Hogyan lehet sok ezer forinttal drágábban utazni Debrecenből a fővárosba?
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.07.30. 10:34 | Frissítve: 2013.07.31. 08:58
Debrecen – Néha csak egy pillanaton múlik, és máris meglopják az embert. A kérdés az, mit segíthetnek ilyenkor a biztonsági őrök és a kamerák.
Történetünk hősét nevezzük Évának. Lehetne Sára vagy Kata is – mindegy, velük is megtörténhetne hasonló eset, ahogy Péterrel vagy Sándorral is. Ugyan ki nem kerülhet olyan helyzetbe soha, hogy tolvajlás áldozata legyen?
Éva azok közé tartozik, akik rendszeresen igénybe veszik a MÁV szolgáltatásait. Hetente legalább egyszer elmegy Budapestre, majd visszajön onnan. Ezzel havonta több tízezer forintot hagy a cégnél. Az, hogy a pénzéért mit kap, milyen kocsikban ülhet, mennyi idő alatt jut el a fővárosban Debrecenből, s onnan vissza, az más kérdés. Ahogy az is, miért van az, hogy hiába kéri minden alkalommal asztalhoz a helyjegyét, ez vagy sikerül, vagy nem, pedig a pénztáros mindig azt mondja, oda fogja adni a jegyet.
Ez a történet ehhez képest jóval egyszerűbb. Ahogy szokott, Éva most is kiment az utazása előtti napon a debreceni Nagyállomásra. Beállt a sorba a pénztáraknál, elmondta, mit szeretne, aztán amikor a fizetésre került a sor, amíg előkapta a táskájából a tárcáját, letette egy pillanatra a napszemüvegét. (Nem nagy ügy, mondhatnánk, hiszen mibe is kerül egy napszemüveg. Egy igényes, a szemet valóban óvó darabért azonban akár több tízezer forintot is elkérhetnek.)
Fizetett, s amint nyúlt volna érte, hogy visszavegye, döbbenten tapasztalta, hogy nincs már ott. Azonnal a közelben sétáló biztonsági emberekhez fordult, s kérte a segítségüket. Ők arra hivatkoztak, hogy nem mehetnek csak úgy oda bárkihez azzal, hogy legyen szíves megmutatni a táskáját, nem gyanúsíthatnak meg senkit azzal, hogy lopott. És a biztonsági kamerák? – kérdezte reménykedve Éva. Azok rögzíthették, ki lépett oda mellé, s vette el a holmiját. Hátha még ott van az illető az állomáson, s akkor célirányosan oda lehetne menni hozzá – vetette fel.
Bele is telt bő negyedórába vagy húsz percbe, míg megtalálták azt a felvételt, amelyen Éva szerepelt. A magyarázat szerint azonban olyan minőségű volt a kép, hogy szinte még Éva napszemüvege sem látszott rajta. A tanáccsal, hogy tegyen feljelentést a rendőrségen, természetesen nem sokra ment. Ha a rendőrök majd napok múlva elkérik a felvételeket, azok akkor sem lesznek jobb minőségűek. Nem szólva arról, hogy hol lesz már akkor az, aki lenyúlta Éva holmiját...
A tanulság? Tény, hogy Éva hibát követett el, amikor letette egy pillanatra a napszemüveget, s félrenézett. Kérdés azonban, ezen túl mit kellett volna másképpen tennie. A biztonsági őrökkel és kamerákkal teli vasútállomáson azonnal az őrök segítségét kérte. Tényleg semmi esély nem lett volna arra, hogy a kamerák felvételeit átpörgetve egy-két percen belül azt mondják: íme, ott van ez az ember, ő lehetett, aki elvette a szemüveget, s aztán megnézni azt is a kamerákon, hátha ott van még a területen, odamenni hozzá, és megbeszélni vele? S mi lett volna, ha valami durvább történik Évával? Ha megütik, ha fellökik, ha kitépik a kezéből a táskáját, ha vér folyik? Akkor is ez lett volna az ügymenet? Vagy akkor másképp reagál mindenki?
Ez csak egy szemüveg volt, de lehetett volna irattárca, pulóver, bankkártya, életmentő gyógyszer – bármi. Bármi, amit magunkkal hordunk a hétköznapokban, amire szükségünk lehet, s aminek hiánya roppant kellemetlen tud lenni, s fáj, ha elveszik (ellopják) tőlünk. Ilyesmi bárkivel megtörténhet. Akár az állomáson, akár máshol is.
Tudjuk, hogy a tolvajokat nem lehet egy mozdulattal kitiltani sehonnan. De túl azon, hogy ki-ki jobban odafigyelhet a maga holmijára, bizonyára csökkenthetné az ilyen esetek számát, s talán a kulturáltabb kiszolgálást is nagyban elősegítené, ha lenne egy záróvonal a vasútállomásokon a pénztárak előtt. Olyan, mint némely igényesebb patikában vagy bankban. Egy vonal, ahol a következő ügyfél, vásárló megáll, míg az előtte álló a pénztárossal, az ügyintézővel beszél. Nem lenne tragédia, ha nem lihegnének egymás nyakába az ügyfelek az állomáson sem – s kicsit mindjárt Európa boldogabb felében érezhetné magát az utas.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)