Ringató tenger, ősi történelem, csodás hölgyek: Itália élményzuhataggal vár – fotókkal
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@dehir.hu Közzétéve: 2017.07.30. 10:01 | Frissítve: 2017.07.31. 08:39
Rimini - Olaszország túl szép és túl közel van hozzánk ahhoz, hogy kihagyjuk. És aki egyszer ott járt, mindörökre vissza fog vágyni.
Aki kicsit is fogékony az európai kultúrára, különös tekintettel annak gyökereire, Itáliát semmiképpen nem hagyhatja ki. És ha a vándor apadhatatlan kultúrszomjához gasztronómiai érdeklődés is társul, továbbá a tenger szerelmese is, akkor pláne. Az olasz csizmán számos olyan hely van, ahol könnyedén hozzájuthatunk mindehhez. Rimini például tökéletes gócpontja lehet az efféle kalandozásoknak, mert egyrészt pezsgő-nyüzsgő életű tengerparti üdülőhely, másrészt Federico Fellini szülővárosa közel van sok lenyűgöző látnivalóhoz. Amúgy Rimininek többnyire csak a kiváló nyaralóhely jellegét szokták kidomborítani, pedig nagy hibát követ el, aki nem hagyja ott egy kis időre a kétségkívül vonzó és minden „bícselési” igényt kielégítő tengerpartot. Mert bizony van az óvárosban római amfiteátrum rom és kétezer éves híd Tiberius császár korából. Utóbbit 1944-ben a visszavonuló német hadsereg megpróbálta felrobbantani. De a kanóc elaludt, így a mai autók is tudják használni azt. Augustus diadalíve sem megvetendő látnivaló, a főtéri pompás óratoronyról sem botorság lőni néhány képet és ott van a székesegyház, amit annak idején egy középkori hadvezér, bizonyos Sigismundo Malatesta építtetett szíve hölgye tiszteletére. A kétségkívül lovagias gesztus azonban egyáltalán nem tetszett II. Pius pápának, aki a tettet pogány istenkáromlásnak minősítette.
De a taljánok már csak ilyenek, az ő életüknek mindig is kulcsszereplői voltak a nők. Ezzel szembesülünk akkor is, midőn átkirándulunk a mozaikok fővárosába, Ravennába, hogy elmerüljünk a történelem szinte felfoghatatlan messzeségeibe, ahol két szent, San Vitale és San Appollinare alapozta meg a város történelmét. Ha például megtekintjük Galla Placidia mauzóleumát, ott is egy nő élete tárul elénk. A hölgynek kalandos sorsa lehetett 390 és 450 között, hiszen Theodosius római császár lánya barbár gót király felesége is volt, ült börtönben, majd később 25 éven át császárnőként irányította a Nyugatrómai Birodalmat. Mauzóleumát ő maga építtette és még életében el is készült. A benne rejlő eredeti mozaikos ábrázolások tehát hitelesek, azaz a kor előkelőségei biztosan így néztek ki, ahogyan hihetetlen időtávlatból tekintenek le ránk. Természetesen be kell tekinteni a San Vitale-templomba is, hiszen az egyetemes művészettörténet egyik legrangosabb és legfontosabb kora keresztény alkotásáról van szó, melynek belső díszítését 548. április 19-én avatták fel. A mozaikos falképek Justinianus császár és felesége, Theodora – egy újabb korabeli jeles hölgy – ajándékaként kerültek Ravennába. Theodora Cipruson született, majd Bizáncba került és nővérével együtt színésznőként kereste meg a betevőt. Ám találkozása a még csak jövendőbeli császárral igencsak megváltoztatta az életét, hiszen Justinianus azért, hogy feleségül vehesse, eltöröltette a törvényt, miszerint szenátorok és magas rangú emberek nem vehettek feleségül színésznőket és kurtizánokat sem. Miután ez a nyilvánvalóan tarthatatlan állapot megszűnt, Theodóra férje mellett bizánci birodalom császárnéja lett és erős befolyást gyakorolt férjurára. Ez abban is megmutatkozott, hogy sok olyan törvényt hoztak, ami kedvezett a hölgyeknek. Halála után a császár az ő tiszteletére városokat, tartományokat és épületeket nevezett el róla. Ravennához egy ehhez képest nemrégiben élt asszony is köthető. Ana Maria de Jesus Ribeiro 1821-ben született Brazíliában és bizonyosan korán férjhez adott nőként élte volna le a tehetős emberek unalmas és hosszú (vagy legalábbis hosszúnak tűnő) életét, ha nem sodorja össze a sors a nagy olasz szabadságharcossal, az ekkor száműzetésben Dél-Amerikában vitézkedő Giuseppe Garibaldival. Ám így esett és innentől Anita története olyan, mintha egy romantikus, könnyfakasztó, már-már giccsbe hajló kalandregény írója vetette volna papírra. Mert bizony a szerelembe eső fiatal hölgy megszökött férjétől és élete végéig követte mindenhová a talján hőst. Vele volt a dél-amerikai harcok idején és természetesen követte akkor is, amikor Garibaldi visszatért Itáliába csatározni – és közben három gyereket szült neki. Ám a folyamatos gerillaharcok, a bujkálás, a menekülés kikezdte egészségét, Ravenna közelében megbetegedett, majd 1849. augusztusában meghalt. A város egy megható, stilizált szoborral őrzi emlékét, lábazatának domborművén látható a halálos ágya mellett álló nagy hadvezér is.
Aki Riminiban nyaral, kizárt, hogy kihagyja a szabadság szimbólumát, San Marinót. A több mint 700 méteres Titán-helyen lévő miniállamot annak idején bizonyos Szent Marinus alapította 301-ben. A derék kőfaragó már ekkor kolostort alapított, hogy a Diocletianus császár által bőszen üldözött keresztényeket befogadhassa – ezért tekintik őt a köztársaság megalapítójának. Függetlenségét a mai napig őrzi – még Bonaparte Napoleon is tiszteletben tartotta azt. Parlamentáris köztársaság, 1244-ben (!) alkotott köztársasági alkotmánya az egyik legrégebbi az egész világon. A fővárosban benézünk a 14. században épült Szent Ferenc templomba, sétálgatunk az ódon hangulatú utcácskákon, majd azok, akik nem rettennek vissza némi lihegtető emelkedőtől, felkapaszkodhatnak a három őrtorony egyikébe, hogy gyönyörködhessenek a csodálatos panorámában. Mi mindenesetre extra szolgáltatásként egy hirtelen, a semmiből kitörő vihart is kapunk, az apokaliptikus látványt fokozza, hogy gyakorlatilag benne vagyunk a viharfelhőkben. Miután bemenekülünk a legközelebbi ajándékboltba, az eladó hölgy elmeséli, ez itt teljesen természetes. Fel is vannak rá készülve, válogathat mindenki a különböző esernyők széles választékából, hatalmas, összecsukható, gyerekméretű – mindenféle van, ilyenkor ugrásszerűen megnő a forgalom, dübörög az ernyőbiznisz. A boltos pedig örömmel nyugtázza, hogy amíg a turisták bekényszerülnek az üzletekbe, szinte kötelességszerűen vásárolnak. Egyrészt azért, hogy az olaszországinál jobb áron jussanak italhoz a néhol már magyarul is megszólaló eladóktól, másrészt, hogy legyen limitált san marinói kiadású érméjük. Ezekre ugyanis alacsony példányszámuk miatt valósággal vadásznak a numizmatikusok. Visszatérve Riminibe érdemes hagyni, hogy elringasson bennünket a tenger és a napernyő alatt feküdve hallgassuk félálomban a morajlását. Nem szabad kihagyni az eredeti olasz pizza és a könnyű, nyáriasan ízletes olasz sör megkóstolását. A Zuppa di Mare nevű ételcsodát is jó szívvel tudom ajánlani, ez voltaképpen halászlé olasz módra. Ám jellegében is más, mint a miénk, mert a kevés, de istenien finom lé púposra van halmozva fekete és egyéb kagylókkal, rákokkal, haldarabokkal.
És amikor a reggeli capuccino felszolgálása közben rám villantja varázsos mosolyát a pincérlány, ékes bizonyítékát láthatom annak, hogy Itália ma is a csodás nők hazája...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)