Anyu, lehetnék ma is 10 órát az iskolában?
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2013.10.19. 10:01 | Frissítve: 2013.10.20. 13:33
Debrecen – Hány órától vigyázzanak az iskolában a gyerekre? És hány óráig? S míg a tanár ügyeletet tart, az ő gyerekét ki vigye haza? Jegyzet.
Jó lenne, ha már reggel 7 óra előtt gondoskodnának az iskolák a gyerekek felügyeletéről: ezzel álltak elő a napokban a debreceni szocialisták. Sajtótájékoztatót tartottak, és levelet írtak a helyi tankerület vezetőjének is. (Erről szóló cikkünket itt lehet olvasni.) Arra hivatkoztak, hogy a gyerekek becsengetés előtt az udvaron fagyoskodnak, a szülők pedig nem tudják őket magukra hagyni, mert senki sem biztosítja a diákok felügyeletét. Mint kiderült, ez nem egészen így van, mivel az iskolák rugalmasan, lehetőleg a szülők igényeihez igazodva próbálnak megoldást találni ezekre a helyzetekre (is).
Nézzük meg, miről is beszélünk valójában. Van a szülő, aki reggel korán kel, mert dolgozni megy. 6, 7 vagy 8 órára. A munkahelyét nem izgatja, van-e gyereke, s hogy iskolába kell vinni. A cégeket általában nem érdekli, a szülő hogy oldja ezt meg. Az iskolákat viszont igen. Az iskolák már akár 7 óra előtt is várják a gyerekeket – szemben azzal, amit a szocialisták gondoltak. Lehetne persze az is, hogy már reggel 5-től tartanának ügyeletet, mert van szülő, akinek ez lenne a kényelmesebb, de ezt most hagyjuk.
Lessük meg a gyerek szemszögéből is a dolgokat, a 7-8-9 évesek hogyan élik meg a korai kelést, a durva ébresztést. Alhatnának 7-ig is, de nem, anya és apa dolgozik, tehát kelniük kell nekik is, nem alhatnak addig, már gyerekként sem, amíg jólesne. Mennek a szülővel együtt, mert nincs nagyszülő, barát, rokon, bárki, aki megoldaná ezt. (S mert anya és apa azt találta ki, a szerintük legjobb suliba járjon a gyerek, ne a legközelebbibe, tehát eleve be kell kalkulálni egy plusz fél vagy háromnegyed órát, amíg keresztül lehet vergődni a reggeli csúcsforgalomban a város egyik végéből a másikba.)
Ennélfogva nyilvánvaló: oldja meg az iskola ezt a kérdést. Azért vannak ezek az intézmények, nem? Meg azért, hogy délután is vigyázzanak a gyerekre. Ha 4-ig tartanak az órák, akkor se eresszék szélnek a diákokat, hanem tartsanak ügyeletet fél 5-ig. Vagy háromnegyed 5-ig. Esetleg 5-ig. (Vagy akármeddig?) Az sem ritka ugyanis, hogy a szülő nem ér oda az ügyelet végéig a gyerekért. Mert dolga volt. Dolgozott például. Vagy parkolóhelyet keresett. Vagy sokáig állt sorban a pénztárnál. Vagy egyszerűen nem indult el időben, mert úgy gondolta (s milyen jól!), hogy a pedagógus olyan emberfajta, aki nem fog felállni, ha vége a munkaidejének, hogy megy haza, hanem marad, amíg van gyerek. Akármeddig, hiszen mit is tehetne. Vele szemben a végletes lelkiismeretesség is alapelvárás. Ezt várja el a szülő, az igazgató, a tankerület, az egész társadalom. Olykor megspékelve azzal, hogy a tanárnak úgyis olyan hosszú a nyara (nem pont így igaz), vagy hogy most kapott béremelést. (Ami igaz, kapott, ám mint Hoffmann Rózsa államtitkár is megfogalmazta jó néhányszor: ezzel a kormányzat egy régi adósságot törleszt. S amit a pedagógusok tehetnek hozzá: óraszámemeléssel, jelentős adminisztrációval és egyéb feladatokkal dúsítva.)
Mindez azt is jelenti, hogy az a gyerek, akit 7-re bevisznek, sokszor 5-ig ott van az iskolában. Ez tíz óra, akárhogy is számoljuk. Azaz: elég durva helyzet, ha egy alsós kisdiák ennyi időt tölt a suliban. Még egy felnőttnek is elég napi tíz óra meló (még ha egyre inkább ez tűnik ma reális valóságnak), nemhogy egy gyereknek. Márpedig senki meg nem kérdezi tőlük, ők, az érintett kiskorúak mit is gondolnak. Kötve hisszük, hogy azt mondanánk: Anyu, szeretnék én is 10 órát az iskolában tölteni!
Szóval ha jól értjük, a szocialisták azt vetették fel, töltsenek még több időt az iskolában a diákok?
S ha már itt tartunk: nem az intézmény biztosítja az ügyeletet reggel és késő délután, hanem konkrétan az ügyeleti munkára beosztott pedagógusok. Akik pont olyan hús-vér emberek, mint azok a szülők, akik azt szeretnék, ha már hajnalban beadhatnák a gyereket a megőrzőbe – illetve bocsánat, az iskolába. Ennélfogva még az sem kizárt, hogy a tanárnak is van gyereke, akit a reggeli ügyelet miatt neki is be kellene adni egy másik iskolába.
S ha már megőrzés. Időnként eltűnődhetünk azon, hogy akármilyen is az életünk, akármennyit melózunk, rohanunk, nem kellene-e olykor kitalálni valamit éppen a gyerek miatt. Nem elég megszülni, etetni, ruházni ugyanis. Foglalkozni is kellene vele. Minél többet. Megállni, időt szakítani beszélgetésekre, játékra, megfogni a kezét, sétálni vinni, színházba, kirándulni, ölbe venni, mesélni vagy olvasni neki. Vagy meghallgatni, ő hogy olvas, hogyan számol, rajzol, mit gondol a világról, mi történt vele az iskolában. Mert egyszer a gyerek is felnőtt lesz. S jó lenne, ha akkor arra emlékezne, milyen jó is volt gyereknek lenni.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)