Állítsuk meg a terjedő „angolkórt”!
Szerző: (szem) | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.08.27. 11:42 | Frissítve: 2011.08.27. 11:42
Rendőrökre támadtak pár hete, gyújtogattak, kirakatokat vertek be, s vettek magukhoz divatos holmikat fizetés nélkül szerte Angliában. Ne feledjük azonban: az agresszív fosztogatók egyben brit választópolgárok is. Jegyzet.
Anglia sokáig maga volt a paradicsom. Olyan hely, ahova még az amerikaiak is szívesen jöttek (mentek), mert élhető vidéknek tartották, ráadásul nyelvi nehézségekkel sem kellett küzdeniük – nem úgy, mintha a bohém Párizsba mentek volna. Most azonban megfordult a szél: az első fecskék közé tartozik az éppen az erőszakból, nihilből és többek között agresszióból kinőtt punk nyomán sarjadt újhullám egyik hajdani sztárja, Gary Numan. Aki sebesen húzza a csíkot Londonból, és inkább Kaliforniában szeretne élni a továbbiakban. Merthogy az angol bizony igencsak nyomorúságos népség – ahogy az 53 éves popikon nyilatkozott a napokban.
Tény, hogy egyáltalán nem volt nagy öröm látni azt, ami pár hete történt a szigetországban. Már csak azért sem, mert amióta vigyázó szemünket Nyugatra fordítjuk, azt is tapasztalhatjuk, hogy ami ott van, az előbb-utóbb ide is el fog érni. (Kivéve az életszínvonalat, meg a magas fizetéseket.) Hiába nyilatkozta őszödi retorikában verhetetlen egykori kormányfőnk, hogy Magyarországot nem fogja érinteni a válság, bizony, átment az rajtunk, mint egy gyorsvonat a sínen hagyott gyerekbiciklin, és most keservesen próbálunk valamit kezdeni a girbe-gurba vázzal. A britek számára is időbe telik, míg magukhoz térnek és rendezik soraikat. Pedig sejthették volna, hogy előbb-utóbb lesz valami hasonló, hiszen a futballmérkőzések rendjét megzavaró huligánok sem a mi Benedek Elek könyvtárunkhoz hasonló ottani intézmények látogatói közül kerültek ki. Bár az is igaz, hogy a stadionokat szétverő szurkolók tevékenysége jóvel kisebb körbe volt írható a térképen, mint a futótűzként, szinte városról terjedő mostani erőszaksorozat.
Az erőszakhullám kialakulásában egy színesbőrű fiatalembernek is szerepe volt, aki fegyvert hordott és fegyver által veszett el. A hangsúly természetesen nem a bőr színén, hanem a fegyveren van. A többség Angolhonban sem késsel vagy revolverrel jár, viszont mégis gyakrabban keveredhetnek konfliktusba azok, akik ilyesmit cipelnek magukkal. A mostani balhéba utóbb azonban olyanok is belekeveredtek, akik csupán baseball-ütővel szerelkeztek fel, ami jó fejre, hátra és kirakatok üvegére is.
Az utcai harcokról sokáig azt hittük, csak Párizsban fordulnak elő, ahol a hatvanas évek végén a diákok csaptak össze a rendőrökkel, később meg a bevándorlók. Aztán láttuk, hogy néz ki Budapest ünnep előtt, alatt, után. Manapság a vén kontinenshez képest nem is olyan távoli Észak-Afrika képsorai borzolják a kedélyeket. Igaz, ott nemesebb küzdelemről van szó: a szabadság, és nem egy márkás póló vagy tévé megszerzése a cél.
A briteknél pár hete robbant a helyzet. Azóta is próbálnak rendet teremteni, igazságot osztani, elszámoltatni az elkövetőket. Nem ártana azonban elébe menniük az esetlegesen eljövendő eseményeknek, mert az eseményeket kiváltó okok csak részben szűntek meg, a társadalom rákfenéi továbbra is léteznek. S bár a szegénységet képtelenség egyik napról a másikra felszámolni, és vélhetően továbbra is problémahalmazokat gerjesztenek a bevándorlók egész Európában, a bűnnel szemben azonban lehetne könyörtelen harcot indítani.
Már csak azért is, mert egy-egy ilyen erőszakhullám sokmilliárdos kárral jár. Ennek érdekében akár a békés rendőrség mítoszával is sürgősen leszámolhatnak a britek. Hiszen látható, hogy már rég nem szabadságról beszélünk, hanem túlzott szabadosságról. Ahol a drogok, a fegyverek, a tiltott üzelmek és a hétköznapi erőszak legváltozatosabb formái uralkodnak, oda erős kéz kell. Igaz ugyan, hogy egy adott társadalomban mindenkit azonos jogok illetnek meg, de az első mégiscsak az emberi élet biztonsága, a magántulajdon szentsége és nem mellékesen az adófizető többség védelme kellene, hogy legyen.
Ha a britek rendet teremtenek, és megmutatják, náluk hogy megy ez, esetleg tanulhatnánk tőlük – anélkül, hogy később fejünkre olvasná bárki is, mit képzelünk mi, magyarok, rendről, alkotmányról, médiáról, emberi jogokról.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)