Az ismert magyar zenészek többsége elvérezne a tehetségkutató vetélkedőkön
Szerző: (szénási) | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.12.31. 13:26 | Frissítve: 2012.01.01. 02:07
Szeretjük a sztárcsináló műsorokat, mert tényleg sok tehetség van Magyarországon. Más kérdés, hogy a magyar popszakma színe-java nem biztos, hogy átvinné a lécet. Jegyzet.
Az emberek nem véletlenül imádják a sztárcsináló műsorokat: tényleg sok tehetség van ebben a kis országban. Más kérdés, hány hét valójában a siker, ki marad topon egy-két-három év múlva is. Az meg külön történet, ha ma lenne pályakezdő, hogy vérezne el a magyar pop- meg rockszakma színe-java a Megasztár, a Csillag születik és az X-faktor nyilvánossága és zsűrije előtt.
Földink, Lukács Laci maga is úgy véli, hogy már az első körben kiesne az X-faktorból. A Tankcsapda fontembere persze vérbeli rockzenész, neki tényleg nem lenne szüksége ilyen versenyre. De ha mégis, repülne. Mint Cipő a Republic zenekarból. Vagy Presser Pici, akinek elmagyarázná a zsűri, ha lehet, nyissa ki a száját, mert a dünnyögés az nem ének. De a dörmögés sem! – intenének be Hobónak. (Igyon kevesebb hideg kólát! – élcelődnének vele.) A Pokolgépes Kalapács Józsit és a hadaró Gesztit logopédushoz űznék, Zoránnak meg orrsövényműtétet javasolnának az ítészek. Kóbor Jánosnak elmagyaráznák, rendben van, ha rázza a haját, de semmiképpen ne az éneklés helyett tegye azt. Fenyő Miklós és Szikora Róbert pedig feddést kapnának, hogy ez egy férfias műfaj alapvetően, tehát kéretik kevésbé nyafogni.
S mi a helyzet a hölgyekkel? Kedves Keresztes Ildikó, mondaná a zsűri, ennyi hiszti nem fér bele. Tessék keményen nyomni, vagy lehet menni haza, pityeregjen otthon a tévé előtt... A fiatalabbak sem járnának jobban: Rúzsa Magdi továbbra sem képes alkatához illő dalokkal előállni, születne meg az ítélet, Barbie pedig kapna egy szimpla „kösz, viszlát” búcsúüzenetet. Szekeres Adrien, Szulák Andrea és Tóth Vera a presszók világába száműzetnének, Zséda és Lola esetében pedig jönne a viccelődés, hogy szépnek szépek, de itt énekelni is kellene. S maga, kedves Péterfy Bori, mondanák, magában van valami, de nem ez kell a tömegeknek, menjen inkább moziba, nézze meg a Twilight új epizódját.
Nagy Feró hiteles embernek tűnne a zsűri szemében, de túlkorosnak. Kevesen tudnak ilyen pontosan énekelni, dicsérnék meg ugyanakkor a zsűritagok Pély Barnát és Mester Tamást. Kár viszont, hogy magukból hiányzik valami plusz: celebek talán igen, de sztárok nem lesznek soha. Maga viszont inkább a fürdőszobai tükör előtt gyakoroljon, szólnának be Pataky Attilának. Esetleg edzhetne D. Nagy Lajossal, aki szintén bizonytalan a skálán – tromfolna rá valamelyik kedves zsűritag.
S hogy ki menne át végül a szűrőn? Ákost jó eséllyel igen. Tehetséges, lehetséges, hogy találkozunk a döntőben, kapná az ítéletet. Révész biztosan, Demjén viszont határeset: de talán átvinné a lécet – és talán nem is alulról. Bár bizonyára akadna, aki frivol módon előbb fodrászhoz küldené. A hölgyek közül Völgyesi Gabi (Unique) léphetne dobogóra, meg a hajdani Jazz+Az gráciája, Váczi Eszter. Utóbbi ha végre eldöntené, melyik műfajjal szeretné eljegyezni magát: vagy ez, kapná a képébe, vagy dzsessz. S bár nem épp ugyanaz a generáció, dobogós lenne még Sebestyén Márta – de használjon kicsit több elektronikát, mondanák neki, haladjon a korral, s maga még világsztár is lehet akár...
Mindez persze csak játék. Az viszont komoly, hogy nem volt, nincs, és nemigen lesz valódi világsztárunk. Mindaddig, amíg nem állunk elő valami sajátos, csak ránk jellemző, ugyanakkor a világ nagy zenei áramlataihoz képest nem öt-tíz éves késéssel haladó produkcióval. A tehetségkutatókon – mikor túlesünk az önjelölt pojácákon való vigyorgás körein – jó hangok, jó arcok tűnnek fel. Akikből azonban sokszor csak egy hiányzik: az egyéniség. S ha mégsem, gyorsan kiejtik őket. Ami baj. Mert Elvis- vagy Jacko-imitátor riszálhat tízezerszám szerte a világban, ám egyik sem lesz valaki. A zacskós leves megfizethető, ám egy magára valamit is adó étteremben nem kerülhet soha az asztalra. Ennyi.
Egyébként jó énekesekért nem kellene kimenni a világból. Még Debrecenből sem. A Csokonai Színházban ma annyi jó hangú színész játszik, akik kétszer megtöltenék egy tehetségkutató döntőjét. A West Side Stroy és a Valahol Európa című musicalben, a Vadászatban és a Máriában, vagy éppen a PG zenekar és Jantyik Zsolt dalaira felfűzött Világvége szerelemben ezt bárki láthatta-hallhatta. Ezek a debreceni színészek legalább olyan jól érzik a pop- meg a rockzenét, mint a könnyűzene hazai élvonal.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)