A gyerek úgy szép, ahogy van
Szerző: Bögre Zoltán | bogre.zoltan@dehir.hu Közzétéve: 2011.01.11. 14:25 | Frissítve: 2011.01.11. 14:25
Debrecenbe is eljutott a legújabb trend, gyerekszépségversenyt rendeznek a cívisvárosban. Hogy örüljünk-e ennek, vagy inkább ne, az kevésbé fontos, mint az, hogy milyen hatással lehet egy szépségverseny a kicsikre.
Egyre nagyobb divat manapság, hogy már gyerekkorban testközelből megismerhetik a fiúk és a lányok a kifutók világát. Számos televíziós műsorban látható, ahogy a szülők hatalmas odaadással és vehemenciával próbálnak csemetéjükből ízig-vérig modellt faragni, s bevezetni őt a szépségversenyek korántsem mesés világába. Ezek a gyerekek szinte a felismerhetetlenségig átalakulnak, s nemcsak külsejükben, de egyéniségükben, természetes valójukban is más képet mutatnak önmagukról.
A színfalak mögött dől el minden, a szülő mintha önmagát látná a színpadon, mintha gyermeke őt is képviselné a kifutón, az elmulasztott lehetőségek, a letűnt gyerekkor és a megfakult fiatalság mementója köszön vissza; a nagy lehetőséget, a megvalósulatlan álmot élik újra csemetéjük révén.
Minden versenynek tétje van - ennek is. Az elsődleges cél a győzelem; lefőzni a másikat, felülkerekedni a vetélytárson – komoly pszichológiai dilemma: jót tesz-e a gyereknek az, ha már négyéves korban megismerkedik az olyan fogalmakkal, mint a küzdelem, a győzelem, a vereség, a viszálykodás. A kudarc.
Erősíti őket, életrevalóbb felnőttet nevel belőlük a versengés, vagy éppen arra ösztönzi a kicsiket a későbbiekben, hogy mindenáron a másik elé kerüljenek, elülteti-e bennük annak a magját, hogy csak a külső megjelenéssel lehet sikereket elérni? Lesz-e mellettük egy olyan felnőtt, aki elmondja nekik, ez csak játék? A fülükbe súgja-e valaki, hogy az élet nem ilyen, ott többre is szükség van?
A lányok korábban akarnak felnőni, míg a fiúkban megmarad a gyerekkorhoz való ragaszkodás. A lányok már vizsgálják a szépészeti eszköztárakat, ruhákat, rohannának előre az idővel, szeretnének nagyok lenni, vágyják, hogy nők legyenek. Ez normális – 12 éves korban. De mi a helyzet a még óvodás, négy-ötéves kislánnyal, aki már dívaként jelenik meg a színpadon, s egy nagy lendülettel félresöpri a korban jóval előrébb járó, de még mindig nagyon fiatal társait?
Elfogadja-e azt a tényt, hogy ez csak egy verseny, egy játék, egy tévéműsor, s nem muszáj olyanná válni, amilyenné alakítják, nem kell még küzdenie, vetélkednie, inkább maradjon az, ami: gyerek. A példa azonban nagyon is mérvadó, ráadásul a szülő mutatja az irányt, s ha a gyermek látja a lelkesedést és az akarást saját szülőjén, nem is gondolhatja, hogy itt valami nem stimmel.
Szépen lassan felgördül a függöny, s érezni fogja, hogy ez egy olyan verseny, ahol nemcsak szépnek kell lenni, de viselkedni is tudni kell, s ez komoly felkészülést igényel, ezzel együtt ő is formálódik, változik. De milyen irányba és meddig?
Debrecenbe is eljutott a legújabb trend, gyerekszépségversenyt rendeznek a cívisvárosban. Minden bizonnyal az Amerikában oly népszerű, ám szinte agresszíven komollyá vált versengéshez képest jóval visszafogottabban sorakoztatják majd fel nálunk a mit sem sejtő kicsiket. A változatos megjelenés azonban itt is követelmény lesz – hiszen szépségversenyről van szó –, s nem elég csak egy arcát mutatnia a versenyzőnek: az nyer, aki a legjobban át tud alakulni, aki kaméleon módjára képes megtéveszteni a zsűrit. A gyerekek a legjobb átalakulóművészek - könnyen formálhatók, szófogadóak és minden iránt nagyon tudnak lelkesedni. A lányok örömmel válnak királylánnyá, szívesen fogadják a hosszú perceken át tartó sminkelést, s rövid idő alatt fel is nőnek ehhez a díszlethez.
Persze ez az egész felhajtás vicces, közönségszórakoztató bemutatónak, aranyos, jópofa és ártatlan délutáni matinénak is felfogható, ám mikor a pénz is szóhoz jut (nevezési vagy akár fődíj formájában), attól kezdve ez már nem csak játék. Akkor már tétje van, s ehhez olykor bizony még a felnőttek sem tudnak elég nagyok lenni.
Bögre Zoltán írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)