Elvált szülők, lombikból született herceg és kínai tündér az új mesékben
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2011.09.30. 11:55 | Frissítve: 2011.09.30. 11:55
Piroska ne legyen drogos tini, a farkas meg perverz állat! Az nem mese. Mesére viszont van igény, és nem csak a népmese napján. Az lehetséges, hogy a klasszikusok nem mindig jönnek be a mai gyerekeknek, de azért tudnak még miért rajongani. Jegyzet.
Egyre több pedagógus mondja, hogy menet közben valami valahol elromolhat, mert amikor óvodából iskolába kerülnek a gyerekek, még imádják a mondókákat, verseket, meséket. Amikor tanulnak olvasni és írni, akkor is. Aztán mire eljutnak felsőbe, mintha elvágták volna: ha lehet, kerülik a betűket és a könyveket. A tanterv a rossz? A tananyag? A tankönyvek? A tanárokkal van baj, a szülőkkel vagy éppen magukkal a gyerekekkel? A külső környezet hat rájuk úgy, mint valami fertőző nyavalya, agresszív vírus, minek hatására elvesztik érdeklődésüket? Vagy éppen a változó világban nem lenne szükség a mesékre?
Szükség van, de nem feltétlenül a régiekre. A most 8-10-12 évesek sokszor nem tudnak mit kezdeni Móra, Móricz és Gárdonyi könnyes-nevetős történeteivel. Ez nem von le e szerzők értékéből, csak mutatja: a világ változik. A városi gyereknek fogalma, mit csinál a szűcs, a csősz, a panel tetején nincs kémény, ahova gólya fészkelhetne és nem szállást kérő bölcs koldusok róják az utakat, hanem hajléktalanok.
Hős a lefagyasztott tojásból
Emlékezzünk csak, amikor a Harry Potter-láz annak idején minket is elért! Ahogy szerte a világban, itt is klubok születtek, és tucatjával jelentek meg egyéb könyvek is mágikus képességű gyerekekről, különleges iskolákról, varázslókról, szörnyekről, a gyerekek meg falták az egyre keményebb történeteket. Nem igaz tehát, hogy a mai gyerekek egyáltalán nem olvasnak, vagy a mese teljesen hidegen hagyja őket. Darren Shan vámpír- és démontörténetei, Jonathan Stroud Bartimaeus-sorozata, Thomas Brezina Hot Dogs és Fiúk kizárva regényei, vagy Böszörményi Gyula Gergő-kötetei jó példák arra, hogy el lehet varázsolni a srácokat.
De észre kell venni, hogy nem azzal, mint régen. S nem csak nálunk: nemrég készült egy felmérés az olaszországi olvasási szokásokról: ott a klasszikust történeteket bevándorlókról, elvált szülőkről, örökbe fogadott gyerekekről szóló történetek váltják fel. Az egyik mese főszereplőjének két mamája van, a másik bőrszíne fekete, a harmadik lefagyasztott tojásból született. Egyre gyakoribb, hogy a bajba jutott mesehősön kínai tündér segít és lombikból világra jött herceg is létezik a gyerekkönyvekben. Az Olaszországban megjelenő évi 600 ezer könyv 20 százaléka a gyerekeknek szól, az olvasók 59 százaléka pedig 11–17 év közötti.
Ha gyerek, legyen gyerek!
Más kérdés, hogy érdemes vigyázni a modern mesékkel. A mese szórakozás, de egyfajta lelki és szellemi tanulás is. Az sem jó, ha túl hamar felnőnek velük a gyerekek. Megélhetési nyűgökkel küszködni és pénzt beosztani, nagy teljesítményt leadni vagy pályázati sikereket produkálni, netán karriert építeni ráérnek később is. Amíg gyerekek, viselkedjenek úgy, mint a gyerekek.
Ebben a mesék is segíthetnek. Még akkor is, ha általában nem szeretjük a mesterséges világ- meg akármiféle napokat, ezúttal tegyünk kivételt, és ne álljunk ellen a kísértésnek, olvassunk mesét szeptember 30-án. 2005-től ugyanis a Magyar Olvasástársaság javaslatára Benedek Elek (1859-1929) születésnapját a népmese napjának nevezték ki. Olvassunk, hallgassunk mesét ezen a napon: akár színész, fociedző vagy felsős diák lesz a mesemondó.
Perverz farkas, gyilkos vadász
A mese egy átjáró. Egy szabad terület, ahova el lehet szökni a valóságból. S mivel nem feltétlenül és nem kizárólag a valóságot tükrözi, ezért a mesében bármi megtörténhet. Bármi, de nem akármi. Lehet, hogy csak hosszú kanyarok után, de ott az igazságnak kell győznie. Lehet játszani a mesékkel. Ha Piroska egy frissebb verzióban mondjuk elvált szülők drogos gyereke, akire perverz farkas támad az erdőben, miközben a lány az antiszociális nagyihoz megy, akitől szeretne lenyúlni némi plusz zsebpénzt, és a vadász csak azért segít, mert élvezetét leli a gyilkolásban, akkor nem mesét olvasunk, hanem paródiát. Ami felnőtteknek szól. A felnőtt ugyanis érzékeli a különbséget, a gyerek nem. Neki arra van igénye, hogy rend legyen a világban. A szülők ne váljanak el, a nyúl pedig meneküljön meg a farkastól. S mi meg ne mondjuk azt, hogy nincs mese, mikor van.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)