs otthon náluk senki. „Feltörik a lakásunkat? Vagy éppen hogy jobban jártunk volna, mert nem tudnak bemenni, s megmarad a gázóránk? Én pedig a legközelebbi próbálkozásnál azt mondom, majd olyan gázszerelő jön be ide, akit én hívok?” Zoltán próbál nem arra gondolni, hogy azért volt sürgős, nehogy a lakók meggondolják magukat, jogorvoslati lehetőséget keressenek, vagy saját úton induljanak el szerelőt találni maguknak. Úgy tippeli, hogy ez a gázszerelő-biznisz akkor lehet jó, ha a szakemberek sok munkát kapnak egyszerre, sok helyen dolgozhatnak, sok lakásban tevékenykedhetnek. „Nézzék meg: nem a kertes házak környékén vannak az ilyen esetek, hanem a társasházi részen. Ahol egy lépcsőházban sok lakás van. Egy lakásszövetkezetnél meg még több.” Ellenben más kérdés, hogy képesek-e megbirkózni a sok munkával.
Felvetésünkre, hogy azért mégis lehet értelme az ellenőrzéseknek, hiszen tényleg vannak elöregedett készülékek, s azok tényleg lehetnek veszélyesek, Zoltán csak legyint. S elmeséli, hogy amikor pár éve szivárgást érzett, és kihívott egy szerelőt, az megnézte a csatlakozást az óránál, egy fogóval kitekerte a csavart, kicserélte a gumitömítést egy újra, végül meghúzta – s azóta sincsen semmi gondja ezzel. „Ez viszont nem tíz- meg százezrekbe került, hanem a kiszállással is csak pár ezer forint volt!” – teszi hozzá.
Azt is nehezményezi Zoltán, hogy a tíz éve beszerelt műanyag ablakait meg kellene fúrnia a szellőztetés kedvéért. Szerinte egy jól záró fa ablak is tudja azt, amit a műanyag. „Akkor miért cseréltük ki, ha nem fog rendesen szigetelni, ha befütyül majd a szél? Ha egyébként olyan durván elzárna az oxigéntől, csak kijött volna ennyi idő alatt... Már rég nem élnénk akkor, mert tíz év alatt sokszor főztünk ám! Amúgy meg a bejárati ajtónk fából van, ami viszont tényleg nem légmentesen zár. Nem is értem, miről beszél, aki azt mondja, életveszélyes a műanyag ablak.”
Zoltánék esete egyáltalán nem egyedi. "Gyakorlatilag egész Debrecen ki van téve annak 2013-ban, hogy egy komfort nélküli jurta-várossá alakuljon át" – fogalmazta meg nemrégiben Papp Csaba önkormányzati képviselő, akitől segítséget kértek a lakók, s aki "az áldozatok" mellé állt.
Zoltán örülne, ha mihamarabb véget érne ez a rémálom, de sajnos fogalma sincs arról, mikor lesznek végre túl az egészen. Nem is érti, ezek a gázszerelők hogyan engedhetik meg maguknak, hogy megszüntetik a gáz használatának lehetőségét, viszont nem mondják meg, még hozzávetőlegesen sem, hogy mibe fog kerülni a munka, s azt sem, hogy meddig fog tartani. Szerintem ez nincs rendben így – mondja. S nehéz nem egyet érteni vele.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)